Ewan McGregor bár elég megtörtnek tűnt a Trainspotting 2-ben, de most ismét régi fényében tündököl. Még jó, hiszen egy gyertyatartót kelt életre, egy háromkarú háztartási alkalmazottnak kölcsönzi a hangját. A gyertyatartóvá átlényegülő színészek között nincsen párja, megjelenése úgy gyertyailag, mint nyelvileg mérföldkő: végre megszületett a „három végén égeti a gyertyát” kifejezés! A jóval akartuk kezdeni, és a gyertyatartó jó: igazi telitalálat. Persze csak egy másolat ő, mint itt mindenki más; őgyertyasága is a ’91-es rajzfilmből lett átemelve. Megy ez az átemelgetés egy ideje a Disney-nél, a rajzolt figurákból hús-vér szereplők lesznek: a Hamupipőke nem volt kínos, A dzsungel könyve meg úgy festett, mint egy épkézláb mese, melynek a helyén van a szíve. A szépség és a szörnyeteg szíve valahol a kassza és a marketingosztály között van. Hátha összejön a következő board-meetingen az 50 százalék plusz 1 szavazat a gyertyának, és az ő életét filmesítik meg legközelebb, nem A szépség és a szörnyeteg párkapcsolati bonyodalmait bontják ki a folytatásban, hiszen már most is teljesen érdektelenek a főszereplők, hiába a sok szőr és az igyekezet. Ha valakit egy csészikének becézett kicsi findzsa is lejátszik a színről, ott szoktunk szemérmesen színészi kihívásokat emlegetni, de Emma Watson kihívásainak felsorolásától eltekintünk. Végül is, valami jó csak van abban, ha valami annyira kong az ürességtől, annyira semmilyen, mint ez a frissen is ezerévesnek tűnő, ásatag produkció. Például nagy kedvet csinál a rajzfilmnek.
Forgalmazza a Fórum Hungary
