8. Verzió - Az "Evidence retro" válogatás

A hitelesség nyomában

Régi képek és a dokumentumfilm

  • Bruni Burres
  • 2011. november 3.

Film

Fekete-fehér fotó az íróasztalomon egy hippi családról. A szépiaszínű kép bal felső sarka kicsit szakadt, ami csak romantikusabbá, hitelesebbé teszi.

Három évvel ezelőtt kaptam Alejandrától, egy fiatal argentin filmestől, aki elmesélte, hogy dokumentumfilmet akar csinálni a szülei válásáról, ami végül a család felbomlásához vezetett.

Néhány nappal később teljes ártatlansággal, óvatlanul elárulta, hogy a képen nem is a családja van. Egy antikváriumban látta meg a fotót, és azonnal beleszeretett. Képzeletében a férfi és a nő a saját szülei voltak, a gyerekek pedig a testvérei. Bizonyítékként akarta felhasználni szülei történetének rekonstruálásához. Nevezhetnénk buta trükknek, vagy egy ifjú művész szerencsétlen próbálkozásának, talán így is van. De akkor miért tartogatom azóta is az íróasztalomon a képet? Mutatós darab, a pár igazán jóképű, de biztos van más oka is. A múltat idézi fel, ami talán fiktív, de ha rápillantok, az jut eszembe, milyen nagy fontosságot, micsoda értéket, sőt talán "igazságot" tulajdonított neki a családja történetét megérteni és feldolgozni kívánó Alejandra.

Bennett Miller sok millió dolláros hollywoodi sikerfilmje, a Pénzcsináló az Oakland Athletics és a Boston Red Sox sorsdöntő meccséről készült archív felvétellel indul. Kétségtelen, a Pénzcsináló igaz történet, Michael Lewis nagy sikerű tényregényét dolgozza fel, de miért kellett Millernek egy szemcsés, 2001-es televíziós bejátszás egy valóban megtörtént meccsről, amikor játékfilmet készít Brad Pitt főszereplésével? Talán ő is úgy gondolja, hogy az "archív képek" az igazságot ábrázolják?

Bár a 21. században a hét minden áldott napján 24 órában bombáznak bennünket mozgóképpel, sokan még manapság is abszolút hitelesnek gondolják az archív felvételeket. De miért? Miért oly meggyőző az archív anyag a képernyőn? Oksana Sarkisovával nyolc filmet választottunk ki az "Evidence retro" szekcióba, amelyek archív képek segítségével kérdőjelezik meg a történelmet, reflektálnak rá, vagy ütköztetik az álláspontokat. Háromban az archív kép bizonyítékként szolgál bírósági tárgyalásokon (Az ostrom, Granito, Nem tetszik az igazság) egyben ahhoz biztosít alapanyagot, amit Hannah Arendt a "gonosz banalitásának" nevez (A specialista), négy pedig arra használja, hogy átírja vagy újramesélje egy ország hivatalos történelmét (Maelstrom, A súlytalanság állapota, Algéria, Egy forradalom képei). Nézzék meg velünk ezeket a remek filmeket; próbáljuk megérteni a régi képek jelentését, jelentőségét, keressük meg együtt legitimitásuk forrását!

filmproducer és emberi jogi tanácsadó

Figyelmébe ajánljuk