tévésmaci

Fürdőző tevék

  • tévésmaci
  • 2023. október 25.

Film

Amikor Sztupa és Troché megnyitották első szagtermüket, igyekeztek komplex szolgáltatást nyújtani.

Volt egyszerűbb kínálat a szegény vendégeknek, s rafináltabb a jobban eleresztetteknek. A szegény és jobban eleresztett kifejezést persze nemcsak gazdasági jelentése szerint kell értelmezni, hanem a fantázia tekintetében is. Aki eső utáni szagokat, az első nutellás csupor vagy éppenséggel a frissen vágott fű illatát rendelte, megkapta gyorsan és olcsón, s nem tekintette senki másodrendű fogyasztónak (talán csak Ómafa, de ő a többiekről sem volt jobb véleménnyel). Az ilyesmit rendelők ugyanolyan szeparéban adhatták át magukat a kevésbé kifimomult élvezeteiknek, mint a fantáziadús fogyasztók, de még azok sem távoztak kapatlanul, akik ennél is földhözragadtabb szagokra vágytak, igen, testközeli illatokat is lehetett rendelni. Persze a jó vendég mindenhol jó vendég, aki nagyot kért, annak ki is tettek magukért a szagácsok. „Hosszan győzködöm ifjú falusi üzletfeleimet, hogy a megyeszékhelyen vár minket a nagy élet, beadják a derekukat, s felszállunk a reggeli személyvonatra, hat megálló, először csak mászkálunk a (pontosan megnevezett) város (pontosan megnevezett) utcáin, bemegyünk egy játék- és sportszerboltba, nézegetjük a színes és lukacsos trikókat, veszünk kaját a szomszédos hentesnél, aztán irány a strand, egész a visszaindulásig ott mulatunk, s visszaérve busszal megyünk be a faluba a vasútállomásról, ehhez kérem a szagokat, a hentesből és a strand klórjából csipetnyivel nagyobb adagot” – na, ez már rendelés. Az ilyen kuncsaft, ha másodszor jön, a felszolgáló lefújja előtte a székről a port. A szagterem erősen kezdett, Sztupa számolt, számolt, számolt és a továbblépésen törte a fejét, Troché az à la carte (mely majdnem csak annyiból állt, hogy tessék parancsolni, pusztán a szegényeknek volt egy csokorra való szag feltüntetve az árakkal együtt, a szabadon választott szagágban nem voltak irányárak sem, utókalkulációval dolgoztak, de nem reklamált senki, az élmény megfizethetetlen volt, de azért vastagon fogott a ceruza), szóval Troché az à la carte mellé saját kreációkat igyekezett kifundálni, s azokat Ómafán tesztelte, de ő csak lógatta a lábát, fintorgott. Ez csupa nosztalgia, Troché, kínáld inkább a jövő szagát, azt nem ismeri senki, tehát szabadon szárnyalhat az alkotóerőd, másfelől a jövő összes szaga a jelen összes szagából alakul ki, így van mire alapoznod. S vedd azt is figyelembe, hogy a szagkészlet ugyan véges, de a kombinációk száma végtelen, vagy legalábbis értelmezhetetlenül magas a számuk, úgyhogy hajrá. A bolt jól ment, nyitottak is itt-ott még pár szagtermet, azok is hasítottak, aztán hagyták a francba az egészet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.