Ifjúsági film, amelyben kiskamaszok és kiskamasz lelkű felnőttek erednek a Kincs nyomába. Ahhoz, hogy a családi eredetű, a nagypapát „Európa leggazdagabb emberévé” tevő vagyonra rálelhessenek, vissza kell szerezni a nagylábú ős csizmáját, illetve ládikóját, és követve a hátrahagyott rajzfüzetben lévő talányos ábrákat és térképeket eljutni a világháború folyamán elásott – mihez is? Hogy a kincs micsoda voltaképpen, azt senki sem tudja, s amikor végül kiderül, néz is nagyot mindenki, de míg az elrejtett Tanulsághoz elérnek hőseink, számos akadályt kell leküzdeniük: úgymint rendőrség, gengszterek, de leginkább félreértések és rosszul értelmezett utasítások.
A pörgős cselekménybonyolítás a videojátékok esztétikája (ha van ilyen) felhasználásával próbál modernizálni egy régi zsánert. Ez pedig az az ifjúságinak titulált filmtípus, amelyben túlmozgásos, kimeresztett szemű felnőttek hadonásznak valamely nevelő célzattal kibontakozó, infantilis Üzenethez asszisztálva.
Itt az események elindítója egy hol nindzsaként, hol portásként felbukkanó kopasz nagybácsi, egy turbó-Bagaméri, aki ráveszi a folyton izgatott és lelkes tizenéves testvérpárt, hogy utazzák vele keresztül-kasul Lengyelországot a kincsért. Az antagonista sem kevésbé karikaturisztikus, a rendőrök mamlaszságban próbálnak egymásra licitálni, és kerül egy szerelmespár is, megfelelő keretet biztosítandó a Végső Mondanivaló verbalizálásához.
Kérdés, hogy a gyerekeket jóval profibb eszközöket alkalmazva fogyasztóvá nevelő globális média-struktúrában van-e még igény erre a Partizán Őrs-esztétikára?
Vetíti a Művész mozi, április 16-án, 17.00 órakor
