Lengyel Filmtavasz

Kalandorok társasága

  • 2016. május 14.

Film

Ifjúsági film, amelyben kiskamaszok és kiskamasz lelkű felnőttek erednek a Kincs nyomába. Ahhoz, hogy a családi eredetű, a nagypapát „Európa leggazdagabb embe­ré­vé” tevő vagyonra rálelhessenek, vissza kell szerezni a nagylábú ős csizmáját, illetve ládikóját, és követve a hátrahagyott rajzfüzetben lévő talányos ábrákat és térképeket eljutni a világháború folyamán elásott – mihez is? Hogy a kincs micsoda voltaképpen, azt senki sem tudja, s amikor végül kiderül, néz is nagyot mindenki, de míg az elrejtett Tanulsághoz elérnek hőseink, számos akadályt kell leküzdeniük: úgymint rendőrség, gengszterek, de leginkább félreértések és rosszul értelmezett utasítások.

A pörgős cselekménybonyolítás a videojátékok esztétikája (ha van ilyen) felhasználásával próbál modernizálni egy régi zsánert. Ez pedig az az ifjúságinak titulált filmtípus, amelyben túlmozgásos, kimeresztett szemű felnőttek hadonásznak valamely nevelő célzattal kibontakozó, infantilis Üzenethez asszisztálva.

Itt az események elindítója egy hol nindzsaként, hol portásként felbukkanó kopasz nagybácsi, egy turbó-Bagaméri, aki ráveszi a folyton izgatott és lelkes tizenéves testvérpárt, hogy utazzák vele keresztül-kasul Lengyelországot a kincsért. Az antagonista sem kevésbé karikaturisztikus, a rendőrök mamlaszságban próbálnak egymásra licitálni, és kerül egy szerelmespár is, megfelelő keretet biztosítandó a Végső Mondanivaló verbalizálásához.

Kérdés, hogy a gyerekeket jóval profibb eszközöket alkalmazva fogyasztóvá nevelő globális média-struktúrában van-e még igény erre a Partizán Őrs-esztétikára?

Vetíti a Művész mozi, április 16-án, 17.00 órakor

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.