Kosztümös filmek hőse, a Szerelmes Shakespeare, az Elizabeth, az Ellenség a kapuknál és a Luther sztárja. Mától a Lélektől lélekig cimű kalandfilmben látható nálunk. A berlini világpremieren beszélgettünk.
*
Magyar Narancs: A Lélektől lélekig olyan tudósokról szól, akik Afrika dzsungeleinek mélyéből pigmeus bennszülötteket rabolnakÉ
Joseph Fiennes: A kondicionáltságot vizsgálja a film, mennyire vagyunk a kulturális környezetünk produktumai, és mit teszünk, ha másmilyen körülményekkel kerülünk szembe. Lenyűgözött a két afrikai főszereplő őszintesége és spontaneitása. Elképesztő, milyen ereje van az egyszerűségnek. Egy színésznek élethosszig tartó lecke e mesterkéletlenségnek az elérése. Különleges élmény volt találkozni velük. Már eleve az arcberendezésük csodálatos, és azok a szemek - tele szépséggel, lélekkel! Mindannyian tudtuk, hogy ők ketten teljesen más környezetből jönnek, ebből adódóan nincsenek tisztában egy filmprodukció protokolljával. A tizenhét hétig tartó forgatás még egy profi színésznek is megerőltető.
MN: Többnyire kosztümös drámákban játszol.
JF: Talán mert a Szerelmes Shakespeare és az Elizabeth nagyon bejött. Nincs modernebb irodalmi alapanyag egy örök érvényű klasszikusnál, míg sok modernnek szánt film hetek alatt elévül. Rengeteg kosz-tümös film forgatókönyvét küldik el nekem, de sok a kukában végzi. Azok a filmek, amelyek ismertté tettek, nagyon is modern alkotások. Olyasmivel foglalkoznak, ami sosem megy ki a divatból: az emberi természettel. A velencei kalmár kiváló példa a modern drámára. Nem a történelmi kor vagy modern kori párhuzamok és felhangok szerint értelmezem. A kosztümökön és a díszleteken túl a darab fő témája számít csupán, ami a fundamentalizmus maga, az idegengyűlölet, a tolerancia hiánya. Vagyis az, hogy nem vagyunk olyan szofisztikáltak, mint ahogy azt gondoljuk.
MN: Michael Radford rendezé-se az Antonio és Bassanio közti homoerotikus vonzalomra helyezi a hangsúlyt. Jeremy Irons azt mondta nekem, dobott egy hátast, amikor az egyik jelenetben megcsókoltad őt.
JF: Nem szabad, hogy lehűljön a jelenet. Érdekes, a nők azt mondták, hogy rendben van, csak férfiak ütköztek meg a csók láttán. Manapság annyira el vagyunk foglalva a szexualitás beskatulyázásával. Hogy ki meleg és ki nem. Az Er-zsébet-korabeli embernek mindez nem volt probléma. Egy homoszexuális szerelmi afférban önmagában véve nincs semmi kivetnivaló vagy furcsa, legfeljebb az interpretálásában lehet. El kell fogadnunk, hogy amit ebben a darabban látunk, az két férfi szerelme. Nem arról beszélek, hogy lefeküdtek-e egymással vagy csókolóztak, hanem az érzésről: szerelem egy fiatal és egy idősebb férfi között, ami egyedi és különleges.
MN: Mit gondolsz a Shakespeare-darabok átültetéséről a mai korba?
JF: Shakespeare mindenfajta interpretációt elbír. Írói géniuszát semmi nem képes elhomályosítani. Az eredeti gondolatok nagyon ritkák. Nem csoda, hogy a régi történeteket adaptáljuk a mába. Mindenki mástól kölcsönöz, a klasszikussá vált mondatokat cipeljük magunkkal, a régi frázisokra építünk.
MN: Szoktál művészetről beszélni a bátyáddal, Ralph-fal?
JF: Nem igazán. Ha történetesen ugyanabban a filmben dolgoznánk, akkor talán igen. Hét év a korkülönbség köztünk. Heten vagyunk testvérek, én a legfiatalabbak közé tartozom. Van egy ikertestvérem. Gyakorlatilag vele és a nővéremmel nőttem fel.
MN: Ha éppen nem más korokban és díszletvilágokban kalandozol, mivel kapcsolódsz ki?
JF: Ha kicsit intelligensebb lennék, építészettel foglalkoznék. De gyakran meghazudtolom magam. Ha legközelebb találkozunk, képes leszek letagadni. "Még hogy én építész?" Imádok festeni. Meg teniszezni. Focizni. És persze utazni. Az elmúlt kilenc hónapban a bőröndömből éltem. De hát én imádom Európát, ezért megéri. Nincs szükségem arra, hogy Amerikába költözzek.
MN: Hollywood nem csalogat?
JF: De, mindig próbálkoznak. Nem tudom leállítani őketÉ Európában nagyobb a kreatív szabadság, több műfajban kipróbálhatom magam. Állandóan küzdök a beskatulyázás ellen. Jó dolog nagy romantikus filmeket csinálni, de még ezekben is mindig olyan rétegek után kutatok, amik a felszín alatt többről szólnak, mint izgalomról. A Lélektől lélekigben ezt megtaláltam. A közönség feltár-hatja a mélyebb rétegeket, ugyan-akkor a felszínen is működik az egész, mint kalandfilm. De egy színésznek azzal is tisztában kell lennie, hogy piaci résztvevő, munkája művészi és kommerciális összetevők együttese, vagyis végső soron nem lehet figyelmen kívül hagyni, mennyit keresnek a filmjei a mozikasszáknál.
