"Még hogy én építész?" - Joseph Fiennes színész

  • Kriston László
  • 2005. augusztus 18.

Film

Kosztümös filmek hőse, a Szerelmes Shakespeare, az Elizabeth, az Ellenség a kapuknál és a Luther sztárja. Mától a Lélektől lélekig cimű kalandfilmben látható nálunk. A berlini világpremieren beszélgettünk.

Kosztümös filmek hőse, a Szerelmes Shakespeare, az Elizabeth, az Ellenség a kapuknál és a Luther sztárja. Mától a Lélektől lélekig cimű kalandfilmben látható nálunk. A berlini világpremieren beszélgettünk.

*

Magyar Narancs: A Lélektől lélekig olyan tudósokról szól, akik Afrika dzsungeleinek mélyéből pigmeus bennszülötteket rabolnakÉ

Joseph Fiennes: A kondicionáltságot vizsgálja a film, mennyire vagyunk a kulturális környezetünk produktumai, és mit teszünk, ha másmilyen körülményekkel kerülünk szembe. Lenyűgözött a két afrikai főszereplő őszintesége és spontaneitása. Elképesztő, milyen ereje van az egyszerűségnek. Egy színésznek élethosszig tartó lecke e mesterkéletlenségnek az elérése. Különleges élmény volt találkozni velük. Már eleve az arcberendezésük csodálatos, és azok a szemek - tele szépséggel, lélekkel! Mindannyian tudtuk, hogy ők ketten teljesen más környezetből jönnek, ebből adódóan nincsenek tisztában egy filmprodukció protokolljával. A tizenhét hétig tartó forgatás még egy profi színésznek is megerőltető.

MN: Többnyire kosztümös drámákban játszol.

JF: Talán mert a Szerelmes Shakespeare és az Elizabeth nagyon bejött. Nincs modernebb irodalmi alapanyag egy örök érvényű klasszikusnál, míg sok modernnek szánt film hetek alatt elévül. Rengeteg kosz-tümös film forgatókönyvét küldik el nekem, de sok a kukában végzi. Azok a filmek, amelyek ismertté tettek, nagyon is modern alkotások. Olyasmivel foglalkoznak, ami sosem megy ki a divatból: az emberi természettel. A velencei kalmár kiváló példa a modern drámára. Nem a történelmi kor vagy modern kori párhuzamok és felhangok szerint értelmezem. A kosztümökön és a díszleteken túl a darab fő témája számít csupán, ami a fundamentalizmus maga, az idegengyűlölet, a tolerancia hiánya. Vagyis az, hogy nem vagyunk olyan szofisztikáltak, mint ahogy azt gondoljuk.

MN: Michael Radford rendezé-se az Antonio és Bassanio közti homoerotikus vonzalomra helyezi a hangsúlyt. Jeremy Irons azt mondta nekem, dobott egy hátast, amikor az egyik jelenetben megcsókoltad őt.

JF: Nem szabad, hogy lehűljön a jelenet. Érdekes, a nők azt mondták, hogy rendben van, csak férfiak ütköztek meg a csók láttán. Manapság annyira el vagyunk foglalva a szexualitás beskatulyázásával. Hogy ki meleg és ki nem. Az Er-zsébet-korabeli embernek mindez nem volt probléma. Egy homoszexuális szerelmi afférban önmagában véve nincs semmi kivetnivaló vagy furcsa, legfeljebb az interpretálásában lehet. El kell fogadnunk, hogy amit ebben a darabban látunk, az két férfi szerelme. Nem arról beszélek, hogy lefeküdtek-e egymással vagy csókolóztak, hanem az érzésről: szerelem egy fiatal és egy idősebb férfi között, ami egyedi és különleges.

MN: Mit gondolsz a Shakespeare-darabok átültetéséről a mai korba?

JF: Shakespeare mindenfajta interpretációt elbír. Írói géniuszát semmi nem képes elhomályosítani. Az eredeti gondolatok nagyon ritkák. Nem csoda, hogy a régi történeteket adaptáljuk a mába. Mindenki mástól kölcsönöz, a klasszikussá vált mondatokat cipeljük magunkkal, a régi frázisokra építünk.

MN: Szoktál művészetről beszélni a bátyáddal, Ralph-fal?

JF: Nem igazán. Ha történetesen ugyanabban a filmben dolgoznánk, akkor talán igen. Hét év a korkülönbség köztünk. Heten vagyunk testvérek, én a legfiatalabbak közé tartozom. Van egy ikertestvérem. Gyakorlatilag vele és a nővéremmel nőttem fel.

MN: Ha éppen nem más korokban és díszletvilágokban kalandozol, mivel kapcsolódsz ki?

JF: Ha kicsit intelligensebb lennék, építészettel foglalkoznék. De gyakran meghazudtolom magam. Ha legközelebb találkozunk, képes leszek letagadni. "Még hogy én építész?" Imádok festeni. Meg teniszezni. Focizni. És persze utazni. Az elmúlt kilenc hónapban a bőröndömből éltem. De hát én imádom Európát, ezért megéri. Nincs szükségem arra, hogy Amerikába költözzek.

MN: Hollywood nem csalogat?

JF: De, mindig próbálkoznak. Nem tudom leállítani őketÉ Európában nagyobb a kreatív szabadság, több műfajban kipróbálhatom magam. Állandóan küzdök a beskatulyázás ellen. Jó dolog nagy romantikus filmeket csinálni, de még ezekben is mindig olyan rétegek után kutatok, amik a felszín alatt többről szólnak, mint izgalomról. A Lélektől lélekigben ezt megtaláltam. A közönség feltár-hatja a mélyebb rétegeket, ugyan-akkor a felszínen is működik az egész, mint kalandfilm. De egy színésznek azzal is tisztában kell lennie, hogy piaci résztvevő, munkája művészi és kommerciális összetevők együttese, vagyis végső soron nem lehet figyelmen kívül hagyni, mennyit keresnek a filmjei a mozikasszáknál.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.