tévésmaci

Odafenn a rőt medve

  • tévésmaci
  • 2023. december 13.

Film

Amikor Sztupa és Troché elindultak tollat gyűjteni, erdő és mező kínálta magát.

A falusi indiánok legtöbbje fácántollat viselt, így adta magát a mező, de Sztupa az erdőre hajlott, túl a Kacsaúsztatón. Az erdőben csak kismadarak vannak, Sztupa, menjünk inkább le a folyóhoz, ott fészkel a barna kánya, annak van franyó tolla. Igazi indián lehetnél, nem úgy, mint a sok fácántollas ürgemadár. De Sztupa csak az erdőnek tartott. Ott fészkel a darázsölyv, az már olyan, mintha sastollad lenne. Troché elhallgatott, nem nagyon akart különben sem falusi indián lenni. Nem mintha különösebb baja lett volna velük, a lányok például kifejezetten tetszettek neki, de ők nem hordtak semmilyen tollat, így elsőre nem is nagyon tűntek indiánnak. El kellett képzelni, hogy indiánok: két Pocahontas sétál vasárnap délután a főutcán a presszó felé, alighanem fagyizni mennek, hisz az esti élő zenés műsorhoz még korán lenne, meg arra el sem engednék még őket. S most különben sincs vasárnap, szerda van, az indiánok biztos dobszerdát tartanak, püfölik a dobokat, s körbe ugrálnak, mint a tornaórán indiánszökdeléskor, héjjá, héjjá, ez csak egy kép, amit nagy hirtelen előrángattam, mennek a lányok fagyizni, amikor én itt caplatok az erdő felé, hülye tollakért. Még hogy kabasólyom vagy kicsoda, nem akarok indián lenni, tegyék a fejükre a dunyhát, az is tele van tollal. De Sztupa ment rendületlenül, látta seggig érni a hollófekete haját, majd jól varkocsba fonja neki egy squaw, és ilyen bőrszalaggal betekeri, és ő lesz a legszebb indián faluszerte.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.