tévésmaci

Almát eszik a kakas

  • tévésmaci
  • 2013. június 23.

Film

Amikor Sztupa és Troché ellopták a családfát, szerfelett óvatosan kellett intézkedniük, hiszen a fa nagyon szem előtt volt. Mindjárt a platános szélén, rögtön az út mellett, ráadásul még a sétány is pont előtte bírt kanyarogni - babakocsit toló bébiszitterek, szabadságos katonák, kutyasétáltatók és hasonlók korzóztak előtte, csupa dologtalan népség, fényes délelőttől a késő esti villanyoltásig. Még ha leszállt az éj, akkor sem takarodott haza mindenki, fiatalok és örökifjak maradtak a fák alatt csókolózni, meg ki tudja, mit etyepetyézni.

Sztupa és Troché ideje jóformán csak a hajnallal érkezett el, fél három-három tájt merészkedtek csak ki, de biztonsági okokból ekkor is földmérőnek öltözve, ami annál is hasznosabb volt, mert például egy részeget a mérővesszővel kellett elkergetni a helyszínről, hisz' attól nem ijedt meg, hogy lefotózzák a teodolittal, s elküldik a képet a rokonainak. Hót mátón a családfa alatt, mit szólnak majd? Mit is, csuklotta a részeg, csoda-e hát, ha Troché a vesszejéhez kapott? Nem csoda. Mikor végre nyugalom és csend lett, kezdődhetett a szemrevételezés! Az A terv az volt, hogy először kicserélik a szomszédos fával a családfát, s ha nem tűnik fel senkinek, egyszerűen elszállítják a családfát, hisz ki reklamálna azért, mert elvitték a szomszédos fát. A baj csak az volt, hogy a családfa alig is hasonlított a szomszéd fára, ami egy tök rendes platán volt, a családfa meg egy ilyen szerteágazó, gubancos valami. Troché még csak meresztette fél szemét a hajnali homályban (a másikat nagy igyekezetében lecsukta, mint célzáskor), mikor Sztupa már tudta, hogy mit kell tenni: nyírni fogunk, mondta eltökélten, s egy lendületes mozdulattal átvetette magát a családfát körülfogó vékony fehér léckerítésen. Troché benyújtotta neki a célszerszámot, "mafa feljegyzései itt drótvágót említenek, de ez nyilván marhaság. Elég az hozzá, hogy Sztupa sutty, lekapott vele menten egy nagybácsit, aki a munkásotthont védte '56-ban Csepelen. Ott, nézd, mutatott Troché egy másik rakoncátlan ágra, de hogy mi lett a berceli körorvos kikapós asszisztensével, azt csak a tévéműsor után tudjuk meg.

Pénteken (24-én) a Film+ adja délután negyed hattól Antal Nimród tök hollywoodi buktáját, A szállítmányt, aminek a mentségére nyilvánvalóan pont elegendő, hogy Antal a másik helyi filmjében, a Ragadozókban felléptette Walton Gogginst, a fiatal Jack Nicholson 21. századi alakmását. Ám a Ragadozókat nem adja a tévé. A magukat ínyencnek vallók viszont korábban keljenek fel, mert közvetlenül előtte a csatornán egy olyan Columbo lesz, amit maga Steven Spielberg rendezett, értelemszerűen: jó rég. A Fem3-on tíztől A kéjnő Kaliforniába készül, ami a hülye magyar cím ellenére Martin Ritt remek filmje Tommy Lee Jonessal és Sally Fielddel.

Szombaton eljön az én napom, a Duna Tv ugyanis ebédre (negyed egy után) lezúzza a Pardaillan lovagot, serdületlen éveim egy kétségkívül szórakoztató barmocskáját; azt figyeljék, amikor bekötik ronggyal a lovak patáját, hogy ne üssenek neszt, a főszerepben Gérard Barray, a szegény ember Jean Marais-ja, d'Artagnan Charles, San Antonio felügyelő és Surcouf Robert hű megformálója, Scaramouche, a különös komédiás. Negyed hét előtt kezdődnek a Story4-en Az ifjú Churchill kalandjai.

Vasárnap Mesterházi Lajos életművének tagadhatatlan zászlóshajója, a Zebegényiek köt ki délidőben a Dunán, hát, az sem semmi, amikor piacra dobják benne a Zebe-zabát, fele tök, fele eper alapon. Este kilenctől ugyanitt Hideg napok. A Fem3-on tíz után Kémnők (nyilván a Kéjnő folytatása).

Hétfőn Kutyaszorítóban a Film+-on, 23.00-tól.

Kedden az AXN Sci-fi elindítja végre (este tizenegykor) az €kta Människort, a múlt szezon legjobb skandináv sorozatát, nem krimi, sci-fi, akkor is. Két jó hír van mellé: a királyi akadémia felvette a svéd szavak közé a "hubot" kifejezést, és ősztől jön a második évad. Kilenctől a Filmboxon indul a VIII. Henrik, természetesen Ray Winstone-nal, aki azonnal levágatja a fejedet, ha megtudja, hogy tévézel.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.