Film

Konzervromantika

Várandósok - Az a bizonyos 9 hónap

  • Szabó Ádám
  • 2012. június 19.

Film

A jelzett havakkal érdemben és emészthetően foglalkozó mozit a Felkoppintva óta nem láthattunk - az pedig nem ma volt. A terhesség témájának aktuális kihívója az angol Kirk Jones, aki eddig alkalmazott módszereit hozza magával ide is; mentségére legyen mondva, az a pár finom rendezői húzás ismét filmje fő attrakciója. Mert hogy a Várandósok nézőbarát, egyszerű és legtöbb helyen bájos film, mely a legalapvetőbb emberi érzelmeket zongorázza végig a lehető legközhelyesebb módon. Öt pár tekint gyermekáldás elé, de persze mind máshogy - van, aki még nem áll készen, van, aki pedig már rég, akad, aki hirtelen kapta be a legyet, míg más már rég bekapná, ha tehetné. A szálak nem zavarják se egymást, se minket: szinte valamennyi szereplő súlytalan, ha mégis sikerül valami érzelmet előcsalni belőlünk, azt valószínűleg inkább a szempárok összeszikrázása alatt felcsendülő konzervromantikus zene okozza: hányszor hallhattuk ezeket a taktusokat csak az utóbbi pár hónapban, ha romantikus filmre tévedtünk!


 

Ami a humort illeti, az egyébként nem rosszul teljesítő, de ebből a tárgyból ezúttal bukó hollywoodi pereputty élén Chris Rock jár; ő sem mostanában volt utoljára vicces, de az Arcosok klubja nevű apabanda jeleneteiben végre az megint. A film tökéletesen kiszámítható és patikamérlegen kimért romkom, enyhe és működésképtelen drámai beütéssel - nagy kár, hogy a közel két óra leteltével nem a hangulatosabb epizódok maradnak meg bennünk, hanem az, hogy Cameron Diaz vagy épp Elizabeth Banks hányszor asszisztált a már az írók asztalán elvérző holmikhoz.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.