Film

Konzervromantika

Várandósok - Az a bizonyos 9 hónap

  • Szabó Ádám
  • 2012. június 19.

Film

A jelzett havakkal érdemben és emészthetően foglalkozó mozit a Felkoppintva óta nem láthattunk - az pedig nem ma volt. A terhesség témájának aktuális kihívója az angol Kirk Jones, aki eddig alkalmazott módszereit hozza magával ide is; mentségére legyen mondva, az a pár finom rendezői húzás ismét filmje fő attrakciója. Mert hogy a Várandósok nézőbarát, egyszerű és legtöbb helyen bájos film, mely a legalapvetőbb emberi érzelmeket zongorázza végig a lehető legközhelyesebb módon. Öt pár tekint gyermekáldás elé, de persze mind máshogy - van, aki még nem áll készen, van, aki pedig már rég, akad, aki hirtelen kapta be a legyet, míg más már rég bekapná, ha tehetné. A szálak nem zavarják se egymást, se minket: szinte valamennyi szereplő súlytalan, ha mégis sikerül valami érzelmet előcsalni belőlünk, azt valószínűleg inkább a szempárok összeszikrázása alatt felcsendülő konzervromantikus zene okozza: hányszor hallhattuk ezeket a taktusokat csak az utóbbi pár hónapban, ha romantikus filmre tévedtünk!


 

Ami a humort illeti, az egyébként nem rosszul teljesítő, de ebből a tárgyból ezúttal bukó hollywoodi pereputty élén Chris Rock jár; ő sem mostanában volt utoljára vicces, de az Arcosok klubja nevű apabanda jeleneteiben végre az megint. A film tökéletesen kiszámítható és patikamérlegen kimért romkom, enyhe és működésképtelen drámai beütéssel - nagy kár, hogy a közel két óra leteltével nem a hangulatosabb epizódok maradnak meg bennünk, hanem az, hogy Cameron Diaz vagy épp Elizabeth Banks hányszor asszisztált a már az írók asztalán elvérző holmikhoz.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.