Film

Konzervromantika

Várandósok - Az a bizonyos 9 hónap

  • Szabó Ádám
  • 2012. június 19.

Film

A jelzett havakkal érdemben és emészthetően foglalkozó mozit a Felkoppintva óta nem láthattunk - az pedig nem ma volt. A terhesség témájának aktuális kihívója az angol Kirk Jones, aki eddig alkalmazott módszereit hozza magával ide is; mentségére legyen mondva, az a pár finom rendezői húzás ismét filmje fő attrakciója. Mert hogy a Várandósok nézőbarát, egyszerű és legtöbb helyen bájos film, mely a legalapvetőbb emberi érzelmeket zongorázza végig a lehető legközhelyesebb módon. Öt pár tekint gyermekáldás elé, de persze mind máshogy - van, aki még nem áll készen, van, aki pedig már rég, akad, aki hirtelen kapta be a legyet, míg más már rég bekapná, ha tehetné. A szálak nem zavarják se egymást, se minket: szinte valamennyi szereplő súlytalan, ha mégis sikerül valami érzelmet előcsalni belőlünk, azt valószínűleg inkább a szempárok összeszikrázása alatt felcsendülő konzervromantikus zene okozza: hányszor hallhattuk ezeket a taktusokat csak az utóbbi pár hónapban, ha romantikus filmre tévedtünk!


 

Ami a humort illeti, az egyébként nem rosszul teljesítő, de ebből a tárgyból ezúttal bukó hollywoodi pereputty élén Chris Rock jár; ő sem mostanában volt utoljára vicces, de az Arcosok klubja nevű apabanda jeleneteiben végre az megint. A film tökéletesen kiszámítható és patikamérlegen kimért romkom, enyhe és működésképtelen drámai beütéssel - nagy kár, hogy a közel két óra leteltével nem a hangulatosabb epizódok maradnak meg bennünk, hanem az, hogy Cameron Diaz vagy épp Elizabeth Banks hányszor asszisztált a már az írók asztalán elvérző holmikhoz.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.