étel, hordó

Moha

  • ételhordó
  • 2019. április 21.

Gasztro

„Kosztolányi, Karinthy, Móricz és a magyar kultúra többi óriása az 1900-as évek elején a Bartók Béla úton élénk társadalmi életet generált jelenlétével az akkori Buda felkapott boulevardjának kávéházaiban” – olvassuk a XI. kerület lokálpatriótáinak honlapján. Kissé túlzónak tűnik e visszatekintés, de az biztos, hogy a Bartók Béla út – legalábbis a Gellért tér és Gárdonyi tér közötti szakasza – nagyon „feljött” az elmúlt években: egymásba érnek a kávézók és a galériák, ha arra járunk este hat körül, biztosan belebotlunk egy vernisszázsba.

Az Orlay utca sarkán álló helyet is csak kiállítótérként ismertük eddig, pár éve költözött ide a Godot Galéria: volt itt már Bukta Imre és Váli Dezső. Meg Nagy Kriszta és dr. Máriás is. De az csak most tűnt fel, hogy a fele rész kocsmának konyhája is van, bár azt nem sikerült megállapítanunk, hogy ennek a Moha névre hallgató vendéglátóhelynek van-e köze a galériához.

Úgy tűnik, hogy nem nagyon. Kedd este nagyméretű vászon borul a kirakatüvegre, kezdődik a Bajnokok Ligája közvetítés. Nincsenek sokan, aki itt van, az a meccsre kíváncsi, és csak iszik; a felszolgáló mégsem sértődik meg, hogy az étlapot kérjük.

A húsleves gazdagon (890 Ft) esetében a gazdagságot a sárgarépa és a zöldborsó testesíti meg. A répának van íze, a borsónak nincs, viszont nagyon szép zöld. A csirkehús (kevés, de felejthető) mintha utólag került volna a levesbe. Annál emlékezetesebb a roston sült jércemell (2290 Ft). Nagyszerűen átsütötték, tetején a fűszervaj is sokat dob rajta, az pedig különösen megható, hogy a rizsre is maximálisan odafigyeltek. A marhapörkölt cipóban (1990 Ft) szokatlan megoldás, és mivel a „tartalom” ellen nem lehet kifogásunk, csak üdvözölni tudjuk e kreativitást: az átlagon felüli pörköltnek kifejezetten jól áll a kenyérbél, sőt kétfogásos lakomának is beillene, ha a cipó héját is elfogyasztanánk. Az amerikai palacsinta (890 Ft) már nem ekkora élmény, mintha valami gépből szedték volna ki. Ízekről nem beszélhetünk, mivel a juharsziruppal elég szűkmarkúan bántak.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.