„Kosztolányi, Karinthy, Móricz és a magyar kultúra többi óriása az 1900-as évek elején a Bartók Béla úton élénk társadalmi életet generált jelenlétével az akkori Buda felkapott boulevardjának kávéházaiban” – olvassuk a XI. kerület lokálpatriótáinak honlapján. Kissé túlzónak tűnik e visszatekintés, de az biztos, hogy a Bartók Béla út – legalábbis a Gellért tér és Gárdonyi tér közötti szakasza – nagyon „feljött” az elmúlt években: egymásba érnek a kávézók és a galériák, ha arra járunk este hat körül, biztosan belebotlunk egy vernisszázsba.
Az Orlay utca sarkán álló helyet is csak kiállítótérként ismertük eddig, pár éve költözött ide a Godot Galéria: volt itt már Bukta Imre és Váli Dezső. Meg Nagy Kriszta és dr. Máriás is. De az csak most tűnt fel, hogy a fele rész kocsmának konyhája is van, bár azt nem sikerült megállapítanunk, hogy ennek a Moha névre hallgató vendéglátóhelynek van-e köze a galériához.
Úgy tűnik, hogy nem nagyon. Kedd este nagyméretű vászon borul a kirakatüvegre, kezdődik a Bajnokok Ligája közvetítés. Nincsenek sokan, aki itt van, az a meccsre kíváncsi, és csak iszik; a felszolgáló mégsem sértődik meg, hogy az étlapot kérjük.
A húsleves gazdagon (890 Ft) esetében a gazdagságot a sárgarépa és a zöldborsó testesíti meg. A répának van íze, a borsónak nincs, viszont nagyon szép zöld. A csirkehús (kevés, de felejthető) mintha utólag került volna a levesbe. Annál emlékezetesebb a roston sült jércemell (2290 Ft). Nagyszerűen átsütötték, tetején a fűszervaj is sokat dob rajta, az pedig különösen megható, hogy a rizsre is maximálisan odafigyeltek. A marhapörkölt cipóban (1990 Ft) szokatlan megoldás, és mivel a „tartalom” ellen nem lehet kifogásunk, csak üdvözölni tudjuk e kreativitást: az átlagon felüli pörköltnek kifejezetten jól áll a kenyérbél, sőt kétfogásos lakomának is beillene, ha a cipó héját is elfogyasztanánk. Az amerikai palacsinta (890 Ft) már nem ekkora élmény, mintha valami gépből szedték volna ki. Ízekről nem beszélhetünk, mivel a juharsziruppal elég szűkmarkúan bántak.
