„Ha a gazda erőset eszik, a Lőrincnek csíp” – Bödőcs szilveszterkor is remek volt

  • Gera Márton
  • 2018. január 1.

Interaktív

Megnéztük a humorista szilveszteri estjét, és egyáltalán nem csalódtunk.

Pár napja a Showder Klub epizódjait ismételte az egyik csatorna: nem a mostaniakat, hanem a legelsőket, a jobbakat, melyekben még szerepelt Bödőcs Tibor is, aki ma leginkább csak akkor kerül képernyőre, ha valamelyik önálló estjét leadja egy adó, ez viszont elég ritkán fordul elő. Szóval állt Bödőcs a színpadon, talán 2009-es lehetett a felvétel, és a búcsúszentlászlói humorista pontosan olyan eseményekről beszélt, melyek akkor történtek: stiklikről, melyekre ma már alig emlékszünk, botrányokról, melyekre akkor kaptuk fel a fejünket, hülyeségekről, melyeken akkor akadtunk ki igazán. Vagyis elvileg ma már nem is lehetnének aktuálisak ezek a bödőcsi humorbonbonok, mégis azt vettem észre, hogy nincs olyan poén, ami ne élne, nincs olyan mondat, áthallás, amin ne lehetne hangosan vihorászni, és alig van olyan monológ, melyet ne lehetne arra vonatkoztatni, amiben ma élünk.

false

 

Fotó: Facebook/Bödőcs Tibor

Valami nagyon hasonlót lehetett érezni Bödőcs szilveszteri estjén is. Hogy hiába beszél ő politikáról, Habony Árpádról meg az alázatosan néző Semjén Zsoltról, valahogy mégis képes túllépni a napi politikán, és tényleg igaz, amit az interjúnkban is mond, vagyis hogy őt ennek az egésznek a természetrajza érdekli. Nála a magyar stand-upból szinte teljesen hiányzó politikai humor nem öncél, nem néhány másodperces örömszerzés, hanem ennél jóval több. Ennek köszönhetően pedig Bödőcs továbbra is vicces. Aki már hallotta őt, vagy mondjuk látta a tegnapi Áder-paródiáját, annak persze ez egyáltalán nem újdonság, és arra sem igazán kapja fel a fejét, ha elmesélem, milyen hangosan röhögött a Kongresszusi Központba befészkelődött kábé négyezer ember, amikor Bödőcs elkezdett arról beszélni, hogy Mészáros Lőrinc megeszi még a kocsonyát, ám már csak Seuso-tálból. Vagy hogy mekkora kacaj tört ki, amikor elmondta, hogy nem maffiakormány ez, elvégre a maffiának még volt stílusa, eleganciája.

Ha valaki erre azt mondja, hogy Bödőcsnek a kisujjában van mindez, és ezt már sokszor láttuk/hallottuk, annak talán igaza is van, de ettől még a benyomás megint csak az, hogy amiről itt, szilveszterkor is beszélt, nos, azt egész nyugodtan lehet évekkel később is mutogatni, hogy lám, ebben éltünk. Nem véletlenül mondogatja többször ő is az est közben: „Itt élünk”.

false

 

Fotó: Facebook/Bödőcs Tibor

Bödőcs persze profi, és bár olykor úgy tűnik, tele van impróval, az előadás az elejétől a végéig felépített. Mindenre jut idő: a műsor első felében (amelyben a nem annyira meggyőző Tóth Edu és Hajdú Balázs is fellépett néhány perc erejéig) lezavarja a politikát, majd jönnek a vidéki sztorik, a szülős történetek, amik meglepő módon Bödőcsnek teljesen jól állnak, és nem azt érezni, mint sok más humoristánál, akik ötvenedjére akarják elmesélni, hogy pelenkázni borzalmas dolog. Beszélhetett Bödőcs a gyerekekbe ételt tömő rokonokról, a játszóteres rémtörténetekről, vagy egy-egy kínos small talkról, nem hiszem, hogy volt valaki, aki ne tudott volna magára ismerni valamelyik helyzetben, és bólogatással egybekötött nevetéssel nyugtázza, hogy tényleg, velem is hasonlók történtek. És hát miről szólna ez a nagy népszerűségű stand-up, ha nem arról, hogy nemcsak nevetünk, hanem magunkra is ismerünk a nagy hahotázások közepette?

Budapest Kongresszusi Központ, december 31. A cikkben szereplő fotók nem a szilveszteri előadáson készültek.

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.