tévéSmaci

Halkirály

  • tévésmaci
  • 2018. február 18.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché Csepelen… hát, igen, az megér nem egy bejegyzést, hanem egyenesen egy fejezetet, mit fejezetet, mindjárt egy kötetet. Az is legalább egy pótkötetet, amikor átvágván a Tanácsház téren megérkeztek a Betonra, ahol gyűrött orkánkabátban táskarádiót hallgatott, apám, ez befogja a Szabad Európát is, a helyi krém, a helyi rémek feszülten derűs karéja. És mi történt a Lenin-szoborral? Ott voltak, amikor elvitték, valaki felsóhajtott, micsoda szerencse, hogy nem döntötték le. Aztán ők lopták vissza a Szoborparkból, nagy szovjet katonai teherautóval (KrAZ–255B) rátörvén a kaput, épp csak annyira, hogy befaroljon mellé a daru, újat kellett hozatni, míg tartott az éjszaka sötétje, mert a Praga (darus kocsi) nem bírta, rögtön egy Tatra (dettó darus kocsi) kellett neki, hogy rohanva, sietve ott legyen reggelre, amikor munkába mennek az embe­rek, nem a régiek, pedig azok de örültek volna, ha látják a gyár előtt mutogatni. Újra teljes díszében. Láng Kálmán utcájára mutogatván, persze mindenki Langnak mondta, még verset is írtak róla, akinek megvan, küldje be. Vagy inkább álljunk meg mégis ott, amikor a Csőhídra felszereltek egy nagy gumikötelet az újító mozgalom e jócskán félreismert klottgatyás héroszai? Úgy ment az, hogy jött a szemüveges szaktárs a központból nagykabátban, az aktatáskája állítólag tele piros hasú százassal, s megnézte, mit végeztek a gyár újítói, s menten fizetett is, csak közben folyamatosan törölgette a párát a kukkerről, mert a martin az nem állhat meg. Semmi pénzért. Most álljanak elé ezek a hosszú hajú Texas nadrágos süvölvények, hogy figyu, fater, feltaláltuk a bungee jumpingot? Elvitte volna őket a rendőrség, persze, megcsinálták azt enélkül is, de mégis. Ők ott jártak, ahol tán még ma is krumplinak mondják az órát.

Pénteken (19-én), ha reggel időben kelünk, mondjuk negyed négykor, akkor el lehet csípni a Blöff tévésorozat-jellegű kiszerelésének első részét, speciel a VIASAT6-on, de aki valamiféle lustaságból kifolyólag ennél egy kicsit később kel, keresgéljen csak nyugodtan, hisz’ a műdarabot az AXN és valamelyik Sony csatorna is tolja.

Szombaton, vagyis már vasárnap felhágunk e heti televíziózásunk Csomolungmájára. Nem, nem azt mondom, hogy a Hatton Garden – Az utolsó balhé az HBO-n, 0.20-kor olyan marha nagy film lenne, már a címe is milyen, kiöregedett Kleingaunerek röffennek össze, hogy kirabolják a gyémántcsiszolók páncéltermét, s fúrják is a betont rendületlenül, dacolva időskori nyavalyáikkal, ezer ilyet láttunk már. Viszont egyikben sem játszott Phil Daniels, Shakes­peare hazájának e csodálatos művésze, lánglelkű aktora, akit – mint azt önök is pontosan tudják – 1994-es nagy gurítása óta imádunk rendületlenül. Igen, a Blur Parklife című videóklipjéről van szó (rendezte: Pedro Romhanyi), amelyben nevezett hattyú még a fénykorát élő Damon Albarnt is az asztal alá játszotta. Könnyű volt neki, na, hallod, a Phil Daniels and the Cross frontemberének!

Vasárnap, ami meg már hétfő, 2.10-kor érkezik az Oldboy a Film Caféba, hogy aztán 2.35-kor átadja a helyét a Film Mánián kibontakozó Szó nélkülnek, melyben viszont két sorozathős, Denis Leary és ­Michael Chiklis nyomul. De ez már egy másik kávéház, ahol nincs is tévé.

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.