Interaktív

A Petőfi rádióban épp a Wel­hello & Halott Pénz Emlékszem, Sopronban című szerzeménye ment – ami állítólag a VOLT fesztivál himnusza, akármit is jelentsen ez –, a Dankón meg ott tartott Csikós Márta (vagy valaki más), hogy „zöld a petrezselyem, kész a veszedelem, hogyha rám néz a galambom”.

Kezdetben vala a Parabola: a bejátszásokkal, képi poénokkal, összevágott anyagokkal megspékelt humoros kommentár tévés műfaját e műsor hosszú szériája révén szokta és szerette meg a hetvenes-nyolcvanas évek hazai közönsége.

Ez a sorozat valami olyat csinált, ha nem is végig egyenletes színvonalon, ami régen ráfért kanonikus meséinkre. S ha a készítők megálltak volna az első évadnál, valószínűleg egy – mentegetőzések nélkül, bármikor, bárkinek – teljes szívvel ajánlható remekről beszélhetnénk.

Jó, hát a kezdésképpen benyomott Ágnes Vanilla-dal elég vadul hívta fel a figyelmet arra, hányadán áll az ízléssel az elkövetkező műsor; senki sem állíthatja, hogy ne figyelmeztették volna.

Kezdjük önkritikusan: nemcsak az a bolond, aki poétává lesz Magyarországon, de az is, aki az Echo Tv kulturális híradójából próbál meg tájékozódni!

Ha egy település kihal, az akkor is pótolhatatlan veszteség, ha észre sem vesszük, és ha maga a folyamat természetes: itt megszűnik egy helység, amott egy új jön létre. Az erdélyi Rava (románul Roua, németül Rawendorf), úgy tűnik, erre a sorsra jut, legalábbis a Marosvásárhelyi Rádió vidék­járó műsorában megszólalók egytől egyig ennek a félelmüknek adnak hangot.