tévéSmaci

Kacsaút

  • tévésmaci
  • 2018. február 25.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché lementek a Moszkva térre ahhoz a padhoz, egyrészt már nem volt ott, másrészt pont olyan volt, mint régen, ahogy a futúrát a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején elképzelték. De legfőként ült rajta valaki, amire végképp nem számítottak. Egy kétségbe­esett képű fiatalember, Sztupának halványan ismerős, Trochénak idegen. Nos, vegyük mindezt sorra! Persze, hogy nem volt ott, a teret rég átszabták, lett valami más neve tán, de az is lehet, hogy újra Moszkva volt, fordultak a villamosok, beborította a műételek szaga, sötétedés után villogtak neonreklámok.

A futúrát meg leginkább valami trapézalakzatban meghajlított vascsövekben érdemes elképzelni, amit sárgára kenyt lécezés fogott össze, öröméül megfáradt hátnak, ülepnek. A legényke pofájára telepedett aggodalmat pedig legkivált szavai igazolták, amint azt rebegte a barátságosabb arculatot öltő Sztupa felé, hogy: Nem működik. Nem, hiába minden. Sztupa megértőnek mutatta magát, de látszott, ahogy Trochéban megy fel a pumpa: Az nem lehet! Működnie kell. Jól csinálta? A lehangolt süvölvény még jobban elbizonytalanodott: Úgy gondolja, elszúrtam valamit? Troché már vicsorgott volna egy úgy-ot, de Sztupa pillantása megállította. Végül is nem zárhatjuk ki – mondta azután, de e közlés is felért egy taslival. Berúgott? Berúgtam. Mikor érkezett? Ha én azt tudnám! Alighanem bezárt már minden, a lányok is lekoptattak, de még nem világosodott. Télen különben is később világosodik. Leültem, elaludtam, aztán felébredtem, de nem otthon, az ágyban, másnaposan, agyamban ijedten kutatva, hogy mit is művelhettem az éjszaka, csak itt, szomjasan és fázva. Valami beszkártos hozott is egy kávét a Gombából, valószínűleg összekeverhetett valakivel: Igya meg, mérnök úr, és máskor jobban vigyázzon magára. Troché erre már tényleg csak annyit szólt: Na, jó, majd este én is kipróbálom. De maga sem hitte, amit mondott.

Pénteken (26-án) a Paramount Channelen este kilenckor egy súlyosabb giccsőr és egy e tekintetben egy sima, egy fordított csávó összeműködését látjuk. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a Pop, csajok satöbbi az egyik leghülyébb cím a filmkultúra amúgy ilyesmiben dúskáló világában, akkor Stephen Frears legyen a talpán, aki ellent tud állni Nick Hornbynak.

Hétfőn ugyancsak este kilenckor a Mozi+ leadja a Blöff című filmet. Nem azt, amelyikben Celentano belefújja az orrát egy bőrkesztyűbe, hanem azt, amit Brad Pitt annyira széttrollkodott, hogy a híres atyja sem ismert rá. A vetítés tényét nyilván az magyarázza, amire már a múlt héten felhívtuk a nyilvánosság figyelmét, hogy ti. három csatorna tolja egyszerre e műalkotás friss tévésorozat-változatát.

Kedden ugyanitt éjjel fél 12-kor Jackie Brown, de most állítólag Sam Jackson győzni fog.

Szerdán pedig már el is érünk a nemzeti főadóra, ahol 22.35-kor leadják 1977-ből A márványembert, s ez annál is jobb muri, mivel eltelt negyven év. 1977-ben ugyanis felsikoltott mindenre az ember, de egy sztahanovistáról szóló Wajda-filmre kicsit hangosabban. A tett, a tett, az megmarad. De a film romlandóbb a málnánál vagy a halnál. Ez mérettethetik meg most, ha van reá szándék. Csak tévézni ne kéne hozzá.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.