Rádió

Képes emberek

Műgyűjtő magazin a Trend FM-en

Interaktív

Lehet, hogy a Trend FM (leánykori nevén: Gazdasági Rádió) nem számít országos szinten jelentős csatornának – ám, tehetjük fel a kérdést: jelent-e ez a mai médiapiacon bármit is még? –, az mindenesetre biztosnak látszik, hogy a budapesti rádiók között kifejezetten sokrétű műsorajánlattal jelentkezik.

Éppen ezért is lennénk kíváncsiak, mondjuk, a hallgatottsági mutatóira, de erről sajnos nem sokat lehet tudni. A hallgatottsági adatokat különböző okokból több rádió sem teszi elérhetővé egy ideje (a Trend mellett például a Klubrádió egyfelől, a Karc FM másfelől), úgyhogy legfeljebb a legutóbbi, 2017 eleji adatokra támaszkodhatunk. Akkor a budapestiek 2,4 százaléka hallgatta a Trendet napi szinten, ami jobb eredmény volt, mint a Lánc­hídé (1,4) vagy a Dankóé (2), de nagyjából fele olyan jó, mint a Klubrádióé (4,6), akármit is jelentsen ez ma már.

Arról, hogy mikor és hogyan lett Trend FM a Gazdasági Rádióból, egy korábbi műsor kapcsán írtunk már (A legpepitább nadrág, Magyar Narancs, 2016. május 12.), és nem szeretnénk – mint a kályhához – mindig ide visszatérni. Maradjunk tehát annyiban, hogy nem önszántukból alakult így, és a médiahatóságnak, az NMHH-nak is volt hozzá némi köze. A névváltással ugyanakkor, ha jól vettük észre, finoman változott a rádió érdeklődési köre is. Míg régen – a csatorna eredeti nevéhez híven – főleg a gazdasági hírek és elemző műsorok töltötték ki az adásidőt, addig az elmúlt években fokozatosan felerősödött a kulturális műsorok szólama is. Ezzel összhangban vette fel a csatorna tematikus alcímét is: „Gazdaság és Kultúra”.

A szerda délutánonként fél órában jelentkező Gyűjtő ennek az együttállásnak a mintapéldánya. A műsorleírás szerint egyszerre kulturális ajánló és pénzügyi magazin „mindarról, amit gyűjteni érdemes akár kulturális, esztétikai, akár befektetési értéke miatt”. A Gyűjtő házigazdái – Gereben Katalin művészettörténész, a „szakértő”, illetve Machán-Csetvei Frigyes (akit elég bosszantóan csak becenevén, Nestaként emlegetnek műsor közben), a „kibic” – folyamatosan reflektálnak is erre a kettős nézőpontra.

A legutóbbi két adásban Banksyről és Munkácsyról volt szó, és ha azt hinnénk, hogy nemigen találni egymástól jobban különböző két képzőművészt, hát, a Gyűjtő után ebben már egyáltalán nem lennénk biztosak. Gereben már a felvezetőben megpendíti: mindkét alkotó helyzete arról szól, hogyan lehet piacot építeni műtárgyak köré. Ez persze általában elmondható bármelyik képzőművészről, hiszen a műtárgypiac visszajelzése nélkül aligha lehet bárkiből nagy művészt faragni. Ám az valóban érdekes, ahogy az ismeretlen, mert inkognitóban alkotó Banksy (igaz, Nesta jelzi, ez az inkognitó épp most mintha repedezni látszana, és erős a gyanú, hogy Banksy a Massive Attack frontemberével, 3D-vel, azaz Robert Del Najával azonos), illetve a nemzetközileg (már és még) nem annyira ismert Munkácsy körül megképződik egyfajta érdeklődés. Banksy esetében ez konkrétan azt jelenti, hogy a vászonra készült (nem annyira jellemző és jelentős) műveit is dollármilliókért aukciózzák, Munkácsynál meg megy, ugye, a huzavona a Golgota körül, ami reklámnak sem utolsó egyébként, ha nem is ennek a műnek (a védettség miatt), de a többi piacon lévő Munkácsy-képnek biztosan.

Egyebek mellett ezért is izgalmas az egy héttel későbbi adás, ami egyetlen hosszú telefonbeszélgetés tulajdonképpen a Golgota-tulajdonos, megszállott Munkácsy-gyűjtő Pákh Imrével. Az amerikai-magyar üzletember érezhető lelkesedéssel beszél vonzalmáról a festő életműve iránt. Gereben kérdéseire érdekes anekdotákkal tűzdeli meg a mondandóját, a többi közt arról, hogy Munkácsy sohasem láthatta a három képet együtt, illetve hogy egyszer kettő majdnem elégett közülük, de az akkori tulajdonos, John Wanamaker lefizette a tűzoltókat, hogy menjenek be a lángoló házba, és azt a két nagy képet mindenképpen mentsék ki. Illetve beszél a pereskedésről is az állammal szemben, meglepően optimistán, azt állítva, hogy mindenképpen jó jel, hogy Magyarország ragaszkodik a képhez, és ő is az állami tulajdonba vételben látja a trilógia együtt tartásának kulcsát. Kár, hogy arra már nem jut idő, hogy ezek után esetleg kifejtse, akkor a pereskedésnek mégis mi volt a tétje.

A Gyűjtő a maga rövidke adás­idejében egyvalamit mindenesetre máris elért: ismét felhívta rá a figyelmünket, hogy a jelentős művek egyszerre többek és kevesebbek annál, mint amit róluk gondolunk. Ám akárhogy is legyen, a piac kíméletlenül újra és újra beárazza ezeket – legfeljebb nem nekünk.

Gyűjtő, Trend FM, június 13. és 20.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.