Interaktív

A Bartók rádió kevéssé szerencsésnek tűnő műsorsávra, vasárnap délelőttre időzíti fiataloknak szánt beavató műsorát, a találó című Kezdőhangot - és kifejezetten tartalmas ötven percet kap, aki mégis a rádióhallgatás mellett dönt tíz óra körül.

"Egy keresztényszociális gondolat kiénekelte a baloldaliság sajtját a szájukból"

Amikor Sztupa és Troché inni mentek, sorba álltak a csálingerek, húzta a prímás, röcögött a szekundás.

"A drog rossz: pusztítsd el a pozitív karmáért"

Mi sülhet ki abból, ha az USA legnagyobb fejeseinek a gyerekei egy gimnáziumi osztályba járnak?

Volt itt már harc a görbe uborkáért, a komondorért, az akácosokért, legutóbb az otthon kotyvasztott pálinkáért, most pedig, úgy néz ki, az ízlelőbimbók vannak soron.

Mi tagadás, a "demokrácia ünnepe" hagyományosan látványos kínszenvedést jelent a hazai televíziók számára. Az adatok beömlését rendre a nyögve nyelés másfél-két órája előzi meg: politológusi gittrágással, utolsó becslésekkel és az ezekre adott politikusi árnyéknyilatkozatok értelmezgetésével.

Be kell vallanunk, hogy eddig fel sem tűnt, a magyar rádiócsatornák mennyire elhanyagolják a honvédelem kérdését. Egyrészt, mert nem gondolunk túl sűrűn a hadseregre (szerencsére a sorkatonaság megszűntével nem nyomasztja tovább a hazafias szósszal leöntött semmittevés agyréme az újabb generációkat), másrészt, mert ha eszünkbe jut, akkor se tartjuk túl érdekesnek az egészet, illetve ami érdekes belőle (mondjuk, a nemzetközi miszsziók), azzal a politikai magazinok épp eleget foglalkoznak.

"Hogy viseli, hogy állandóan behívogatják mindenhová, és mindig emlékeznie kell, hogy mi történt akkor?" - hangzik a mélyen empatikus nyitókérdés a közcsatornák péntek reggeli műsorában, miközben a képernyőn ott lángol az interjúhoz rendelt inzert: Zuschlag János kitálal.

Nemcsak a kampányba fulladt március 15. nyomasztó csinnadrattája közben, de még egy átlagos szombati kora délután komótosan rideg zakatolásában is nehéz észrevenni ezt a félórás nemzetközi magazint. Pedig ha mi, magyar rádióhallgatók (nemzeti ünnep volt, most ér ilyeneket mondani) felemelnénk a tekintetünket a köldökünkről, talán még egy miniszterelnöki beszéddel súlyosbított napon is találnánk érdeklődésre méltó műsort.

A TV2 naponta jelentkező műsora kevert műfajú vállalkozás, maga a csatorna sem nevezi híradónak, egyszerűen csak Tényeknek, a hossza változó, valószínűleg a napi igények és egyéb, műsor-politikai megfontolások alapján alakul ki a 35-70 perc közötti végső forma. Általában egy, de gyakran két személy vezeti.

A John Adamstől származó mondat igazságtartalmának vizsgálata nélkül is épp eléggé ironikus, hogy tulajdonították már Leninnek, Sztálinnak, Reagannek, sőt Virág elvtársnak is: A tények makacs dolgok. Holott elég belehallgatni két párhuzamos híradóba ahhoz, hogy a népszerű bonmot abszurditását belássuk: egyáltalán nem lehetetlen ugyanazokat a dolgokat egészen más fénytörésben megmutatni, a semmit hírré nagyítani, s néha az elefántot a gyufásdoboz mögé rejteni.

"2014 legizgalmasabb estéi" után múlt vasárnap végre elérkezett a várva várt döntő, amely nem kevesebbről határozott, mint hogy idén májusban ki végez majd magyarként az Eurovíziós Dalverseny mezőnyének sűrűjében, középelöl, középhátul, esetleg leghátul.