Freud és a nők Bibliája: három kincs egy zsinagóga könyvtárából

szerző
Radvánszki Péter
publikálva
2018. szept. 04., 20:20
kommentek
2
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Vajon mit üzenhet ma egy nőnek egy régi jiddis Biblia? Milyen képek díszítették Sigmund Freud kedvenc Bibliáját? Mit jelenthet egy penészfolt egy Tóra-tekercsen? A válasz a Páva utcai zsinagóga könyvtárában rejlik.

A Mazsihisz Páva utcai zsinagógája melléképületeinek bontásánál, a 2000-es évek elején, az épület könyvtára mostoha körülmények közé került. Jónéhány Tóra-tekercset és könyvet kellett kimenteni a romok közül. A bibliofil önkénteseknek, támogatóknak köszönhetően a Lauder iskola ideiglenes otthont tudott adni a néhány igazi különlegességet is tartalmazó gyűjteménynek. Idén, a Páva utcai zsinagóga könyvtára visszakerülhet eredeti helyére és, mint minden ilyen gyűjtemény, hihetetlen lehetőségeket biztosít a „kincskeresésére”.

Az első igazi meglepetés akkor éri az érdeklődőt, amikor egy jiddis könyvet talál az amúgy főleg héber nyelvű könyvek között. Nem gyakorta találunk ugyanis egy neológ zsinagógában jiddis iratot, ugyanis a polgárosodó zsidóság a jiddis kultúrától, és a hozzá fűződő népies vallásosságtól igyekezett megszabadulni, legalábbis a századfordulóig.

Az egyik legnépszerűbb jiddis könyv a héber betűs könyvnyomtatás történetében, a Céna uRéna, jiddisesen Cenerene. Ez egy jiddis biblia, de nem ám szó szerinti fordítás! Olyan bibliai történeteket elbeszélő szövegre kell gondolni, amely egybefűzi a midrásokat, vagyis a rabbinikus magyarázatokat az eredeti szöveggel. Az eredetileg 1622-ben kiadott mű minden vallásos zsidó számára íródott, de végül azok között lett a legnépszerűbb, akik csak a kollokviális jiddis nyelvet ismerték, a hébert nem értették. Így lett a zsidó oktatási rendszerből nagyrészt kiszoruló csoport, vagyis a nők olvasmánya. Így lett a Cenerene a „női biblia”. Az egyik tulajdonos bele is írta nevét: Klein Andorné, Szécsény. Jiddisül is leírta: Feigel Klein. A kiadás pedig messzire visz minket a mai Magyarországtól: 1836-ban, Sulzbachban nyomták, a korabeli bajor zsidó könyvnyomtatás egyik központjában.

Olyan kérdések kavarogtak bennem, amikor lapozgattam, hogy vajon mit jelent ma a Tánách, a héber Biblia női olvasata? Egy 21. századi nőnek milyen lehet a kezébe vennie egy ilyen művet (amelynek már van magyar fordítása)? Milyen lenne egy mai olvasatra átdolgozott Cenerene?

false

 

Fotó: Radvánszki Péter

Ha nem is a feminizmust, de a modernitást, a tudományos szemléletű vallásos világnézetet képviselő művet is találhatunk a könyvek között. A modern értelemben vett neológiát ugyanis egy igazi könyvkülönlegesség jelenti a gyűjteményben. Ezt a Biblia-kiadást kapta meg Sigmund Freud is az édesapjától. Az illusztrációkkal és a tudományos kommentárral megtűzdelt szöveg olyan hatással volt Freudra, hogy állítólag onnantól kezdve mindig az íróasztalán is megtalálható volt. A pszichoanalízis megalkotóját elbűvölték a káprázatos fametszetek, az orientalista grafikák az ókori Egyiptomról, a görög-római tárgyakról, a közel-keleti kultúrák bibliai vonatkozású régiségeiről. Valószínűleg a Phillippson-Bibliának is köszönhetjük Freud orientalista érdeklődését, később pedig a „Mózes, az Egyiptomi” című esszéjét, amely korszakalkotó remekmű – bár érthető okokból nem aratott osztatlan sikert a zsidó olvasók között 1939-ben.

Ludwig Philippson, a kötet szerkesztője a tizenkilencedik századi, felvilágosult német zsidóság hőse volt: rabbi, könyvkiadó, bibliafordító, a zsidó felvilágosodás fontos figurája, a leghosszabban fennmaradt német zsidó újság, az Allgemeine Zeitung des Judentums alapítója. A Páva utcai könyvet – beszédes dátum – 1956 szeptemberében adományozta Kohn Izidor rabbinak egy Benedikt Imre nevű híve. Megható látni, hogy a Soá után még forogtak ilyen művek a pesti zsidók kezén.

false

 

Fotó: Radvánszki Péter

Igazi, mai kérdés, kihívás: milyen lehet egy modern, tudományos szemléletű Biblia-kiadás. (Van ilyen több is, de az olvasó meg tud akár egyet is nevezni?)

A Soá sok szempontból kettétörte a zsidó közösség életét. A könyvtár erről a tényről is egyértelmű tanúságot tesz. Egyrészt egy megégett Tóratekercs ívet is találtunk, amelyet vízzel öntöttek le, és ezért bepenészedett. Másrészt egy majdnem befejezett Tórából származó pergamen-ívet is tartalmaz a gyűjtemény. A tekercs készen állt arra, hogy felavassák, vagyis a Tóra kezdőbetűit az arra felkért, megtisztelt közösségi tagok, támogatók, beleírhassák. A szakértők szerint mind az írásmód, mind a befejezetlenség arra utal, hogy a Holokauszt megakadályozta, hogy a tekercs közösségi használatba kerüljön. Reméljük egyszer ennek a tekercsnek a befejezésére is sor kerülhet.

false

 

Fotó: Radvánszki Péter

Emil Fackenheim zsidó teológus és rabbi szerint a Tóra 614. parancsolata (a rabbik szerint „eredetileg” összesen 613 található benne) az a kötelesség, hogy nem szabad posztumusz győzelmet biztosítani a náciknak. Vagyis úgy győzhetjük le a legjobban az antiszemitizmust, ha folytatjuk azt a zsidó életet, amit ők elpusztítani igyekeztek.

Neológ/tudományos Biblia, jiddis könyv, befejezetlen Tóratekercs: arról árulkodnak, hogy a közösség előítélet mentesen, a hagyomány és a modernitás felé nyitottan, mégis szenvedélyes vallásossággal élte mindennapi életét.

A hányatott múltú Páva utcai könyvtár hazatérése esély az antikvárius bóklászásra a századok között és arra is, hogy a múlt szerteszét heverő darabjait saját múltunkká rendezhessük el.

A szerző a Páva utcai zsinagóga rabbija.

szerző
Radvánszki Péter
publikálva
2018. szept. 04., 20:20
kommentek
2
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 2
    tiszapolgári
    2018. szeptember 05., szerda 08:23
    Budapesten és néhány vidéki városban, Miskolcon, Debrecenben, Nyíregyházán, Pápán, Pakson stb. 1945 után is szép számmal voltak hagyományos családokban felnőtt, az előírásokhoz ragaszkodó zsidók, haladóbbak és ortodoxok is, a forradalom leverése után a legnagyobb részük emigrált vagy disszidált.
    Kohn Izidor (a héber neve Zélig, 1993-ban halt meg Brooklynban) ortodox rabbi volt, az úgynevezett Koma Egylet Lónyay utcai imaházában volt alkalmazásban. A testvére, Kohn Frigyes a dunántúli Tabon működött sakterként vagy rabbihelyettesként.
    A Kohn rabbinak írt ajánlásban Benedikt Imre eltévesztette, rosszul konvertálta a dátumot: 1956. szeptember 12. nem Tévész 8., hanem Tisri 7. volt, illetve, ha napszállta után írta az ajánlást, akkor Tisri 8.
    Ha a zsidó dátum, a 5717. Tévész 8. lett volna a valós időpont, az december 12-ére esett volna.
    Ez látszólag lényegtelen szőrszálhasogatás, de annyiból mégis van jelentősége, hogy szeptemberben még senki nem sejtett semmit, mindenki azt hitte, hogy a vasfüggöny örökké le lesz engedve, december közepére pedig már jórészt el is néptelenedtek a zsidó imaházak.
  2. 1
    Cheyenne
    2018. szeptember 05., szerda 07:12
    "vajon mit jelent ma a Tánách, a héber Biblia női olvasata?"

    Azt javasolnám a derék rabbinak, hogy talán meg kellene kérdeznie egy vallásos zsidó nőt a kérdésről. S ha véletlenül semmit, akkor a zsinagóga mélyéről megkérdezni egy oldalbordát, hogy mit jelent neki a Tóra zsidó olvasata?

    Vajon létezik zsidó nő, aki írni tudna bármelyikről, vagy beszélgetni? Ha igen, miért nem olvashatjuk az Ő írását erről?

    Ha télleg fontos a női olvasat..

    Amúgy jó kis írás lenne. Az is, meg ez is itt föntebb..

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

A zsidó világ Dél-Afrikától Újlipótvároson át Kanadáig

Szerző adatlapja
Összes blog Itt

Blog

még több cikk