Magyar Narancs: Mit értünk pontosan ex libris alatt?
Vasné Tóth Kornélia: Eredeti funkciójában a könyvhöz kötődő, a könyv tulajdonosát megjelölő, általában művészi kivitelű, kis méretű grafika, melyet rendszerint a könyv kötéstáblájának belső oldalára ragasztottak. Jelentése: könyvei közül való, könyveiből. Elődjei a tulajdonost bármilyen formában megjelölő eljárások, kódexekbe festett címerek, könyvtáblán szereplő supralibrosok voltak, például Mátyás király corvináinak super ex librisei. A mai ex librisek oldalhosszúsága nemigen haladja meg a 10–15 centimétert, de előfordulnak nagyobb, illetve kisebb méretű, úgynevezett minilibrisek is; utóbbiakat eredetileg minikönyvekbe ragasztották. Grafikai alkotás, tehát a művész megrajzolja a tervezett ábrát, majd metszi, vési vagy maratja a dúcokat. Ezt követi a grafikai sokszorosítás, ami a fametszettől a szitanyomásig sok minden lehet. A mélynyomású eljárások – például rézkarc, rézmetszet, hidegtű – és a művész által aláírt, szignózott lapok az értékesebbek. De ma egyre terjed a számítógépes grafika is.
MN: Minek kell mindenképpen szerepelnie egy ex librisen?
VTK: Alapkövetelmény az ex libris vagy azzal egyenértékű kifejezés, például: X. Y. könyve, könyvtárából, tulajdona, könyvespolcáról; aztán a tulajdonos megjelölése, és fontos, bár nem kötelező elem a grafikus szignója, aláírása. Ha nem tüntetik fel pontosan a tulajdonost, „ál” ex librisről beszélünk. Különleges eset az ipse fecit lap is, amikor a művész saját maga számára készít ex librist; vagy a névre utaló ábrájú, ún. beszélő ex libris, például a Galambos Ferenc számára készülteken galamb, Boros Pálén borospince. Vannak univerzális ex librisek is: ezek nem egy bizonyos személy számára készültek, hanem név nélkül kerültek forgalomba, és a név utólagos beírásával bárki használatba vehette őket. Az ajándékozási ex librisek szövegükben is jelzik, hogy milyen céllal készültek, és a jutalom ex librisekre is találhatunk több példát a korai időktől napjainkig.
MN: A korai időszakokban az ex libris funkciója egyértelmű. De később kik és miért csináltattak maguknak?
VTK: Az ex librisek a 19–20. század fordulójától felszabadultak a könyvhöz kötöttségtől, „quasi ex librisszé”, a műgyűjtés tárgyává lettek. Ezek a „luxus ex librisek” már többnyire csak a tulajdonos grafikai gyűjteményének gyarapítása céljából készülnek, ritkán kerülnek könyvbe. A művészet szeretete fejeződik ki a gyűjtésükben, ez a műfaj egy kevésbé gazdag ember számára is elérhetőbb, mint például a festmény, a szobor. Neveket sorolva: Arady Kálmán (1893–1964) orvos, művészettörténész, Nyireő István (1893–1977) könyvtárigazgató és Semsey Andor (1917–1986) jogász, művészettörténész egyik fő gyűjtési területe a régi, 16–19. századi magyar ex librisek világa volt. Réthy István (1909–1988) ügyvéd, a Kisgrafika Barátok Körének (KBK) első titkára szenvedélyes terepasztal-vasutas lévén vasúti tárgyú ex libriseket gyűjtött, emellett jellemző témacsoportjai a híres emberek, Don Quijote, kutya-macska ábrázolások, zenei motívumok. A gyűjtésben főleg a minőségre, és nem a mennyiségre törekedett. Ezt igazolja a Kisgrafika folyóirat 1977-es cserelistáján szereplő szöveg is: „Csak első osztályú lapokat gyűjt! Amatőr lapokat nem kér!” Napjainkban többezres kollekciót létrehozó gyűjtők vannak, például Arató Antal, Palásthy Lajos, Harmath Gábor, Rácz Mária vagy Szanka Rózsa. De magam is jelentős gyűjteménnyel rendelkezem.
MN: Az ex libris a könyvtulajdonos, az „olvasó” önreprezentációjának eszköze. Mit mond el a gazdájáról és annak könyveiről?
VTK: A 16–19. században a főúri, nemesi réteg még csak néhányféle ex librist készíttetett a könyvtára számára, de azt nagy mennyiségben, ekkor a heraldikus, vagyis címeres könyvjegyek voltak jellemzők. Ezek a hatalmi reprezentáció eszközeiként működtek, a tulajdonos társadalmi rangjának kifejezésére szolgáltak, jelölve a könyv birtokosát. A modern, 20–21. századi ex libriseket már kisebb példányszámban rendelik, és többfélét készíttetnek. Ezeket a motívumok sokfélesége jellemzi, a könyvről áttolódott a hangsúly a tulajdonos személyére, az egyediségre.
Bizonyos ex librisek a feliratukban is utalnak a témájukra, például: ex graphicis (grafikai), ex philatelicis (bélyeggyűjtésre utaló), ex eroticis, sex libris (erotikus), ex musicis (zenei), ex gastronomicis (étkezéssel kapcsolatos), ex vinis (szőlős-boros); vagy konkrét földrajzi megjelölést tartalmaznak, mint például az ex libris Tokajensibus, ex Balatonicis feliratú lapok. Mindezek az ex librisek kerülhettek ilyen témájú könyvekbe, de grafikai albumba is a gyűjtő szándéka szerint. Munkahelyem, az Országos Széchényi Könyvtár állományában számos közismert magyar ember, híresség nevére található ex libris, mint Babits Mihály, Radnóti Miklós vagy épp Horthy Miklós, Bajor Gizi. Kultúrtörténetünk minden szakasza képviselve van: a honfoglalás, István király alakja, az Ómagyar Mária-siralom, Mátyás király kora, a mohácsi csata éppúgy megörökítést nyernek, mint például az 1956-os események vagy Farkas Bertalan űrutazása.
A gyűjtés alapvető része a saját ex libris készíttetése. Ez nemcsak a csere miatt fontos. Ez a legszorosabban kapcsolódik a megrendelőhöz: tükrözi a foglalkozását, hobbiját, érdeklődési köreit. Gyakori a szakma attribútumainak szerepeltetése, például a jogászi hivatásra utalóan Iustitia alakja mérleggel, paragrafussal, a mérnöknél a körző-vonalzó, a nyomdásznál a nyomdai gép, a kovácsnál az üllő, kalapács.
MN: Az ex libris tehát a tulajdonos és a grafikus szoros együttműködéséből születik.
Van-e, volt-e külön ex librist készítő szakma?
VTK: A könyvjegyek első metszői közül kiemelkedik Albrecht Dürer (1471–1528); a 16–19. században kb. ezer jórészt heraldikus magyar ex libris készült, a készítők közt van Binder János Fülöp, Czetter Sámuel, Zeller Sebestyén. Ezeken az ex libriseken az ábra gyakran latin, részint német jelmondattal egészül ki, technikájuk többnyire rézmetszet, ilyen volt Nádasdy Ferenc gróf, Széchényi Ferenc gróf vagy épp Zrínyi Miklós horvát bán könyvjegye. Az ex libris virágzását aztán a 19–20. század fordulója, a szecesszió hozta magával. Az 1909-ben megalakuló Szent György Czéh Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesülete grafikai szakosztálya vállalta magára az első magyar ex libris egyesület funkcióját olyan alkotókkal, mint Nagy Sándor, Kozma Lajos, Rozsnyay Kálmán. A 20-as, 30-as években a realista, naturalista, akadémikus, népies irány egyaránt megfigyelhető. A II. világháború után számos művész emigrált, majd 1959-ben megalakult a Kisgrafika Barátok Köre (KBK) ex libris gyűjtőkből és grafikusokból; 1962-től jelenik meg a Kisgrafika, a szervezet folyóirata. Ex librist készítő grafikusaink közül a világhírnévre is szert tevőket hosszan sorolhatnám, kiemelkedik Bordás Ferenc, Fery Antal, Stettner Béla vagy Kopasz Márta. Napjainkban is többen vannak, akik a műfajban tevékenykednek, például Bálint Ferenc, Ürmös Péter, Vén Zoltán.
MN: Úgy tűnik, inkább a gyűjtők foglalkoznak a témával. Van-e tudományos diskurzus is a tárgyban?
VTK: Jelenleg inkább a gyűjtői-grafikusi körök foglalkoznak az ex librisekkel. De van érdeklődés a tudományos berkekben is – én kifejezetten küldetésemnek tartom a téma minél magasabb tudományos körökbe való beemelését, az „exlibrisológiai” kutatások kiszélesítését. Emiatt fontos eredmény számomra, hogy „exlibrisológusként” nyerhettem felvételt az MTA tagjai közé.
MN: Fő kutatási területe a modern ex librisek világa. Honnan jött az érdeklődés, hogyan kezdett ezzel foglalkozni?
VTK: A műfajjal 2008-ban, az OSZK plakát- és kisnyomtatványtárába kerülve ismerkedtem meg. A 34 ezres ex libris anyag katalogizálása, feltárása rengeteg háttérkutatást igényelt, igényel. Az elmélyülés odáig vezetett, hogy a témából doktoráltam, az évek során sok publikációm jelent meg. Legutóbb, november 20-án a KBK átfogó ex libris kiállítását nyitottam meg az Újbudai Kulturális Szalonban, jórészt korabeli grafikusok munkáiból.
MN: Nemcsak kutatja, hanem gyűjti is az ex libriseket. Mekkora a gyűjteménye?
VTK: Kutatóként, a KBK elnökségi tagjaként, a Kisgrafika szerkesztőjeként számos kiállításon megfordultam, sok grafikust, gyűjtőt ismertem meg és mutattam be a folyóiratban. Cserébe többen megajándékoztak kisgrafikai anyaggal. A duplum példányokkal elkezdtem a cserét, így aztán fokozatosan gyűjtővé váltam. Mintegy 10 ezer darabos ex libris gyűjteményre tettem szert: országok és grafikusok szerinti rendszerben tárolom, katalogizálom őket. Eddig több mint 60 ex libris készült a nevemre szólóan, a többség rendelésre, de némelyik ajándékként. Ezeken dominál a magyar történelmi, illetve az irodalmi vonatkozás. Legkedvesebb grafikáim 2014-ben, Radnóti Miklós halálának 70. évfordulójára készültek, a grafikusok Bakacsi Lajos és Nagy Sándor Zoltán. A legértékesebb ex libriseim Vén Zoltán rézmetszetű alkotásai, aki két mitológiai témájú ex librist készített a számomra.
MN: Van az ex librisnek jövője? Napjainkban megjelent egy új fogalom is: az ex webis…
VTK: Az ex webis az ex libris teljesen új formája, amely a számítógép, az internet, az
e-könyvek révén terjedt el. Az internetes honlaphoz tartozó művészi jegy digitális formában, grafikusi program segítségével készül, és valamilyen módon utal a tulajdonosára. Kötelező az ex webis kifejezés és a tulajdonos nevének használata. Egyelőre nem érzem, hogy terjedése olyan mértékű lenne, mellyel kiszorítaná a hagyományos ex libriseket. De a digitális világ okozta változások, a számítógépes grafika terjedése újabb átértékelődést, változást hozhat az ex libris műfajában.
