Rajzfilmfigurák tűntek fel panelházak oldalán a VIII. kerületben, egy Dob utcai épület tűzfalára LGT-lemezborító került, de a Nobel-díjas Karikó Katalin és Krausz Ferenc portréjával is találkozhatunk Erzsébetvárosban. A lengyel EU-elnökség kulturális programsorozatának zárásaként pedig június végén egy óriási krokodil „mászott fel” az Akácfa utca 27–29. szám alatt található lakóházra. A látványos köztéri installáció a lengyel művész, FINER munkája, aki a kilencvenes évek végén csöppent bele az urban art világába, és ma már a színtér nemzetközileg is elismert alkotója.
A legkülönfélébb murális projektek megvalósításával foglalkozó Színes Város Csoport több mint egy évtizede működik együtt lengyel alkotókkal, akik a rendszerváltást követően az európai utcai művészet egyik központjává tették hazájukat. Sokak mellett Cezary Hunkiewicznek is nagy szerepe volt ebben, aki szociológusként, kutatóként és galériatulajdonosként a lengyelországi, illetve európai street art szcéna intézményi kereteinek megteremtésén dolgozik. Nemzetközi programok koordinátoraként több budapesti festmény, így az Akácfa utcai krokodil létrejöttét is kurátorként segítette.
Változtatni a látképen
A public art ernyőfogalomként ugyanúgy lefedi a street art művészek munkáit és a klasszikus értelemben vett graffitiket is, mint az intézményesült képzőművészeti irányzatok közterületeken megvalósuló alkotásait. „A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján szocializálódtam, a generációm számára meghatározó közös élmény, hogy kerestük azokat a lehetőségeket, amiken keresztül egy kicsit változtathatunk a város látképén” – idézte fel a Narancsnak a graffitisből lett galériatulajdonos.
Ez az időszak egybeesett a kommunista hatalom bukásával, a kilencvenes években pedig Lengyelországot is elárasztották a nyugati országok kulturális termékei. Ekkoriban jelentek meg az első, jellemzően a deszkás kultúrához kötődő színes falfirkák és rajzok a lengyel városok utcáin. Érdekes tény, hogy a szürke betontömbök kiszínezésével Lengyelországban már a rendszerváltás előtt is kísérleteztek; a kommunista időkben a párt megrendelésre is készültek tűzfalfestmények, a legtöbb esetben persze erősen propagandisztikus céllal: a munkásosztály hőseit dicsőítve, esetleg állami vállalatok szolgáltatásait hirdetve. Ennek ellenére néhány ilyen freskó annyira hozzánőtt a környéken élők szívéhez, hogy a rendszerváltást követően az eltávolításukra tett kísérletek komoly ellenállásba ütköztek. Hunkiewicz először 1996 környékén ragadt festékszórót, idővel azonban rájött, jobban érdekli a szervezés, valamint a városi kultúra tudományos igényű vizsgálata.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
