Lazák, mint a beton

Cement, kavics és egy közösségi hely

  • Smiló Dávid
  • 2012. április 17.

Képzőművészet

Kétfajta ember van a világon: aki szereti a betont, és aki nem. Ráadásul aki szereti, az általában egyenesen imádja, aki pedig nem, az szinte gyűlöli. A Szövetség'39-ben tartott rendezvényen viszont még a legelvetemültebb antibetonisták is ellágyultak volna.

A Szövetség'39 jelenleg Budapest egyik nem hivatalos városi dizájn- és művészeti hivatala. Az itt dolgozó ipar- és képzőművészek - Baróthy Anna, Kolozsvári Csenge és Bozsó Melinda - egyik fő törekvése a képzőművészet és a dizájn deheroizálása az építészettel valamilyen módon kapcsolatban lévő komplex művészeti alkotásokon keresztül. Munkáik a város legkülönbözőbb pontjain köszönnek vissza, frappáns és gyakran meghökkentő formában. Találkozhatunk velük épületek üveghomlokzatán, betonkeverő autók diszkógömb módjára csillogó betontartályain, a városi bútorokon, felületeken és műalkotásokon. Az alkotócsoport egy olyan

képzeletbeli dizájnhadtest

egyik oszlopa, amely évek óta sikerrel küzd azért, hogy Budapest felkerülhessen Európa dizájntérképére, ezzel még több érdeklődőt és laikust csalogatva a városba. Képzőművészet, építészet és a kortárs dizájnnal kapcsolatba hozható egyéb szakmák találkoznak a Szövetség utca 39. szám alatt, amely népszerű csomópontként is működik az építészeti és dizájntársadalom berkein belül, generálva egy példaértékű és intenzív együttműködést. Workshopok, előadások, beszélgetések és természetesen bulik, kajálások és piálások köthetők ehhez a helyszínhez, amely események gyakran nem határolhatók el élesen egymástól.

Így juthatott el odáig a Szövetség'39, hogy - Lénárd Anna képzőművésszel közösen - immáron második éve tarthatnak önálló kurzust a BME Építészmérnöki Karán. A gyakorlattól és a világ kézzelfogható oldalától régóta elszakadt, európai mércével mérve pedig idejétmúlt építészképzésben pezsdítően hat egy olyan kurzus, amelynek keretein belül a hallgatók találkozhatnak a kortárs építészetben, dizájnban és saját tananyagukban is preferált építészeti alapanyaggal, a betonnal. A DEPÓ néven futó kurzus természetesen nem egy poros egyetemi előadóban zajlik, hanem a Szövetség'39 műhelyében, ahol nemcsak álmodozás és rajzolás folyik, hanem kétkezi munka is. Az anyagok tulajdonságait közvetlenül tapasztalhatják meg a hallgatók, miközben hátukra veszik a cementeszsákot, hogy végül kiváló minőségű dizájntermékeket, tárgyakat készítsenek belőle. A tavalyi kurzus utcabútorok létrehozását tűzte ki célul, amelynek eredményei között a betonpárnáktól elkezdve egészen a betonba zárt kerékpárig számos nem szokványos betonbútor megtalálható volt. Az idei feladat az volt, hogy a kurzus résztvevői a városban fellelhető hiányokat kreatívan próbálják meg pótolni, és közben a beton segítségével átértelmezni.

Nem véletlen, hogy a kreativitásra és együttműködésre nyitott, a tehetséggondozás intézményét nélkülöző hallgatók körében komoly hírnévnek örvend a Szövetség'39, és többen már nem csak a kurzus keretein belül dolgoznak együtt a szövi lányokkal. Köszönhető ez annak is, hogy a műhelyt áthatja a csapatszellem, a tudásmegosztás pedig kulcsfontosságú. Ez ugyan közhelyesen hangozhat, fontos azonban megjegyezni, hogy az az egyetemi közeg, amelyből a hallgatók megérkeznek a Szövetség'39-be, sokkal inkább szól egyfajta individualista alkotói attitűd elsajátításáról, mintsem a korszerűbb és a fiatalok számára is szimpatikusabb tudásmegosztásról vagy közös problémamegoldásról. Így lehet, hogy a résztvevők nemcsak a betonnal, hanem egy újfajta kreativitással és lazasággal is megismerkedhetnek, miközben kézzelfogható produktumokat hoznak létre.

Az aktuális egyetemi félév DEPÓ kurzusához kapcsolódó, mindenki számára nyílt estén az előadások "betonbulvár"-témákat jártak körül. Ki tud érdekesebb, meghökkentőbb, esetleg szaftosabb dolgokat mondani a betonról, az öntéséről, a sokoldalú felhasználásáról. Az este főzéssel indult, az összegyűlt hallgatók, érdeklődők és előadók a Szövetség'39 konyhájában hozták össze a vacsorát. Azután előkerültek a puffok, szőnyegek, mindenki elfoglalta a helyét. Az előadók között egyetemi professzor is volt, aki - szigorúan nyakkendő nélkül - a kétezer évet is túlélő, radioaktív hulladékokat tároló betonedényekről mesélt, míg egy cementlap-manufaktúra vezetője a belvárosi eklektikus bérházakban annyira kedvelt, mintás cementlap burkolatok gyártásáról, és kortárs átértelmezésükről beszélt. Mindezek mellett feltűnt a fabeton, a papírbeton, a dermesztett beton és az épületek bontásából keletkező hulladékokat felhasználó beton, sőt a több száz kilót nyomó

beton éjjeliszekrény

is. Különös hangsúlyt kapott, hogy a beton rendkívüli simulékonyságának köszönhetően a legkülönbözőbb raszterű és tapintású betonfelületek hozhatók létre: csupán csipketerítőt kell helyezni a zsaluzatba, és máris kész a csipkézett betonfelület. A különböző minőségű betonok konzisztenciáját elemző diagramok elmaradtak ugyan, de a hallgatóság átfogó metszetet kaphatott arról, mennyi felhasználási lehetőség rejlik az elsőre egyébként homogén hatású betonban. Az előadások után a programban előirányzott züllés következett, hosszabb és rövidebb italokkal, másnap pedig megindultak az első próbaöntések.

Szövetség'39, március 22. A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.