rés a présen

"Mint a társadalmi-szociális problémaérzékenység"

Heisler Zsófia fényképész

  • rés a présen
  • 2012. október 27.

Képzőművészet

rés a pésen: Mi az a slow fashion?

Heisler Zsófia: A mai fast fashion trend az üzletek folyamatosan változó kínálatával újabb és újabb vásárlásra ösztönöz, a slow fashionnél az egyediség fontosabb, mint a tömegtermelésben előállított milliónyi ugyanolyan modell esetében. Ahol a vásárló ismeri a kiválasztott ruha elkészítésének módját, szállításának útját, azt, hogy hogyan bánjon vele, hogy minél tovább megőrizhesse szépségét, és ezeken keresztül a kiválasztott darab hatását a környezetre, annak fenntarthatóságára. A slow fashion hosszú távú elköteleződést, minőségi termékeket, tartósságot kíván. A minőségnek persze ára van, de az értékesebb darabok tartósabbak, és velük talán csökken világszerte az évről évre szemétbe kerülő ruhák elképesztő mennyisége.

rap: Hogyan lett közöd a műfajhoz?

HZS: A slow design mindig része volt az életemnek, hiszen évekkel ezelőtt analóg fotósként indult a pályám, és ha tehetem, a mai napig szívesen fényképezek filmre, valamint, ha van rá időm, szeretem magam laborálni a képeimet. Életem első csoportos kiállítása Londonban volt, Budapesten pedig két éve állítottam ki szólóban.

rap: Miből áll a Timeless kiállítás?

HZS: Fél évvel ezelőtt a Szputnyik shop vintage bolt vezetője, Szekeres Ingrid keresett meg azzal az ötlettel, hogy a Design Héten szeretnének egy kiállítást rendezni a slow fashion jegyében, és rám gondoltak a megvalósításában. Elsőre is nagyon izgalmasnak tűnt a vintage ruhák megjelenítése múlt- és jelenbeli környzetben, és úgy gondoltam, hogy érdekes lenne bevonni egy másik fotóst is, aki más technikával reflektál az általam megalkotott világra. Így hívtam meg Krulik Marcellt a projektbe. A kiállítás a Fogasházban lesz megtekinthető szept. 29. és okt. 17. között, és a Marie Claire magazin főmunkatársa és a Fashion Issuefőszerkesztője, Szűcs Péter fogja megnyitni.

rap: Van-e még olyan műfaj, ami érdekel, és hol leszel látható még a közeljövőben?

HZS: Csak portrékat és divatfotókat készítek. Jövőre egy nagyszabású kiállítássorozat készítésén dolgozom, ami több világvárosban és több ismert fotós közreműködésével készül.

rap: Kik a példaképeid?

HZS: A környezetemben több olyan alkotó (fotós, balett-táncos, zenész, színész, színház- és filmrendező) van, akiket a barátságukon kívül a szakmai eredményeik miatt is sokra tartok. Ilyen például Czukor Balázs színész/rendező, Benoit Pailley, Dobos Tamás, Alex Prager és India Roper-Evans fotósok.

rap: Ha utazhatnál az időben, melyik korba szeretnél eljutni?

HZS: 1919-be mennék vissza. Akkor alapította Walter Gropius a weimari Bauhaus iskolát, amihez később tanárként csatlakozott Paul Klee, Vaszilij Kandinszkij, Moholy-Nagy László, Breuer Marcell, Mies van der Rohe és sokan mások. Kíváncsi lettem volna, hogy milyen lehetett abban a szellemiségben tanulni/tanítani, ahol a konstruktív törekvések mindenekelőtt fontosnak bizonyultak, ugyanúgy, mint atársadalmi-szociális problémaérzékenység.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.