Képzőművészet

A magyarországi textilművészet 1968-ban kezdődő felfutása két okra vezethető vissza. Lévén iparművészet, kívül esett a - leginkább a képzőművészeket vegzáló és ellenőrző - kultúrpolitika érdeklődésének területén, ily módon képviselői könnyebben kísérletezhettek, másrészt (ezzel összefüggésben) élhettek a festészet és a grafika eszközeivel, s a szobrokhoz hasonlóan kiléptethették műveiket a térbe.

A kiállítást végigjárva voltaképpen érthetetlen, hogy munkái miként képesek bárkit is provokálni. Az efféle, tudományos alapokon nyugvó, analitikus konceptualizmust nem könnyű befogadni, az átlagos néző számára pedig egyenesen érthetetlen.

A 71 éves francia művész megszállottan keresi az új utakat, a minél tökéletesebb absztrakciót. Budapesti kiállításán ő maga vezette végig az újságírókat kátrányfestményei, vászonra vitt matematikai formulái, fémidomai és egy halom szén között.

Az 1937-ben született lengyel konceptualista művésznek az Ernst Múzeumban nyílt nagyszabású életmű-kiállítása. A megnyitó után beszélgettünk vele.

Ritkamód intenzív reakciók az elmúlt évtizedek művészeti történéseire, mindig egyértelmű kapcsolódások, és mindig eredeti megnyilvánulások jellemzik Natalia LL műveit.

Önellátó gazdálkodás mindenáron: a fizetésképtelen városiakat falusi életformára szoktató új telep legalább a kormányzati ideológiának megfelel, ha már minden más elvárással és észérvvel szembemegy. A tervekről két pályázat és a meghívásos alapon kiválasztott tervezők megnevezése után sem sokat tudunk, de az eddig megismerhető koncepció egyszerre építészeti és szociális nonszensz.

Az Orfeo csoport (1969-78) tagjainak akkori és későbbi alkotásaiból összeálló kiállítást nem érthetjük meg anélkül, hogy ne ismernénk a szocializmus működési mechanizmusait, ezen belül a művészekkel kapcsolatos elvárásrendszerét, illetve azokat a (túl)élési stratégiákat, melyeket a manapság csak "nagy generációnak" nevezett, akkor még igen fiatal nemzedék alkalmazott a rendszerrel, a minden oldalról lecövekelt, áttörhetetlennek tűnő falakkal és kerítésekkel szemben.

Ha Szolnok nevezetességeit soroljuk, a megyei levéltár nem tartozik a felkapott helyek közé. Csak úgy, az utcáról nem esik be a látogató - és nem csupán azért, mert a város kevésbé izgalmas, lakótelep és családi házak ölelte övezetében található. Pedig érdemes betérni.

Az 1933-ban született művészt, akit a legjelentősebb kortárs magyar festők között tartanak számon, a világban Alexandre Hollan néven ismerik, ugyanis 1956 óta Franciaországban él. A Fa útja című kiállítása február 5-ig látható a Szépművészeti Múzeumban, és ugyanaznap zár egy másik tárlata a bolognai Morandi Múzeumban.

1991-ben heves parlamenti vita folyt az Új Hölgyfutár című magazinban megjelent címerparafrázis kapcsán: a borítót betöltő, ún. nagy nemzeti címer pajzsa vicsorgó halálfejjé változott, a két lebegő angyalból pedig önkielégítő kan- és nőstényördög lett.

A térkép és a táj - lehetne akár ez is a festőművész kiállításáról szóló írás címe. Bármennyire is kézenfekvőnek tűnik, nem Radnóti Miklós verse, hanem egy fiktív művész, Jed Martin miatt.

A Fidesz propagandaintézményévé lefokozott Magyar Nemzeti Galéria számára nincs lejjebb.