Blake nem volt tekintettel a festészet európai hagyományára, de a „szakma” alapvető szabályaira sem. Kortársai bolondnak tartották – a régi görögök azt mondták volna róla: idiótész, olyasvalaki, aki a közösség ügyei elől a saját belső világába húzódik vissza. Én inkább art brut művésznek nevezném avant la lettre.
Maga az elnevezés a francia művésztől, Jean Dubuffet-től származik, aki 1945-ben olyan „spontán és nyers művészetet (art brut)” keresett, amely nem sorolható a hagyományos művészethez, és ezért definiálni is nehéz. Mint írta, „ismeretlenek, megszállottak által készített rajzokat, festményeket, mindenfajta műalkotást” keresett, amelyek fantáziából, őrületből vagy önterápiából születtek, és nem tartoznak „a katalogizált művészetbe”, ezért múzeumokban vagy galériákban sem találkozni velük. Olyanokat kutatott fel, akik a társadalom peremén élnek, névtelenek, a saját hallucinációikat vagy rögeszméiket rögzítik, végtelen türelemmel rajzolnak, festenek vagy fényképeznek olyasmit, ami stilárisan nehezen sorolható bárhová. A gyermekrajzok vagy az afrikai, távol-keleti művészet iránti fogékonyság persze az egész klasszikus avantgárdra jellemző volt; de Picasso vagy Klee, vagy az expresszionisták (és a névsor hosszú) mindezt nyersanyagként használták fel. Az art brutre viszont a reflektálatlanság jellemző: az alkotók nem törődnek azzal, hogy amit csinálnak, az művészet-e. Klee a fiának, Felixnek a rajzait ezerszer jobbnak tartotta a saját festményeinél, mivel ezek „az agyamon át lettek cseppenként átszűrve”.
A reflektálatlanságnak, az „agy” kikapcsolásának nagy a skálája. Az egyik végén állnak azok a „művek”, amelyekben a reflexiónak semmilyen szerepe nincsen. De Thierry Lenain kötete, a La peinture des singes (Paris, 1990) például majmok által festett képekről szól, azután vannak az elmebetegek alkotásai – tudomásom szerint ezeket soha nem sorolták az art bruthöz. A 19. század legelején kezdtek el foglalkozni ez utóbbiak által készített rajzokkal: Benjamin Rush amerikai orvos figyelt fel arra, hogy betegei, akiknek egészségesen semmilyen művészi hajlamuk nem volt, miután megbetegedtek, festeni és rajzolni kezdtek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
