Rühes ápoltakról és penészes falakról írt a rokon, már a minisztérium vizsgálódik a szociális otthonban

Kis-Magyarország

Egy elkeseredett hozzátartozó mesélte el, mit tapasztalt az idős rokona otthonául szolgáló Somogy megyei intézményben. Vigyázat, dermesztő részletek!

A lakók fürdetlenek, büdösek, rühesek, felcserélik a gyógyszereiket, penészesek a falak a 180 millió forintos uniós támogatásból felújított intézményben – a Kaposvár melletti Patalom szociális otthonában tapasztalható állapotokról számol be így egy idős lakó hozzátartozója. Részletes beszámolóját nemcsak a magyarnarancs.hu-nak, hanem több hivatalnak (köztük a szociális és gyermekvédelmi főigazgatóság megyei és országos szervezetéhez, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához, valamint a szakminisztériumhoz, az Emmihez) is eljuttatta, két körben.

Először nyáron írt, a másodszor néhány hete. Úgy látta ugyanis, hogy az állapotok nyár óta semmit sem javultak. Kérdeztük a levelekben foglalt állításokról a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Somogy Megyei Kirendeltségét (a tabi anyaintézmény igazgatóját kerestük meg először, ő irányított bennünket kérdéseinkkel a somogyi kirendeltséghez), de két hét óta nem válaszoltak. Az Emmiben ellenben vették a fáradságot a válaszadásra, és azt írták: „Az Emberi Erőforrások Minisztériumához névtelenül és cím megadása nélkül érkezett bejelentés a Patalomban található Somogy Megyei Dr. Takács Imre Szociális Otthonnal kapcsolatban. A minisztérium vizsgálatot rendelt el, amelynek eredményéről annak lezárása után adunk tájékoztatást.”

false

Az otthon

Fotó: Forrás: patalom.hu

 

Az alig több mint 300 lelkes Patalomban a hajdani Gyulai Gaál-kastély a hetvenes évek óta működik szociális otthonként. Jelenleg 138 férőhelyes, idős lakókat és pszichiátriai gondozottakat ápolnak. A térítési díj havonta 83 ezer 500 forint. A névtelen leveleket író hozzátartozó elmondta nekünk, hogy úgy tapasztalta: a korábban jó hírű intézmény akkor indult hanyatlásnak, amikor 2011-ben megszűnt az önállósága és a hasonló profilú tabi dr. Takács Imre Szociális Otthon telephelye lett. Különösen az elmúlt egy-két évben egyre kevesebb szakember jut az ellátottakra, egyebek között az alacsony fizetés miatt nagy a cserélődés. Úgy véli, lassan már nem lehet garantálni az idős gondozottak biztonságos ellátását.

És jöjjön néhány idézet a leveleiből, amelyet a hivatalos szerveknek is eljuttatott:

„Hozzátartozóm a patalomi szociális otthon lakója már több éve, így figyelemmel tudom kísérni a folyamatos változásokat… Nem tűnt fel senkinek az állandó vezetőségváltás? Csak nekem mint hozzátartozónak tűnik fel? Az alapvető emberi jogokat sem érvényesítik az utóbbi időben. Több hozzátartozóval beszéltem, akik szintén fel vannak háborodva a kialakult körülményeken… 2 nővérre jut 90 lakó? Hogy lehet becsülettel ellátni őket? Megkapják-e a megfelelő ellátást, amiért fizetünk? (…) Mindig elmarad valami. És itt az alapvető higiéniáról beszélek, aminek eredményeképpen szagok terjengenek, és ezt nem lehet eltüntetni semmilyen fertőtlenítővel, ha elmegy mellettem egy ott lakó idős ember, érezni lehet rajta, hogy több napja, esetleg megkockáztatom, több hete nem fürdött. Sugárzik róluk a mosdatlanság. Hozzátartozómat alaposan megvizsgálták a kórházban, mire kérdeztem, miért ez az alapos bőrvizsgálat? Annyit mondtak, akik Patalomból jönnek, rühesek.”

„Természetesen, ha valami ellenőrzés jön, akkor azonnal nekiállnak a csinosítgatásnak felsőbb utasításra, hogy azt lássák, minden rendben van, és minden tökéletesen működik – írja a panaszos. – A nővérek szegények kényszeredetten mosolyognak, és közben megszakadnak a munkában. Csodálkozom, hogy találkozom még régi arcokkal… Az általam látott szobák dekorációja siralmas, és az állapotuk is. A padlón szakadások, a falak lejőve, tiszta penészes. Az akadálymentes fürdő be van zárva. Olyan, mint egy börtön. A bejáratnál a tábla jelzi, hogy 180 millió forintot kaptak uniós forrásból a felújításokra. Egy új, kacsalábon forgó épületet lehetett volna felhúzni és nem csak az épület egyik oldalát felújítani, amit mutogatnak, ha be szeretne költözni valaki. Hol van az a rengeteg pénz? A nem felújított részen a szobák ocsmányak, és a fürdőhelyiségek is. (…) Ki végzi a gyógyszerelést? Lehet így emberéletekkel játszani? Hogyan süllyedhet le egy szociális intézmény annyira, hogy féltenünk kell a hozzátartozóinkat? Sajnos ezt nem lehet ráfogni az egészségügyi dolgozók elvándorlására. Itt a vezetés a hibás (…). Ezért fizetünk? Ezt érdemlik? Persze ők panaszkodni nem tudnak.”

A hozzátartozó azzal fejezi be második levelét: várta, hogy történik valami a panasza nyomán, de úgy látja, nem maradt más hátra, mint a médiához fordulni. A saját rokonáért már nem sokat tehet, így két levele inkább csak „segélykiáltás a többi ápoltért”, mert lassan „idős, beteg emberek hátralévő kis élete” kerül veszélybe.

Képünk csak illusztráció!

Képünk csak illusztráció!

Fotó: MTI

A Kaposvár melletti községben járva egyébként beszédtéma a helybeliek körében az, hogy mi történik az otthonban. Mostanság éppen az, amiről a levélíró is beszámolt, hogy ti. egyre nehezebben találnak munkaerőt. Egy patalomi hölgy, aki néhány éve ment nyugdíjba a szociális intézményből, azt állította: ma már valóban jóval kevesebb szakképzett ápoló jut egy gondozottra, mint öt–tíz éve.

Országos szint

„A forráshiány és a szervezeti feltételek miatt nem tudják azonnal orvosolni a szociális otthonokban feltárt jogsértések 30-35 százalékát” – válaszolta korábban a Magyar Nemzet megkeresésére az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala. Kiemelt ajánlásuk a zárt intézmények úgynevezett kitagolása, vagyis a felváltásuk kisebb létszámú otthonokkal. Úgy tudjuk, a patalomi intézmény esetében egyelőre nem került szóba a kitagolás. A Népszava „pokoli szeretetotthonokról” írt a napokban, beszámolva például egy kecskeméti ombudsmani vizsgálatról, miszerint „az emberi méltósághoz való joggal nem összeegyeztethető, hogy az itt élő emberek a mindennapjaikat gyógyszertől kábult állapotban töltsék… Az ellátottak gyógyszeradagjai túllépik az orvosilag indokolt mértéket. Ráadásul a modern pszichiátriában nem használatos brómkészítményt is kaptak – az ombudsman szerint főként ennek hatása okozta azt, hogy napközben is folyamatosan aludtak, nem lehetett velük kommunikálni”. Eközben a kaposvári Liget otthon vezetője a vádlottak padján ül. A rendőrség nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmény miatt vádemelést javasolt az ügyészségnek, a vádhatóság pedig bíróság elé vitte az ügyet. Az intézményvezető mellett – értesült szintén a Népszava – az otthon hét dolgozója ül a vádlottak padján. Az ügyészség szerint bizonyítható, hogy húsz idős ember 4–80 napig mindenféle engedély és hivatalos felvételi eljárás nélkül lakott a Liget otthonban, közel másfél millió forintnyi kárt okozva a fenntartónak.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.