Szoborháború: Antiszemitizmust és dulakodást hozott a turul Szentendrére

Az engedély nélküli építkezést a helyi szélsőjobb és a Fidesz közösen hozta össze. A zsidózást utólag persze már mindenki sajnálja.

„Akit zavar a turulszobor, költözzön Izraelbe! Magyarország a mi hazánk! Isten, áldd meg a magyart!” – ez az antiszemita felirat állt azon az engedély nélkül felállított szobortalapzaton szombat reggel, amit a szentendrei szélsőjobbhoz köthető csoport húzott fel pénteken a Szentendrei út és a Sztaravodai út kereszteződésében.

false

A szövevényes történet kezdete évekkel ezelőttre nyúlik vissza. Az ügy előzményéről tavaly év végén egy hosszabb cikkben számoltunk be: a Szentendrei Konzervatív Kör majdnem egy évtizede munkálkodott egy turulszobor megvalósításán, melyre hosszas huzavona után a fideszes városvezetés rábólintott (egyébként a legtöbb fideszes támogatásával, a polgármester Verseghi-Nagy Miklós és a kulturális alpolgármester Gyürk Dorottya viszont ellene volt) és sikerült a kör tagjaival megegyezniük a szobor helyéről. A kinézett helyen azonban már található volt egy szerb kereszt, amelyet a tervek szerint el kell majd mozdítani (ebbe bele is egyezett a szerb egyház), a tér fölött pedig egy magasfeszültségű légkábel van, a környéken pedig egy mobiltelefon átjátszó tornyot is kívánnak építeni. Nemcsak az elhelyezés körüli huzavona, de az ezzel kapcsolatban előkerülő antiszemita megnyilvánulások is a maga sajátos módján különlegessé tették a turulállítást Szentendrén.

Az említett Konzervatív Kör tagja az a volt jobbikos képviselő, Gárda-alapító Filó Andráshoz, aki – ahogy erről korábbi cikkünkben beszámoltunk – 2010-ben azzal került az országos hírekbe, hogy a parlamenti választások előtt pártja szentendrei irodájának kirakatában antiszemita szövegek jelentek meg, például az, hogy a „zsidó fegyvere a pénz, ne adj fegyvert a kezébe”. „Filó cáfolta, hogy ő rakta volna ki a plakátokat, szerinte valamelyik aktivista volt, sőt – bizonygatta az RTL kamerája előtt –, nem is voltak ilyen feliratok, az a szó, hogy zsidó, le sem volt írva; igaz, azt elismerte, hogy a képeken Orbán Viktor és Rogán Antal kipában volt látható, és pénzszámoló zsidó rabbik is feltűntek. Filó nemtetszésének adott hangot, hogy Magyarországon folyton kárpótolják a zsidókat; egyébként is a zsidók csinálják az antiszemitizmust; és kifejtette azt is, hogy mennyi zsidók által finanszírozott ingatlanberuházás van az országban, pedig „ez Magyarország, nem Izrael”, és a „magyarok csak a magyar földdel együtt magyarok”. A politikus pert indított a Népszava ellen, ám a bíróság jogerősen kimondta: a konkrét eset okán Filónak el kell viselnie a „zsidógyűlölő” jelzőt a lap részéről. (A Turul-szoborral kapcsolatban az Eleven Emlékmű szervezett beszélgetést Szentendrén még tavaly ősszel, ahol megjelent személyek pro és kontra a turul mellett – ebből részleteket cikkünk végén lévő keretes írásunkban olvashat.)

A szoborról végül a képviselő-testületi határozat megszületett a helyi Fidesz támogatásával még tavaly - tehát elvi beleegyezés már volt, a képviselő-testület tulajdonosi hozzájárulása és a városi Tervtanács jóváhagyása azonban még hiányzott ahhoz, hogy az építkezés elkezdődhessen. (A turulszobor amúgy már elkészült, és Holló István, jobbikos képviselő kertjében áll.) Erre Dr. Gerendás Gábor, a város jegyzője írásban fel is szólította a Szentendrei Turul Szoborért Alapítványt, és kérte őket, hogy amíg ezeket az iratokat nem kapják kézhez, ne állítsák fel a szobrot és tartózkodjanak a közterületi előkészítő munkáktól is.

Ezt azonban az Alapítvány, illetve a turulállítók nem vette figyelembe, és a szükséges engedély nélkül múlt pénteken neki is álltak a kijelölt közterületen alapozni. Az eseményt eközben Kubatovics Áron, a Társaság az Élhető Szentendréért Egyesület (TÉSZ) önkormányzati képviselője rögzített kamerájával. Az építők egyébként azzal védekeztek, hogy szerintük muszáj volt elkezdeni a betonozást, mert már januárban meghirdették a pozsonyi csata emlékére július 2-ra a szoboravatást, a betonnak kötnie kell, így nem késlekedhettek tovább. Holló István, a város jobbikos képviselője a magyarnarancs.hu-nak elmondta, hogy elismeri, előreszaladtak, ezért bocsánatot kér, ha kell, de nem akartak senkinek sem ártani, csúszásban vannak és el kellett kezdeni a munkálatokat. Elmondása szerint a mélyalapozást ő csinálta, majd mikor megkapták a jegyzői levelet, szólt a társainak, hogy várjanak, amíg eldől, hová kerül a szerb kereszt és megjönnek az engedélyek. „Én megvártam volna ezzel az építkezést, akkor elkerültük volna ezt a cirkuszt” – mondja és hozzáteszi, a szobrot nem is akarták még felállítani, csak az előkészületi munkákat elvégezni, a képviselő-testület döntött arról, hogy a szobor megépül, így szerinte egyáltalán nem igaz az, hogy ők engedély nélküli építkezésbe kezdtek volna. „Semmi olyat nem tettem, ami törvénysértő volna” – mondja Holló annak ellenére, hogy tudták, a szükséges hozzájárulás és engedély nélkül teszik azt, amit. Sőt: Filó András a helyszínen egy videó tanúsága szerint azt mondta a pénteki veszekedés alkalmával: "Az, hogy én felvállalom a jogsértést, az én dolgom." Tehát ő pontosan tudta, mit tesznek.

A pénteki alapozás

A pénteki alapozás

 

 

Horváth Balázs, az Eleven Emlékmű csoportjának aktivistája a magyarnarancs.hu-nak elmondta: már múlt szerdán volt egy akciójuk annak érdekében, hogy megállítsák az építkezést megkezdését, de ez nem volt elég. Így amikor pénteken megérkezett a helyszínre, úgy döntött, blokkolja az építkezést, így felmászott az addigra valamelyest felépített talapzatra, mire az építők lökdösni kezdték. (Frissítés: cikkünk megjelenése után Horváth jelezte, nem őt lökdösték, hanem az állványzatot, a fapallókat próbálták kihúzni alóla, hátha leesik, de konkrétan hozzá nem értek - a szerk.) Ekkor Kubatovics Áron rájuk szólt, rögzítette a történteket, egy idő után végül az építők kihívták a rendőrséget. Horváth szerint azonban a rendőrségi intézkedés hagyott némi kívánni valót maga után: nem volt világos, hogy az építőket eltávolítják-e vagy ellene, mint akadályozó tényező ellen indul-e eljárás. Azt viszont megállapították, hogy az építkezés és a talapzatra való felmászás (sic!) is jogsértő. Végül az építők teherautója (és velük Filó András és Holló István) elhagyta a helyszínt, Horváth pedig lemászott a talapzatról és szabadon távozhatott, ellene biztosan nem indult eljárás. Arról megkérdeztük a Szentendrei Rendőrkapitányságot, hogy az építők ellen indul-e eljárás, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ tőlük, amint megérkezik, cikkünket frissítjük.

Péntek éjjel aztán valaki egy „Akit zavar a turulszobor, költözzön Izraelbe! Magyarország a mi hazánk! Isten, áldd meg a magyart!” - feliratot ragasztott a talapzatra, melyet azóta eltávolítottak, de dokumentáció készült róla és szombat reggel feljelentés is történt. (Erről az ügyről is érdeklődtünk a rendőrségnél, választ erre sem kaptunk.) A feliratot a polgármester elítélte (és Holló István is), hétfő délutáni közleményében kijelentette, hogy tiltakozik a város közterületén megjelent antiszemita feliratok ellen, a gyalázkodó, kirekesztő magatartást minden formájában elítéli, a feliratok eltávolításáról intézkedett és a városi közterület-felügyelet fokozottan ellenőrzi a helyszínt.

Az engedély nélkül felhúzott talapzat egyelőre ott maradt, ahova felhúzták, péntek este óta változatlan állapotban van, úgy tudjuk, azóta a területen semmiféle akció nem volt. Kubatovics Áron a magyarnarancs.hu-nak elmondta: jogszerűtlen, hogy a talapzat ott maradhat a téren, de csodálkozna, ha éppen az a fideszes többségű városvezetés utasítaná a közterület-felügyeletet, hogy bontsák el a talapzatot, hiszen a kormánypártiak is támogatták a szobor felállítását. Ezzel kapcsolatban megkerestük Verseghi-Nagy Miklós városvezetőt, még várjuk válaszát.

A tervtanácsi ülést egyébként kedden tartják, ha ott meg is születik a hozzájárulás, még a képviselő-testületnek is tárgyalnia kell az ügyet, most azonban nyári szünet van, szeptemberig nincs ülés. Ha csak össze nem hívnak egy rendkívüli testületi ülést, melyre Holló István szerint nagy esély van. Kubatovics Áron szerint arra is, hogy a szobor meg fog épülni, hiszen Verseghin és Gyürkön kívül minden fideszes támogatja a projektet. Az ellenzők szerint egyébként nem a szoborral, vagy a turullal, mint ősi jelképpel van a gond, hanem azzal, hogy nem volt erről megfelelő lakossági tájékoztatás, nem indult el párbeszéd. Holló szerint ez nem igaz, mert az Eleven Emlékművösök szerveztek egy beszélgetést, melyen ő is részt vett. Ilyet egyébként most szerdára is szervez a csoport, céljuk, hogy közösségi tervezés legyen és induljon lakossági fórum a kérdéssel kapcsolatban. Pedig Kubatovics Áron szerint az a kérdés, hogy a lakosok mit akarnak, akik tapasztalata szerint egyébként nem a szobor és a turul ellen tiltakoznak, hanem azért, mert a mobil átjátszó állomás ügye még nem oldódott meg, ahogy a tér fölött lévő magasfeszültségű lengőkábelé sem.

Fura fórum az aluljáróban

A több mint négyórás beszélgetést és vitát már részletesen ismertettük hivatkozott cikkünkben. Ebből idézünk most: Mélyi József művészettörténész (lapunk rendszeres szerzője) arról beszélt, hogy a végül ki­jelölt helyszín miért problémás; ott van már egy emlékszobor (Szántó Piroska képzőművészé), illetve egy szerb kereszt is, így a turul problémás jelentésmezőbe kerül. Egy másik vélemény szerint a szobrot mégiscsak a Kálvária térre kellene tenni – I. világháborús emlékfunkcióval kibővítve –, de felvetődött az is, mi köze egyáltalán Szentendrének a turulhoz, és hol lesz az az észszerű határ, amin túl már nem raknak köztérre szobrot. Az itt is jelen lévő Filó mindezekre úgy reagált: „Fogadjátok már el azt, hogy mi is itt élünk, ebben a városban, ez egy konzervatív város. (...) Volt egy liberális átmenet, hál’ istennek, kezd már lecsengeni. Az emberek kezdenek rájönni, hogy a liberalizmus az, aminek köszönhetjük ezt a népvándorlást, ezt az elbutulást, elhülyülést, a nemzetfogyást, a szivárványozást, a kábítószert (...).” A migránsozás a beszélgetés során többször előkerült, de ez azokra is vonatkozott, akik nemrég költöztek Szent­endrére, vagy csak a vita miatt jelentek meg az eseményen.

Két hölgy személyes történetet osztott meg az egybegyűltekkel. „Én a keresztény-katolikus édesanyámtól azt hallottam, hogy ő hogyan látta a Pázmány Péter Tudományegyetem szemináriumi szobájának ablakából, hogyan verik a zsidó fiúkat (ti. a turulosok – N. G. M.). Nekem a turulszobor éppen ezért rossz emlékeket ébreszt.” A másik azt mondta: „Szeretném elmondani, hogy mi a bajom a turullal, miért ráz tőle ki a hideg. Olyan dolgokat testesít meg, amiket én nehezen tudok elviselni. (…) Az én nagyapámat a turulegylet tagjai félholtra verték… (Bekiabálás: „Ez magánügy!”) Ez nem magánügy! Akinek ellenérzései vannak a turul­állítással kapcsolatban, annak hasonló indítékai vannak, sajnos.” Az előbbi hölgy később megjegyezte: „Csak azért mondtuk el ezeket az egyetemi atrocitásokat, mert úgy látszik, vannak családok Magyarországon, akik­nek a hagyományozott tudatában a turulhoz negatív asszociációk tapadnak. Ezt tudomásul kell venni, hogy ilyen országban élünk, ahol különböző bántások, sérelmek érték az em­be­reket. És az lenne a csodálatos, (…) hogy szépen, békésen leülhetnénk mi, magyarok együtt, és elmondanánk anélkül, hogy versenyeztetnénk a fájdalmakat és a traumákat, elmondanánk egymásnak, hogyan verték majdnem agyon a nagypapát. Kit a nyilasok, kit a turulosok, kit az ávósok. És hogy úgy tudnánk ezeket a fájdalmakat meghallgatni, hogy nem utálnánk a másikat, mert neki más élményei vannak.”

„Az édesanyja az ablakból látta, hogy verik a zsidókat. Hogy jön ez ide?” – kérdezett vissza Holló, aki szerint a TSZ célja az volt, hogy „a magyar népesség a társadalmi rétegződés szerint kapjon egyetemi, főiskolai oktatást. (…) Ugyanis fizetős iskolák voltak, az ügyvédnek, orvosnak volt pénze, a parasztnak nem. Ennek az eredménye az lett, hogy az ötvenes évek végére, a hatvanas évek elejére príma mérnökök lettek. Ezt inkább történelmi léptékben nézzük, mint hogy megvertek valakit. Mert megvertek ’52-ben is, meg ’64-ben is, meg ’72-ben is, itt mindenki tudná mondani a példát.” Ehhez Filó annyit tett hozzá, „hogy ki pofozott meg kit ’42-ben meg ’45-ben, nem erről szól ez az egész. Idejön egy csomó sértett ember, akinek én megértem az érzelmeit, nem kell ezt minden alkalommal elmondani. Tudjuk, hogy történt ilyen. Tudjuk!” Egy idős szentendrei férfi – aki fiatalként élte meg a II. világháborút – azt mondta: „Egyetlen embert, mi, magyarok nem bántottunk azért, mert más a vallása, más az anyanyelve, ez ’44-ben a német megszállással következett be. (…) Senki magyar nem bántott Szentendrén zsidót (…), ha valakinek volt egy olyan esete, hogy egy turulos fiatal piszkálta, az egy eset, nem lehet általánosítani.” Filó így összegzett: „A másik oldalon is voltak sérelmek. A lágerből visszatérők beléptek a kommunista pártba és az ávóba. És az a bosszú, amit ők álltak, az meg másoknak okozott sérelmet.” A turulisták siettek leszögezni, „vannak rendes zsidók is”, az idős úr is ismert olyat, sőt olyat is, aki bár hosszú évtizedekig fizikai munkát végzett, „mégsem lépett be a pártba”.

Figyelmébe ajánljuk