Sztrájk nélkül érte el célját a szakszervezet a veszprémi Continentálnál

  • Varga Domokos Péter
  • 2019. március 15.

Kis-Magyarország

A szakszervezetek a bértárgyalásokon elérték a kitűzött céljukat a Continental AG veszprémi gyárában, megállapodott a sztrájkbizottság a vállalat vezetésével – értesült a Narancs.hu.

Erről Somogyi Tiborné, a Continental Automotive Hungary Kft.-nél működő Kábelgyártó Vasas Alapszervezetének titkára tájékoztatta portálunkat. Somogyiné a sztrájkbizottság tagjaként részt vett a március 11-én, hétfőn kezdődött, és négy napon át, csütörtökig tartó tárgyaláson.

A megállapodás eredményét hat pontban foglalták össze, négyet ezek közül teljesen lezártak, de két pontban néhány részletkérdésről további egyeztetéseket folytatnak, amelyeket rövid határidőn belül le kell zárniuk. A helyi szakszervezet kitűzött célja volt, hogy megszüntessék a bérbesorolási kategóriák tervezett átalakítása miatt várhatóan kialakuló rossz helyzetet, azaz ne legyenek olyan dolgozók, akik az átlagosnál jóval alacsonyabb összegű béremelésben részesüljenek.

Öt nap után született megegyezés

Öt nap után született megegyezés

Fotó: garantajto.hu

Megfelelő bérszínvonal

Somogyiné megerősítette, ezt elérték, azaz a Continental veszprémi gyárában a dolgozók bérszínvonala meg fog felelni a magyar autóipari beszállító cégek átlagának. Emellett a bérezésnél a lojalitást is figyelembe fogják venni.

A szakszervezeti titkár kitért arra is, az eredmény eléréséhez komoly segítséget kaptak a Vasas Szakszervezeti Szövetségtől. Visszajelzések szerint a megállapodással a dolgozók elégedettek, a sztrájkbizottság befejezte működését, azaz a Continental Automotive Hungary Kft.-nél már nem áll fenn sztrájkhelyzet.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.