Könyv

Az ötlet szerfölött egyszerű. Vegyük József Attila Hazám című 1937-es versét, adjuk „magyar értelmiségiek” elé, és kérdjük meg, mit gondolnak ma a hazáról, a sajátjukról, a választottról, netán a kényszerű hazáról, és arról a közegről, melyben állítólag nem elég, hogy halniuk, de még élniük is kell. József Attila költeménye hálás alapszöveg, mert meghökkentően sok szállóigét görget.

Tárcasorozatait és az azoktól függetlenül íródó novellásköteteit elnézve Szvoren Edina megállás nélkül dolgozik. Kivételes szakmai tudatosságot árul el, hogy ennek ellenére nem elégszik meg a bevált stiláris megoldások újrafelhasználásával.

2005-ben bírósági idézést kapott, 2006-ban Nobel-díjat. Megsértette a török identitást – vádolta a török állam. Megörökítette Isztambul melankolikus lelkét – dicsérte a Nobel-bizottság. A 63 éves regényírót Isztambul ázsiai oldalán értük utol telefonon, hogy az irodalom és a foci kapcsolatáról, az örmény népirtásról és saját üldöztetéséről kérdezzük.

A világhírű szerzővel nagy ivászatokról és még nagyobb rivalizálásokról, változékony szexuális szokásokról és gonosz médiacápákról, kémekről és Bovarynéról beszélgettünk.

A svájci német nyelvváltozat berni dialektusait építette be a magyarul A portás én vagyok címmel megjelent regényébe Pedro Lenz, aki először slammerként vitézkedett.

Először bírósági idézést kapott, aztán Nobel-díjat. E heti lapszámunkban A fehér vár és a Fekete könyv szerzője nyilatkozik Erdoğan illiberalizmusáról, az örmény népirtásról és Puskásról.