Poeta.doc

A zavaros angyal elmagyarázása

Könyv

 

Petrik Iván: felettébb különös 
jelenségek tárháza

 

(esernyő)

Isten sír

és ilyenkor az emberek az utcára sietnek

fejük fölé fémvázra feszített szövetdarabokat tartanak

összegyűjtik a könnyeit

így imádkoznak

égre mutatva ezüstujjaikkal

 

(kukáskocsi)

nem lehet minden az övék

anélkül hogy tudnának róla

lényegük a lemondás

csak a múlékony részeket kebelezhetik be

a többit félreteszik másnak

hús alól a csontot

borból az üveget

cukorból a zacskót

gyümölcsből a magot

 

az időt álló dolgokat egy helyre gyűjtik

és jönnek fényes ruhában az adószedők

óriásautójukkal járnak háztól házig

hogy fölhalmozott javaiktól megfosszák őket

kik könnyet sem ejtenek ezért

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Petrik Ivánnak már a verscímei is mintha a totalitás legalább jelzésszerű igényével képeznék le – térben és időben, mindenféle váratlan szempontból – a világot, a „felettébb különös jelenségek”-nek ezt a „tárházát”. A Végre fázomnak, Petrik könyvhétre – „végre” – megjelent első verseskötetének már változatos címei is ennek a szemelvényes teljességnek az ambícióját mutatják: Egy archaikus vadkankoponyához; Nero sorban áll a boltban; krizantémnapló; Mit nevezzek csendnek; emlékeim az uralkodó ifjú koráról; nyersfordítás; az álmából felriasztott férfi utolsó szavai, mielőtt a konyhába lépne.

Minden valahogy egyszerre van jelen Petrik lírájában és (a hét éve megjelent, Ki ölte meg Jean Cassinit? című nagyszerű novelláskötetre gondolva, hozzátehetjük) prózájában. A versek mintha nem érnék be kevesebbel a mindennél, és mindenre olyan különös pillantást vetnek, külön-külön, hogy rögtön a mindenség látszik bennük, egyben, mint Borges Alefjének titokzatosan irizáló gömbjében.

És bár ez a költészet nem sok segítséget nyújt a változatosan sorjázó asszociációk mögött húzódó összefüggések felderítéséhez, a gondolati ugrások között mégis mindig van annyi tematikus, lélektani, időbeli vagy térbeli kapcsolat, hogy érezhető: ezek az átlendülések nem ugrálóvári szaltók az olcsó szürrealizmus szivacskockái közé. A fenség és a hétköznapi mikrorealizmus, a fantázia és a lemondás sajátos anyaggá szervül a versekben, és olykor az a csalóka érzés vesz erőt az olvasón – ez a novelláknak is egyik jellegzetességük volt –, hogy egy-egy sort, mondatot az értelem megsértése nélkül lehetne átemelni valamelyik másik darabba.

A Légy és ragtapasz című vers például képes akár két sorban megugrani az Araráttól a Lánchídig vezető távolságot, hogy a díszkivilágítás és az enyészet képei után – még mindig az első tíz soron belül – eljusson a dunszt alatt maradt, csomós, penész ülte érzelembefőttekig. A romlandóság, az örök szavatosság hiányának felidézése mögül ezután egy szakadt kötény leng elő, amely „a valamihez kezdés / ölén az egy helyben topogás terpeszét” takarja. Az egyre dagadó tapasztalat (a megszűnik című vers esőjében a cipő dagad fel – mintha ennyi lenne a tapasztalat: rossz helyen összegyűlt esővíz) talán a hangalakjával idézi fel a „ragtapasz”-t, ez pedig formájával és ragacsosságával a légypapírt, és ezzel a legyet, amelynek tehetetlen vergődése a képet utólag gazdagítva kapcsol vissza végül az „egy helyben toporgás” gondolatához.

A vers befejezése még így is váratlan, amire csak ráerősít a Petrik költészetére egyáltalán nem jellemző, itt is csak alig feltűnő, véletlenszerű rímelés: „Végtére is nem kedvelik / kutyát majmoló lelkeink, / ha vágyaink az égig fel nem érnek. / Friss vér kell mégis, nem fegyverek, / mikor majd álmaidból felkelek. / Szitkaidból megvalósulok, / s kitágulnak mind a pórusok / ahogy ömlik az utcára a józanodó ész.”

Mint egy borostyánba dermedt rovar, különleges zárványt alkot ebben a kaleidoszkópszerű gazdagságában magát nem könnyen adó kötetben a felettébb különös jelenségek tárháza című miniciklus. Már az egyes darabok zárójeles címei, illetve alcímei is szokatlanul egyszerűek: esernyő, ásítás, menetrend, fésű, tejeszacskó, strand, kukáskocsi, nyakkendő, küszöb, kórház, ipari szalonna. A versekben olyan éles, hideg fény van, mint egy műtőben, és már ez is szokatlan, ahogy az is, hogy a megszólaló kívülről világít be az emberi civilizációba, ami érdekes ellentétet képez a többi vers egyszerre mindenen belül lévő beszélőinek alaphelyzetével.

A civilizáció kulisszáit ez az intelligens, melankolikusan együtt érző idegen a visszájukról látja: a küszöbről az jut eszébe, hogy az emberek „hatalmas falakat húznak / vagy láthatatlan vonalakat / de leginkább ilyen kis kiemelkedéseket / építenek mindenfelé”, amelyekben aztán hasra esnek. A funkciójuktól megfosztott tárgyak csodálatos poszthumán fényben ragyognak fel, az ipari szalonna így lesz „préselt állati könnycsomó”, a tejeszacskó pedig „kezdetben kellemetlenül telt és feszes / és egy mindenben mindenkor / felszívódó vízszerű anyaggal töltik ki / igazi alakját azonban később / nyeri el amikor leginkább hasonlít / rájuk / meggyűrt összeesett ráncos / tőle remélnek védelmet minden ellen”. A strand az a hely, „ahol mindig mindenki vízen akar járni / jóllehet fűrészporból és sárból / kevert testük csak fulladást ígér / és tényleg / ijedten kapálóznak hogy visszajussanak / a szárazföldre / önmagukhoz”. Mintha a versírás, vagy akár maga az élet is efféle ijedt kapálózásnak tűnne, önmagunk felé – megengedve, hogy ez az egész egy másik szemszögből úszásnak látszik.

„A zavaros angyal boldogságára / vágyom, de az angyalt magát / előbb még el kell magyaráznom” – írja egy szelet kenyér című versében Petrik: a kötet versei ezt az angyalt, az ő észjárását magyarázó gondolatkísérlet becses részeredményei.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.