Keresve sem találhatnánk alkalmasabb időpontot e könyv forga-tására, mint a mostanit. Aki látta szombat este az "el classicót" (a Real Madrid-Barcelona bajnoki meccset; adta a sport1), tudja, miről beszélünk. Mintha nem is egy osztályban fociznánakÉ, a méregdrága külföldi világsztárjairól híres madridiakat úgy söpörte el a (mellesleg ugyancsak méregdrága külföldi világsztárokkal fellépő) Barca, hogy az évkönyvekbe kerülő 0-3 szinte semmit sem mond a két együttes közti különbségről.
Gyakran volt ez így régen is, s gyakran nem volt ez így régen - erről szól a 8. fejezetet jegyző Bán Tiborral kiegészített szerzőpáros munkája. A maguk módján elmesélik a Football Club Barcelona történetét a kezdetektől napjainkig (a mesefolyam appendixének ható 8. fejezet a jelenlegi keret játékosainak bemutatását tartalmazza). Az ily módon hét szerkezeti egységre tagolt mű határozottan napjaink szemszögéből ered a múlt nyo-mába - kirajzolva így a futball-emlékezet nem is oly tág határait. Magyarán a félmúlt szembeötlően nagyobb teret kap, mint a hőskor: az első fejezet "a klubalapítástól az ötvenes évekig" tartó időszakot dolgozza fel, míg hat jut - gyakorlatilag évtizedekre bontva - a továbbiakra. A nagyobb lépték azért teret ad olyan, hallatlanul érdekes dolgoknak, mint az alapítás egyedülálló körülményei. Hirtelen nem is emlékszem más klasszikusra, ami egy újsághirdetés nyomán született (hacsak nem a nagynéném második házassága). Kiindulópontunkhoz visszatérve, ebből a korszakból feltétlen említést ér-demel az először kiírt hivatalos spanyol labdarúgó-bajnokság, a Primera División Real Madrid előtti megnyerése, melynek külön érdekessége volt, hogy a madridiak kapujában a világhírű Ricardo Zamora állt (tán a második híres "áruló", aki a Barcából szegődött oda; Luis Figóig hosszú a sor), míg a "mieinkében" az ugyancsak világhírű Plattkó Ferenc - nos, a Vasas és az MTK kiváló kapusa mindenképpen megérdemelt volna egy keretes közleményt (életrajzot, anekdotát, bármit).
Noha nem ez az egyetlen kifogásunk a művel kapcsolatban, előbb feltétlenül el kell mondani, hogy egy képekkel (és micsoda képekkel!) gazdagon illusztrált, jó papírra, jól olvasható betűnagysággal, szellős tördelésben nyomott, lendületesen előadott, izgalmas olvasmányt vehetünk kézbe; príma szórakozás, sok, szívünknek nagyon kedves főszereplővel (a hátam borzong bele: Cruyff, Neeskens, Rexach, Krankl, Schuster, Maradona, Sztoicskov, Herrera - tömegeket hagyok ki); a szombati meccs lendületéből egyvégtében kiolvas-tam, le sem lehet tenni - mihez ké-pest szimpla kekeckedésnek tűnik minden elmarasztaló észrevétel. A nagy sztori ráadásul annyi magyar vonatkozást tartalmaz, amitől akár a spanyol foci iránt kevésbé elkötelezett érdeklődők is nyugodtan érezhetik a magukénak. Ha Barcelonában ma ötven feletti személy-lyel hoz össze a sorsod, s megtudja, hogy magyar vagy, megcsinált embernek érezheted magad. Partnered annyit mond, hogy "Laszi Kubala", s máris kapod a tengerre néző szobát, a legjobb borát teszi eléd az öreg kocsmáros - az 1999-es (!!!) jubileum alkalmából Kubalát minden idők legjobb barcelonai focistájának választották. Honfiúi szívünk persze csak a hatvanas évek elejéig melegedhet - az említetteken túl Kocsis Sándor és Czibor Zoltán hőstetteinek tüzénél.
Mely tűz, s persze a választott tárgy iránt érzett feltétlen szerelem tüze, átüt a szerzők minden során. Nehéz ügy a sportkönyvek nyelve, a sportsajtó zsargonjánál nincs is ragaszkodóbb járvány. Szerzőink több-kevesebb sikerrel emelkednek felül rajta, ám dicséretükre válik, hogy az elbeszélés izgalmi értékének sehol nem megy kárára ebbéli viaskodásuk. Példamondatomat is a külső erő által beszállított 8. fejezetből vettem. Dekóról megtudjuk: "A 2001-2002-es pontvadászatra góllövő cipőjét is megtalálta, 13 alkalommal volt eredményes." Ilyenek: nehéz meglenni nélkülük, bár egy próbát lehetne tenniÉ
A fő bajom ezzel a puha fedelű mivoltához és szolid terjedelméhez mérten elég drágának mondható dolgozattal azonban ennél sokkal súlyosabb - bár valószínűleg nem is annyira a szerzőket illeti, mint a kiadót. Nos, a mai világban egy ilyen kiadványt bőséges jegyzetapparátus nélkül (ha tetszik, ilyen szerénnyel) piacra dobni - több mint trehányság, egyszerűen csalódást keltő. Mit is ér az FC Barcelona története függelék, bajnoki tabellák, az ilyen-olyan válogatottakban szereplő játékosok felsorolása, különböző nemzetközi kupák mérkőzéseinek jegyzőkönyve és még ezernyi hasontermészetű tudnivaló nélkül! (Maga a Camp Nou is megérne egy külön fejezetet.) Mit ér egy ilyen könyv, ha kézikönyvként nem használható? Megmondom. Annyit, amennyire - nem mondhatok mást: a könnyű és hamari haszon reményében - szánták: egyszeri használatot. Az FC Barcelona egy eldobható gyöngyszem - kár érte, szerintem mindenki (szerző, olvasó, a csapat) többet érdemelt volna.
Aréna 2000 Kiadó, 2005, 134 oldal, 2990 Ft
