Könyv

Vannak olyanok - közöttük az életút hivatott kutatói -, akik szerint a még életében legnagyobb magyarként aposztrofált Széchenyi személyiségénél, alkatánál s a hozzá kapcsolódó ellentmondásos tartalmaknál fogva egyszerűen alkalmatlan a kultusz által megkívánt szerep betöltésére. A most készülő Széchenyi-film finanszírozói - meglehet - éppen azt várják, hogy megtörjön a varázs. A forgatókönyvet ismerjük, a filmet majd meglátjuk.

Manu és Nadine termetre legalább annyira különbözik, mint az alant vizsgált regények színvonala. Manu alacsony, temperamentumos, nagyszájú, Nadine pedig viszonylag magas, hidegebb és halkabb. Előbbi nancyi, utóbbi párizsi. Előbbi szerepel is pornográf filmekben (akár kutyásban is), utóbbi csak nézi a pornót, miközben ujjaival aprócska bugyija szövetét simogatja. Mindketten ifjak, szeretik a piát, a spanglit meg a pasikat, némi leszbikus sfumatóval, közben nemigen látják helyüket az életnek nevezett katyvaszban. ´k Virginie Despentes francia írónő

Az egész úgy kezdődött, hogy drótpostán megkaptam egy bizonyos Gaston Boyer cikkét, melyből nyugtalanító hírekről kellett értesülnöm. Az interneten is olvasható rövidke írás szerint (www.bahia.hu)

Van valami a tűzben, ami megbabonáz. A megszelídített tűz láttán a felnőttből szégyentelenül előbújik a gyerek.

A pillangó-hatás című kiállítást, melyből - az elképzelést finanszírozó kassza jóvoltából - megszületett a C3.

Tandori új kötetét olvasva legszembetűnőbb változásként

A magyar próza klasszikusa ma lenne 92 éves.

Az utóbbi évek Rejtő-reneszánszának betetőzését, sőt akár egy újabb olvasási divathullámot hozhatna a Piszkos Fred, a kapitány egész estés rajzfilmváltozata Varsányi Ferenc rendezésében, aki a Magyar Rajzfilm Produkciós Iroda (Ma-Ra) vezetőjeként befektetőt keres régi álma megvalósításához.

Fordítok éppen Kafkát, azt írja: "Sokan vannak, várakozók. Áttekinthetetlen tömeg, belevész a sötétbe. Mit akar? Nyilvánvaló, követeléseket támaszt. Meg fogom hallgatni e követeléseket, s lesz válaszom is. Az erkélyre kimenni azonban nem fogok; ha akarnék, akkor se lennék én képes arra. Télire az erkély ajtaját bezárják" (lásd Karinthy: a kaput kiemelték, nincs kapu, apa, nem lehet az iskolába bemenni ügyemben a tanító úrhoz), "és a kulcs nincs kéznél..." (Mit mondjak: mint a rossz viccekben, elhajítják a kulcsot.) "...De az ablakhoz se lépek majd. Senkit sem akarok látni, nem akarom, hogy bármi látvány megzavarhasson itt, az íróasztalnál, ez az én helyem, fejem a két kezem közt, ez a tartásom."

Használhatom-e az internetet? - kérdezte tőlem egy húsz év körüli lány, miközben szokásos késő délutáni kávémat fogyasztottam újdonsült törzshelyemen, a berlini Tacheles presszójában. A kérdés ott és akkor annyira zavarba ejtett, hogy hosszú másodperceken keresztül nem is tudtam neki mit válaszolni. Súlyos és kevésbé súlyos problémák sokasága merült fel bennem, melyek egy részét most utólag megpróbálom felidézni.

Igen, ez sajnos meglehet, hogy bamba ökörként bámultam, és közben meg kitört az Olvasás Éve. Ám lehet, hogy ez kisbetűvel van, Az olvasás éve, valami ilyesmi, még nem jegyeztem meg a nevét.