Tak-tak-tak-tak... - jóformán ennyi, botja ütemes kopogása hallatszik Sommer úrból, e soha meg nem álló, életfogytig felhúzott kisemberbõl, aki menetrendszerûen közlekedik - mit közlekedik, lábát kapkodva süvít -, mint egy távolsági falujárat Untern- és Obernsee közt. Kiféle-miféle alak ez a Sommer úr, mit cipel, mi ûzi, mi elõl iszkol oly kitartóan, hogy télen-nyáron meg nem állna, társaságot, segítséget el nem fogadna? Egy biztos, Sommer úr a gyerekkorához visszatérõ elbeszélõ életének elmaradhatatlan tartozéka, a minden gyerekkorra jutó zsákos ember, akit iskolatársaink körében bátran kinevetünk, de egyedül inkább tartunk tõle. Sommer úr nagy távokat fut be, noha egy olyan kis történetben, mint amilyet Süskind kerít köré, félõ, hogy kifut az elbeszélésbõl. Akkor is fut, és nyugtalanító tak-tak-takja akkor is kivehetõ a háttérbõl, ha nem is róla szól a történet, s többnyire nem róla szól, hanem az elbeszélõ 100 centi magas, fára kedvtelésbõl mászó, 28-as lábú énjérõl. Az õ Untern- és Obernsee között megtett útjairól, a két falu közti gyerekkorról.
Inkább író-, mint emberközpontú történet a Sommer úré és az útját keresztezõ gyerkõcé, egy kicsiségével tüntetõ, madárcsontú meskete, melynek kicsiségét ezer nyelvi leleménnyel toldja meg a játékos kedvû mesemondó. Egy kisded település hangyaparányi emberalakjai szedik a lábukat életkoruknak megfelelõ célok felé, de egy, csak egy (öreg)legény van talpon a vidéken, aki teljesen céltalanul köröz - igen, Sommer úr, akibõl csak valami porfelleg látszik, mint rajzfilmben a nekiiramodó gyalogkakukkból. Van valami rajzfilmszerû egyszerûség Süskind írásában, melyet Sempé könyvillusztrációi a szövegnél is jobban tudnak, le is fõzik itt-ott az írásbeli igyekezetet a gyerekvilág derûs-szomorú visszaidézésében.
Fordította: Tandori Dezsõ. Partvonal, 2010, 135 oldal, 2200 Ft
****
