Így vezette le a "pénz" szó etimológiáját a híres historikus, Lema”tre A magyar pénzhiány oknyomozó története című alapmű szerzője, Karinthy Frigyes szerint. "A szó gyökerét a kitűnő filológus hosszas keresés után találta meg: magát a pénzt azonban ő se találta meg."
Karinthy mai utódai az elmúlt hét végén, a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) adtak randevút egymásnak és azoknak, akik olvasni - de legalábbis látni, hallani - akarták őket. A kortárs magyar irodalom mintegy kétszáz jeles képviselőjét tömörítő Szépírók Társasága második őszi fesztiváljához hasonló események, pláne, ha az elektronikus médiát is sikerül ráizzítani, csak jót tehetnek az irodalomnak. Nyilván ebből a megfontolásból szavazott meg nekik idén május 20-án a Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA) Szépirodalmi Szakmai Kollégiuma A könyv utóélete címmel hazai rendezvények megvalósítására 2,4 millió, határon túli rendezvényekre 1,6 millió forintot. A pénzt azonban még nem kapták meg, szerződésük sincs rá. Csaplár Vilmos elmondása szerint ismételt telefonos érdeklődésükre azt a választ kapták nemrég, hogy még az idén folyósítják, de ők nem mernek új programot szervezni, amíg nincs náluk.
Ugyanazon a kuratóriumi ülésen, ahol a szépírók idei második fél évi programjainak a támogatását elhatározták, megítéltek 3 millió forintot a József Attila Kör (JAK) nyári irodalmi táborára, 300, illetve 700 ezret pedig egyéb rendezvényeikre. Menyhért Anna JAK-elnök elmondása szerint az augusztusi szigligeti táborra megítélt összeget Vámos Miklós, az NKA Szépirodalmi Szakmai Kollégiuma elnökének közbenjárására kapták meg, egy nappal a kezdete előtt. A JAK e hét végi, szintén a PIM-ben rendezendő tanulmányi napjai támogatásának átutalásáról szóló szerződést e cikk írásáig nem kapta kézhez a fiatal irodalmárok egyesülete. Menyhért Anna nem is a pénzszűkét tartja a legnagyobb problémának, hanem az eljárást: azt, hogy közbenjárásra van szükség, hogy valaki hozzájuthasson a járandóságához, miközben az NKA apparátusa arra se veszi a fáradságot, hogy a nyertes pályázókat felnőttnek tekintvén legalább e-mailban tájékoztassa őket. Arról, hogy vészhelyzet van, le kell állítani a kifizetéseket, elnézést, türelmet, további értesítésig stb. Vagy hogy megkérdezzék, ki milyen fontossági sorrendbe állítja a programjait, van-e olyan, melyet el tud halasztani, s amelyet nem.
*
A ménkű akkor ütött be, amikor a kormány augusztusban maradványképzésre kötelezte az állami költségvetésből gazdálkodó szervezeteket, intézményeket (a háttérről: Omlásveszély, Narancs, 2005. szeptember 15., a kulturális miniszter ezzel kapcsolatos álláspontjáról: "Kiabáljanak, hangoskodjanak, szervezkedjenek", Narancs, 2005. szeptember 1.). A pénzcsapot közvetlenül azután zárták el, hogy híre ment: jövőre átalakítások várhatók az NKA szervezetében. Beígérte ezt a Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért elindításakor Bozóki András miniszter (lásd: Erősítés van, Narancs, 2005. június 9.), s szükségesnek nevezte ugyanezt az NKA elnöke, Harsányi László (Népszabadság, július 28.). Mindketten szóba hozták a kuratóriumok számának redukálását, mire érthetően felzúdult minden szakterület: érdekérvényesítési lehetőségeik csökkenésétől féltek.
Természetesen nagyon fontos, hogy milyen az NKA belső struktúrája - van abban logika, amit erről Harsányi László mondott a Narancsnak, hogy egy évi 9 milliárd körüli összeg fölött rendelkező szervezet működését valószínűleg másképp kell megszervezni, mint egy ennek tizedével gazdálkodóét (s ilyen volt az NKA tíz éve) -, de sokkal lényegesebb magának az alapnak a pozicionálása.
A Nemzeti Kulturális Alapot 1993-ban hozták létre a róla szóló törvénnyel, hogy a kormányzattól független szervezetként támogassa a kultúrát a kulturális járulékokból befolyó pénzből: 1994-ben ez 950 millió Ft volt. Az NKA autonómiáját az Orbán-kormány szüntette meg Hámori József minisztersége és Jankovics Marcell NKA-elnöksége idején: ahogy az összes többi önálló pénzügyi alapot beolvasztották valamelyik tárcába, úgy e szervezetet is a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) költségvetési sorává fokozták le, amit a szervezet nevének kiegészítése is jelzett: ekkor lett alapprogram (lásd: Átprogramozás, Narancs, 1998. november 26.). Harsányi akkor az NKA főbizottságának tagjaként tiltakozott ez ellen, majd 1999 augusztusában le is mondott, miután kiderült, hogy a kulturális miniszter által szétosztható és eredetileg 10 százalékban meghatározott, majd 1999-től 30 százalékra emelt keret további növelésére, azaz centralizálásra törekszik (lásd: Mindennapi tenyerüket, Narancs, 1999. november 25.). Amikor 2002 őszén, Görgey Gábor minisztersége idején az NKA élére lépett, Harsányi kijelentette: 50-ről 25 százalékra csökkentik a miniszteri keretet. Most, a Narancsnak nyilatkozva közölte: szeretné, ha 2006-tól visszaállna az NKA 1999 előtti önállósága - igaz, ez törvénymódosítást igényel. Ehhez pedig három minisztérium egyetértése szükséges, kevés az NKÖM akarata, meg kell győzni az igazságügyet és a pénzügyet is.
Hogy a kulturális lobbi fel tudja-e ehhez tuningolni Bozóki miniszteri karizmáját, kétséges - hiszen egy pénzügyileg autonóm NKA-nak aligha fütyülhetne úgy az MSZP-SZDSZ-kormányzat, mint ahogy most a Fidesz-kormányzat "jóvoltából" történhetett.
Vámos Miklós az állami szervek tartalékképzési kötelezettsége nyomán beállt helyzetről így nyilatkozott a Narancsnak: "Mélyen igazságtalannak és jogszerűtlennek tartom, hogy ezt a döntést az NKA-ra is kiterjesztették, ugyanis az nem állami pénzből gazdálkodik, hanem a cégek által befizetett kulturális járulékból. (Ennek igazságosságáról lásd cikkünket: Az értelem bére, Narancs, 2005. augusztus 25. - a szerk.) Ehhez nézetem szerint az államnak semmi köze. Függetlenül ettől: az egész országos pénzügyi manővert trükknek vélem, mellyel a kormányzat az EU felé próbál a valóságosnál kedvezőbb számokat produkálni. Ez ritkán szokott sikerülni - lásd az autópálya-építési költségek ügyét. Egyébként is, az EU nem trükköket vár tőlünk, hanem teljesítményt. A kultúra terén ez biztosan nem takarékossággal, hanem több >>befektetéssel<< érhető el. Bármennyire kuratóriumi elnök vagyok, az ügyre nincs hatásom. Mi, a kurátorok csupán a döntések viszonylagos igazságosságáért, vagyis a (túl szűkös) keret lehető legértelmesebb fölosztásáért felelhetünk, egyéb lehetőségünk vagy jogosítványunk nincs. Nem tagadom, a legnagyobb káosz közepén, amikor írók és kiadók sorozatosan telefonáltak nekem, hogy bajban vannak, fontolgattam, hogy talán le kéne mondanom."
*
Két hete némileg a normalitás irányába mozdult el a helyzet: az NKA honlapján (www.nka.hu) Harsányi László és Perlik Pál igazgató közzétette: "Az elmúlt hetekben megjelent hírekre és nyilatkozatokra reagálva a következőket közöljük: A Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA) folyamatosan folyósítja azokat a megítélt támogatásokat, amelyekre szerződést is kötöttek. A 2005. év hátralévő részében megkötendő szerződéseknél az igazgatóság a program - a pályázó által közölt - befejező időpontjához igazítva ütemezi a támogatás folyósítását. A 2005. II. félévi pályázati döntések nyo-mán támogatandó programokra - ahogy azt a pályázati kiírásokban is közzétettük - a támogatás összegét 2006-ban utaljuk."
Hogy a sokezernyi pályázó esetében pontosan miként lesz, az az egyéni érdekérvényesítő képességektől is függ. Csordás Gábor, a Jelenkor kiadó vezetője például arról számolt be, hogy Garaczi László A gyarmati nő című regényére megkapták a 450 ezer Ft-os támogatást, "mert még a mizéria előtt elkészültünk vele", Nádas Péter háromkötetes műve, a Párhuzamos történetek 1,5 milliós támogatása azonban ősszel lesz esedékes, egyelőre semmi hír arról, mikor kapnák meg: "Elég nagy bajban leszünk, ha átcsúszik a jövő évre. Ez a könyv 15 millióba kerül, és nagy részét így is magunknak kell fedeznünk."
Megkapta az októberi Frankfurti Könyvvásáron való magyar részvételre májusban megítélt 5 millió Ft-ot a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE), így - mivel ott előre kell fizetni - nem lesz akadálya a magyar irodalom reprezentációjának, a pénzátutalás pár napi csúszása nem okozott gondot. Az MKKE igazgatója, Zentai Péter azonban több mindent is sérelmez: az NKA nem konzultált velük, a változtatási szándékról a sajtóból értesültek, úgy tudták, megszűnne az önálló könyves kuratórium - pedig a szakma nagy járulékbefizetőnek számít -, ráadásul tudomása szerint a törvény egyáltalán nem is teszi lehetővé NKA-pénz elvonását.
*
"Miután így nyilvánvaló lett, hogy a pénzről szóló hír évtizedes legenda volt csak, a pénzforgalom mint olyan lassanként átment a köztudatba, és most csak papíron, versekben fordul elő. A költészet eme kultuszának az állam is hódol, >>papírpénz<< címen költeményeket nyomat és osztat szét. E kis ábrándos versek arról szólnak, hogy ha valaki az államnak bemutat egy ilyen kis versikét, Álomországban kap érte egy picinyke aranykát. Ezt az állam megígéri. Márpedig az állam megtartja, amit ígér. Ha pénzt ígér, azt is megtartja."
Most már csak azt kellene bebizonyítani, hogy ebben nem Karinthynak volt igaza.
