Recycle mix

Kemény István: Állástalan táncosnő. Összegyűjtött versek 1980-2006

  • Menyhért Anna
  • 2012. január 19.

Könyv

Ez a fura koncepciójú kötet nyilvánvalóan a rajongókat célozza, ám elsősorban azoknak lehet érdekes, akik még nem, vagy csak távolról, hallomásból ismerték Kemény Istvánt.

 


Rajongók pedig akadnak szép számmal, bizonyság erre Kemény fogadtatástörténete, amely az értetlenkedéstől az elismerésen át az ünneplésig haladt, hogy aztán a nemrégiben lezajlott, kultikus színezetű 50. születésnapi happeningsorozatban csúcsosodjon ki. Kemény Istvánt ugyanis a Miskolcon az ősszel rendezett Műút-konferencia óta úgy tartjuk számon, mint akinek van "kora" - tehát akinek tevékenysége egy egész korszakot fémjelez.Kemény István és kora - ilyen című konferenciákat nemigen szoktak kortársakról rendezni.

 

Az Állástalan táncosnő Kemény összegyűjtött verseit tartalmazza az 1980 és 2006 közötti időszakból. Felépítése nem hagyományos: a leggyakrabban évre és évszakra vagy hónapra, sokszor napra pontosan datált versek időrendben követik egymást, nem tagolódnak ciklusokra. A könyv végén olvasható Az eredeti kötetek tartalomjegyzéke sem segített egyre erősödő elveszettségérzésemen, ugyanis csak felsorolja, hogy a korábbi kötetekben mit hol találtunk, de ehhez a kötethez nem kapcsolódik, hiszen nem ad meg oldalszámokat - azok csak a tartalomjegyzékben találhatók. "A csillaggal jelölt versek kötetben nem jelentek meg": már lapozgatás közben is feltűnt néhány teljesen ismeretlen darab. Betűrendes versmutató viszont nincsen.

Túl sok az 500 oldalnyi vers, nem látom át. Ne találjak meg semmit, azt akarják? Próbálok úgy olvasni, mintha még nem olvastam volna Keményt, de nem megy. Összezavarodva, aggódva keresem a kedvenceimet. Hopp, megvannak, végre: A titkos élet, Valami a vérről, Kesztyű, Szívroham, A lelki betegségekről (ezt a verset közel tíz percig kerestem, nem lett meg - végül elolvastam a Valami a vérről című kötetben), Igazságosztás, Fel és alá az érdligeti állomáson. És egy régi-új, megcsillagozott verssel bővült a listám: Updike Nyúlcipőjét is eszembe juttatta a Szürkület van, szürkület, ez a 95-ös, Keménynél ritka műfajú szerepvers, női beszélővel: briliáns szöveg.

Ez az én sorozatom. Olvasói történet. De mintha a kötettel szembeszállva állítottam volna össze. A kötet túl erős saját olvasási javaslattal áll elő. Összefüggéseket tételez fel és kínál a versek egymásutánjáról, és ennek az életrajzi háttérrel való összefüggéséről, és ezáltal mintha érvénytelenítené azt a nyitottságot, amely számomra Kemény verseiben talán a legfontosabb.

Emiatt a folytonos újra- és máshogy értelmezhetőség, lezárhatatlanság miatt kezdek sokszor kurzusokat (egyetemen, íróiskolában) Kemény verseivel, különösen akkor, ha a csoport nem ismeri a kortárs magyar költészetet. Hogy Kemény felől közeledjenek a kortárs hangzáshoz, hogy lássák, ahogyan Kemény versei el is játsszák azt, amiről beszélnek. Hogy hallják azt a barátságos, toporgó, félszeg, sőt helyenként suta hangot, a döccenő dalt, amely néha - ki tudja, miért pont ott, ahol - csudamód felível, de még ekkor is kipillant az olvasóra, mintha azt kérdezné: ez most itt tényleg felível? Ez a hang, ez a kamaszos határozatlanság, az emberi tényező, a hibalehetőségek magával ragadó könnyedségű, de mégis általánosító, tanulságot kikövetelő számításba vétele teszi Kemény költészetét egyszerre egyedivé és egy korszakra mégis jellemzővé. Ezért is gondoltam mindig azt, a közvélekedés és a szerző önértelmezése ellenére, hogy Kemény sokkal inkább Kosztolányi rokona, mintsem Adyé.

Nyilván kevesen fogják egyben, lineárisan végigolvasni ezt a könyvet. Összegyűjtött versek esetében általában jobban látszik az is, hogy nem minden darab tökéletes. Talán ezt is ki akarta védeni ez a szerkesztési mód. De az eredetieskedő koncepcióval való küzdelem helyett jobban örültem volna egy strukturáltabb, olvasóbarátabb kötetnek. És nagy kár, hogy az utóbbi évek verseit kihagyták. A 2006-2011 közötti periódus versei majd nyilván egy külön könyvben lesznek hozzáférhetők. Hogy e döntésben milyen arányban játszottak szerepet az üzleti és a szakmai szempontok, innen nem látható. A kép azonban akkor lenne teljes, ha nem maradtak volna ki azok a kiemelkedően fontos versek, amelyek körül 2011 elején vita is kibontakozott (Nyakkendő, Búcsúlevél). Ezek egészen új - közéleti-politikai - vonalat jelentenek Kemény pályáján úgy, hogy közben visszatérnek ahhoz a fentebb jellemzett hangvételhez, amely az utolsó kötet, az Élőbeszéd (2006) verseiben sajnos háttérbe szorult. Mert ezekből látszik, hogy mit - újat, mást - tud és akar a 2010-es években Kemény István; hogy hová fut ki mindaz, amit az Állástalan táncosnőben összegyűjtött. Várjuk tehát a 2012-re ígért új kötetet - a fordulópontot.

Magvető, 2011, 512 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.