Könyv

Az angol úriember igazán figyelemre méltó történeti típus volt. Hajdanán egy egész világbirodalmat eligazgatott, következetesen tartózkodott a szélsőséges érzelemnyilvánításoktól, és hitelesen viselte a szmokingot éppúgy, mint a tweedzakót.

Van egy régi vicc, miszerint Kohn és Grün utazik a vonaton, a szerelvény megáll Lembergnél, Kohn kihajol az ablakon, mire valaki megszólítja: – Jó napot, Weiss, rég láttam! Hogy van? – Köszönöm, jól, és maga? – Én is. Család rendben? – Persze. – Az üzlet megy? – Megy bizony! – Örömmel hallom. További szép napot! – Önnek is! Kohn visszaül, mire Grün felé fordul: – Te csak úgy hagyod, hogy egy idegen összetévesszen a Weiss-szel? – Mondd csak, mennyit áll a vonat Lembergnél? – Öt percet. – Na, hát fogok én itt öt percért vitatkozni?!

Vannak olyan emlékeink, hogy egy könyv épp jókor, jó helyen talált meg minket, segített valamit megválaszolni, megoldani, átélni, továbblépni, felnőni vagy épp gyereknek maradni? Pont ez az élmény a lényege a biblioterápia elméletének és módszertanának.

Jönnek a dilettáns kánontechnikusok bőrkabátban, vagonszagú jelszavakat kiabálnak, és már állítanák is át a kultúra vonatát az ellenkező irányba. A kultúrharcról, a jeges hallgatásról és a balliberális oldal tévedései­ről beszélgettünk.

Bár a bíróság első fokon megerősítette azt, hogy Kertész Imre szerzői jogai Schmidt Mária közalapítványához kerültek, Kertész Magda fia fellebbez. A Kertész Imre Intézet közben megkezdte a szakmai munkát: kiírt két zavaros pályázatot az üres honlapjára.

Megreformálható volt-e a cárok Oroszországa?

A washingtoni United States Holocaust Memorial Museum adatai szerint 1942 és 1944 között a német megszállók és holland kollaboránsaik 107 ezer Hollandiában élő zsidót deportáltak – főleg Auschwitzba és Sobiborba.

Az 1994-ben elhunyt John Williams 2015-ig teljesen ismeretlen volt Magyarországon. Ugyanez a mondat a név és az évszámok felcserélésével nem ritka madár a magyar kritikákban; elég sok hátraléka van a hazai könyvkiadásnak – különösen, ha az epika mellett esetleg a lírára és a drámára is kikacsintunk –, ám épp Williams esetében mégsem az itthoni viszonyokat kell okolnunk.