"Bocsánat, nem Purkrábek úrnak tetszik lenni a Slavia Bankból?" - ez a kérdés - Réz Ádám fordításában - a nekünk, magyaroknak oly röhögtetően hangzó névvel, az egész megszólalás totális abszurditásával akár ebben a káprázatos humorú meseregényben is elhangozhatna, de mégsem hangzik el, mivel a forgatókönyvíróként is jól ismert (Uraim, megöltem Einsteint!; Négy gyilkosság elég lesz, kedvesem) Milos Macoureknek (1926-2002) nyilvánvalóan nem Hasek, hanem Hrabal volt a mestere, és ezért egyáltalán nem él a dialógus eszközével. Mindent függő beszédben, mintegy zuhatagszerűen áraszt az olvasó elé, és ez a stílus egyben a vesszőt, bármiféle tagolást kevéssé ismerő, mindent azonnal közölni akaró gyermeki beszéd tökéletes megjelenítése egyben. Amikor például Mach, a knédliképű kisfiú és Sebesztova, a Jana Brejchovásan kócos hajkoronát viselő osztálytársnője a varázshatalmú telefonkagyló segítségével egészen apróra zsugorodik, és Jonatán a kutya társaságában bemászik Kropácsek szájába, hogy a torkából kiűzze a nátha bacilusait, de a beteg Kropácsek lenyel egy bögre citromos teát, mely a két kalandor gyereket egészen osztálytársuk gyomráig öblíti le, ilyen mondatokat olvashatunk: "Egy tóban úsztak, amelyből valami jéghegyféleség látszott ki, és Sebesztova azt mondta, figyu, Mach, hol lehetünk, ez valami jéghegy vagy micsoda, és Mach azt felelte, Sebesztova, te vagy egy jéghegy, hiszen ez egy vajas kifli, amit reggelire evett Kropácsek, kapaszkodj fel rá! És mindhárman felkapaszkodtak arra a vajaskifli-végre, és Mach azt mondta, ez a hatalmas barlang, ahol most vagyunk, ez nem más, mint Kropácsek gyomra, és ha tudni akarjátok, ez a tó a citromos tea." És így tovább, megállíthatatlanul. A kissé szürrealista lefetyelés mégsem okoz semmiféle zavart; kipróbáltam, a szöveg felolvasva tökéletes ritmusban lépeget előre, ez persze Kocsis Péter nagyszerű fordításának is köszönhető.
Ehhez a fantáziadús, sosem didaktikus, mégis valamiként nevelő erejű, a cseh humor legjobb hagyományait megőrző, a cseh kispolgári világot megértő gúnnyal ábrázoló (például Hulánek Ferenc, a Neander-völgyi ősember elszegődik Sebesztováék iskolájába pedellusnak) és bár a szocializmus alatt, a hetvenes években keletkezett, a szocialista világra voltaképpen rá se rántó prózaköltészethez káprázatos rajzok, az 1930-ban született Adolf Born csodálatosan finom és mély, színekben és ötletekben tobzódó grafikái kapcsolódnak. 2005-ös kötet, de valami azt súgja, hogy magyarul azóta sem jelent meg jobb, felnőtteknek is kötelező gyerekregény.
Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2005, 148 oldal, 2499 Ft