Film

A hatalom lába

Kleber Mendonça Filho: A titkosügynök

Kritika

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Különösen olyan csoportokat pécézett ki, mint az éj leple alatt titkos találkahelyeken egybegyűlő melegek, prostituáltak vagy a politikai ellenzék tagjai. A brazil katonai diktatúra idején tevékenykedő láb kedvelt módszere a halálra rugdosás volt; a helyi lapok borzongással teli élvezettel jelentettek gonosztetteiről. A rém ugyanakkor remek allegóriaként szolgált a rezsim burkolt kritizálására is: a baloldali érzelmű újságírók rajta keresztül írhattak a nem kívánt elemek elleni rendőri erőszakról. A boszorkányos tehetségű brazil rendező, Kleber Mendonça Filho (O Som ao Redor; Aquarius; Bacurau) bár legújabb filmjében a diktatúra legsötétebb éveiről emlékezik (amelyre némi eufemizmussal „a nagy csínytevések idejeként” hivatkozik), távolról sem csak az ólomnehéz szorongást, paranoiát és reménytelenséget festi meg. A derű, a vágy és a fekete humor ugyanúgy részei tonális repertoárjának. Így kerül a képbe a lidérces végtag is, amely a filmben feltehetően egy, a rezsim által meggyilkolt személyhez tartozik, és egy cápa gyomrából bukkan elő.

Mendonça Filho filmje közel egyidős Walter Salles hasonló témájú Én még itt vagyok című munkájával, de a kettő habitusa nem is lehetne különbözőbb. Salles akadémikusabb, konvencionálisabb irányból közelít a diktatúra alatt elrabolt és kivégzett állampolgárok ügyéhez, míg Mendonça Filho – a komor téma ellenére – valóságos bacchanáliát kerekít filmjéből. Főhőse, Armando (Wagner Moura) épp a karnevál idején érkezik Recifébe, hogy magához vegye a nagyszülőknél bújtatott kisfiát, Fernandót, és együtt elmeneküljenek az országból. Az egyetemi oktatóként dolgozó férfi balos elveivel és üzleti érdekeket sértő kutatásaival magára haragít egy, a rendszerbe jól beágyazott üzletembert, aki bérgyilkosokat küld utána. Armando Marcelo álnéven a tűzről pattant Dona Sebastiana (az egész életében varrónőként dolgozó amatőr Tânia Mariát épp Mendonça Filho foglalkoztatta először színészként) disszidens kommunájában lel menedékre, és a helyi kormányhivatalban kap állást, ahol eltűnt anyja után is nyomozhat. Miközben Armando szép csendben a menekülését tervezné, São Paulóból útnak indul a két bérgyilkos, Bobbi (Gabriel Leone) és Augosto (Roney Villela), valamint a korrupt recifei rendőrfőnök, Euclides (Robério Diógenes) is a sarkában liheg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szolzsenyicin megint vesztett, de halála után legalább elüldözni nem lehet

A Gulag szigetvilág olvasása közben lágerekkel álmodtam. Néha kiborultam, máskor lenyűgözött, mennyire sokféleképpen nagyszerű ez a kétezer oldal. Nehéz nem meglátni benne a szerző humanizmusának tragédiáját is: a Gulag emlékezetét, amiről főként miatta tudunk, éppen most törli el az orosz rendszer, miközben ismét magyarázni kell, ki az elkövető és ki az áldozat.

„Itt már nincs miről beszélni” – Közös éneklés a Kossuth téren

Beszédek, kiáltványok helyett énekszót hallhat, aki kilátogat a Kossuth térre vasárnap délután 1 és 3 óra között. A „Van hangunk” nőnapi akció szervezői szeretnék, ha március 8. nem csak egy szimbolikus gesztus lenne – közös éneklésre hívnak mindenkit, aki szerint a nők ügye nem díszlet, hanem társadalmi kérdés. Miklusicsák Alízt, a Dajer Alapítvány kurátorát kérdeztük az esemény részleteiről.

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.