De legyen bár a fő motívum a bosszú vagy a megbocsátás, esetleg a Stockholm-szindróma, egy dolog közös bennük: mindig a pribék által szolgált elnyomó rendszer bukása után készült és játszódik az adott film. (Bacsó Péter Nyár a hegyen című műve sem kivétel: ott a kommunista diktatúra kíméletlen, sztálinista periódusára tekint vissza egykori rab és rabtartó, éppen azt üzenve a nézőnek, hogy ez a rendszer, a kádári, már nem az a rendszer.) Arra azonban alig van példa, ha van egyáltalán, hogy valaki jelen időben, az embertelen rendszer fennállásának idején és körülményei között készítsen ilyen filmet. Az ellenzéki munkásságáért, világszerte elismert filmjeiben (A kör; Pályán kívül; Taxi Teherán; Három nő) az Iszlám Köztársaság bigott, Iránt a legsötétebb középkorba visszavető társadalmi rendszerét elítélő, bebörtönzött (éhségsztrájkja hatására azonban szabadlábra helyezett) és rendezéstől eltiltott Dzsafar Panahi ezúttal is titokban, a hatóságokat kijátszva forgatott filmje ilyen mű.
Az egykori áldozat felismerni véli egykori kínzóját, életének tönkretevőjét. Elrabolja, megássa sírját a pusztában és élve temetné el, hogy halála előtt a szenvedést is megtapasztalja, de az annyira tiltakozik, hogy tévedés történt, ő nem azonos a hírhedten kegyetlen börtönőrrel, hogy elbizonytalanodik az egykori áldozat: végtére is senki nem ismeri a hóhér arcát, ő is csak hangjáról és műlába sajátos kopogásáról következtetett az amúgy békés családapának látszó férfi kilétére. Visszapakolja hát furgonjába (egy szerszámosládába) a vélt pribéket, és visszamegy a városba sorstársakat keresni, akik megerősíthetik vélelmét. Egy éppen házasodni készülő, öltönyös, menyasszonyi ruhás pár, egy esküvői fotós nő, és az ő börtönben idegbeteggé lett elvált férje – mindannyian érintettek – lesz segítségére az azonosításban, mígnem újra a pusztában vagyunk, többé nem kérdés, hogy a ládába lakatolt ember tényleg az-e, akinek gondolták, hanem az, hogy mi legyen vele.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
