Film

Az oroszlánszelídítő

Nia DaCosta: 28 évvel később – A csonttemplom

Kritika

Miután Danny Boyle tavaly, 22 év elteltével felvette vérfagyasztó horrorfolyamának szálát, gyorsan át is passzolta a stafétabotot Nia DaCostának (Candyman; Hedda), aki a 28 nappal később (2003) szellemében szövi tovább a történetet.

DaCosta szerencsére nem próbálja fakszimilemódra lemásolni Boyle filmjét; az idegesen rángatózó, kiszámíthatatlan első rész csak utalásokban és hangulati elemekben köszön vissza. A tempó lelassul, itt-ott szinte bukolikus formát ölt, a zsigeri rettegés és megfeszült idegek helyét pedig átveszik a már-már megalomániásan filozofikus motívumok.

A zombik/fertőzöttek helyét kettő, jobban mondva, három férfi párhuzamos története veszi át; DaCosta rajtuk keresztül veri a fejünkbe ezredjére is, hogy a poszt­apokaliptikus világban a valódi szörnyeteg mégiscsak az ember.

A csonttemplom központi alakja a 28 évvel később magányába lassan beleőrülő, de a civilizáció romjait makacsul őrző orvos, Ian Kelson (Ralph Fiennes). Az előző filmhez képest nem sokat változott: a rendelkezésére álló korlátozott eszközökkel kutatja a Nagy-Britanniát letaroló fertőzés lehetséges gyógymódját, miközben építgeti a halottaknak szentelt csontemlékművét, amelyben fertőzöttek és közönséges halandók egyaránt helyet kapnak. A remeteként élő férfi lassan furcsa barátságot köt egy domináns fertőzöttel, akit Samsonnak keresztel (Chi Lewis-Parry), és igyekszik meggyógyítani. Ha Kelson a civilizáció romjainak őrzője, akkor Jimmy Crystal (Jack O’Connell) a barbárság és az értelmetlen pusztítás követe. A férfi gyerekként szemtanúja lesz lelkész apja megfertőződésének, majd felnőve a notórius DJ és szexuális ragadozó Jimmy Savile nyomdokaiban járva elárvult tinédzserekből szervez bandát maga köré. Jimmy trau­matikus gyermeki emlékeiből sátánista kultuszt épít saját személye köré, amivel engedelmességre kényszeríti követőit, és az előző filmből megismert, elszigetelt közösségéből megszökő Spike-ot (Alfie Williams) is magához veszi. A csapat az elvadult vidéket járva irtja és sanyargatja mind a fertőzöttek hordáit, mind a túlélők kicsiny csoportjait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.

Leszármazottak

A mester legutóbb éppen tíz éve készített értékelhető játékfilmet (Paterson), a 2019-es A holtak nem halnak meg című bűnrossz zombikomédiára pedig boruljon a feledés jótékony homálya.

Kukac a pürében

Száznál is több verset tartalmazó új kötetében a szerző nem arról számol be, hogy mi történt vele a hosszú csend alatt, a szövegek ezúttal inkább azt mutatják meg, hogy az elmúlt tizenöt év alatt az élet dolgai akár új minőséget is kaphattak.

Magyar pikareszk

Az ’56-os forradalom rövidre szabott történetének ikonikus figurájáról ez idáig még nem jelent meg átfogó, alapos, friss kutatásokon alapuló történeti biográfia.

„Borzasztó állapot”

Schaár pályája még a művész életutakhoz képest is szabálytalanabbul alakult: egészen fiatalon felfigyeltek rá – csodagyereknek tartották –, de aztán több megtorpanás után túl a hatvanadik életévén, az avantgárd jegyé­ben fogalmazódott újra a művészete, hogy végül a térinstallációival átlépjen a szobrászat hatá­rain. A művész halálának ötvenedik évfordulóján nyílt emlékkiállítás külön érdekessége, hogy a kiállítótértől néhány száz méterre állt egykor Schaár Erzsébet szülőháza, később Vilt Tiborral közös otthona és műterme.

Nem a nyúl viszi

Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.

Néma helyett bűnös

Csaló váltja az eddigi semmittevő szószólót – háborog a hazai román nemzetiség egy része. A költségvetési csalás miatt jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt Tát Margit méhkeréki fideszes polgármester lehet az áprilisi nemzetiségi voksolás után a magyarországi románok parlamenti szószólója.