Koncert

Bársonyos halálvágy

Két Kurtág-koncert a centenáriumi programon

Kritika

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Simon Izabella és Várjon Dénes színpadra lépése nyitotta meg február 17-én a Kurtág otthonaként is szolgáló BMC-ben megrendezett koncertet. A Kurtág házaspár mémmé vált YouTube-videóján hallható négykezes Bach-átiratokat játszották – meghitt lüktetésű, pontos játékuknak (és a hangközök együttmozgásának) hála a „Krisztus, ártatlan bárány” kezdetű evangélikus énekben a Kurtág Márta kezére komponált szólam csodálatos, orgonát idéző hangszínen szólalt meg. Ezt követően csellóra írt szólódarabok következtek Steven Isserlis előadásában. A gregorián gyászmiséből vett szöveg instrumentális (!) feldolgozása beszédszerű kifejezőerővel hatott, az egykori iskola- és későbbi munkatárs emlékének ajánlott, hangról hangra lamentáló In memoriam Kroó György pedig ugyancsak kiemelkedett a darabok közül.

Úgy tűnt, a páholyban a fejhallgatója alól kukucskáló Kurtág György jelenléte a legkomolyabb rutinnal rendelkező művészeket is képes kizökkenteni. Ezt főként a félidőt záró Schumann-darab, az Adagio és Allegro gyors részének Isserlis általi újrakezdésében, illetve a csellista azután felerősödő intonációs bizonytalanságában lehetett észlelni. Isserlis intenzív előadásmódja azonban ellensúlyozta a Kurtághoz és talán egyik legkedvesebb zeneszerzőjéhez is köthető drukkot, játékát a közönség nesztelen figyelemmel kísérte.

 
Fotók: Hrotkó Bálint/BMC 

A második félidőt Pierre-Laurent Aimard, az évtizedek alatt monumentálisra duzzadt Játékok zongoraciklus felvételével 2025-ben visszhangot keltő francia zongorista előadása töltötte be. Aimard a Játékok IX., X. és XI., valamint a kiadásra váró XII. füzetéből válogatott; e darabok az utóbbi tizenöt évben keletkeztek, és a korábbiaknál sötétebb tónusú zenei világot képviselnek, a sokasodó, elhunyt barátokat gyászoló darabok okán is. Aimard időnként kifejezetten hangos „lélegzethorkantások” kíséretében építette fel gránitszilárdságú íveit; egy-egy leütött hangot olykor addig hagyott zengeni, ameddig azt érvényesnek érezte. Az efféle organikus lüktetés Messiaen filozófiai töltettel bíró zongoraműveit idézheti fel, de a hasonlatosság talán inkább a zongorista szuggesztív játékmódjából fakad. Pár nappal később a Kurtággal ugyancsak szoros munkakapcsolatban álló Borbély Lászlótól más megvilágításban is hallhattuk a Ligatura dolce – amara – amara dolce – Mártának című darabot, Kurtágnak tehát nincs ellenére a diverzitás.

A február 20-án a Müpában rendezett koncert első darabját, az 1990-ben bemutatott Kettősverseny térhatású zenéjét a szerző eredetileg a Zeneakadémia nagytermébe szánta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szolzsenyicin megint vesztett, de halála után legalább elüldözni nem lehet

A Gulag szigetvilág olvasása közben lágerekkel álmodtam. Néha kiborultam, máskor lenyűgözött, mennyire sokféleképpen nagyszerű ez a kétezer oldal. Nehéz nem meglátni benne a szerző humanizmusának tragédiáját is: a Gulag emlékezetét, amiről főként miatta tudunk, éppen most törli el az orosz rendszer, miközben ismét magyarázni kell, ki az elkövető és ki az áldozat.

„Itt már nincs miről beszélni” – Közös éneklés a Kossuth téren

Beszédek, kiáltványok helyett énekszót hallhat, aki kilátogat a Kossuth térre vasárnap délután 1 és 3 óra között. A „Van hangunk” nőnapi akció szervezői szeretnék, ha március 8. nem csak egy szimbolikus gesztus lenne – közös éneklésre hívnak mindenkit, aki szerint a nők ügye nem díszlet, hanem társadalmi kérdés. Miklusicsák Alízt, a Dajer Alapítvány kurátorát kérdeztük az esemény részleteiről.

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.