Simon Izabella és Várjon Dénes színpadra lépése nyitotta meg február 17-én a Kurtág otthonaként is szolgáló BMC-ben megrendezett koncertet. A Kurtág házaspár mémmé vált YouTube-videóján hallható négykezes Bach-átiratokat játszották – meghitt lüktetésű, pontos játékuknak (és a hangközök együttmozgásának) hála a „Krisztus, ártatlan bárány” kezdetű evangélikus énekben a Kurtág Márta kezére komponált szólam csodálatos, orgonát idéző hangszínen szólalt meg. Ezt követően csellóra írt szólódarabok következtek Steven Isserlis előadásában. A gregorián gyászmiséből vett szöveg instrumentális (!) feldolgozása beszédszerű kifejezőerővel hatott, az egykori iskola- és későbbi munkatárs emlékének ajánlott, hangról hangra lamentáló In memoriam Kroó György pedig ugyancsak kiemelkedett a darabok közül.
Úgy tűnt, a páholyban a fejhallgatója alól kukucskáló Kurtág György jelenléte a legkomolyabb rutinnal rendelkező művészeket is képes kizökkenteni. Ezt főként a félidőt záró Schumann-darab, az Adagio és Allegro gyors részének Isserlis általi újrakezdésében, illetve a csellista azután felerősödő intonációs bizonytalanságában lehetett észlelni. Isserlis intenzív előadásmódja azonban ellensúlyozta a Kurtághoz és talán egyik legkedvesebb zeneszerzőjéhez is köthető drukkot, játékát a közönség nesztelen figyelemmel kísérte.
A második félidőt Pierre-Laurent Aimard, az évtizedek alatt monumentálisra duzzadt Játékok zongoraciklus felvételével 2025-ben visszhangot keltő francia zongorista előadása töltötte be. Aimard a Játékok IX., X. és XI., valamint a kiadásra váró XII. füzetéből válogatott; e darabok az utóbbi tizenöt évben keletkeztek, és a korábbiaknál sötétebb tónusú zenei világot képviselnek, a sokasodó, elhunyt barátokat gyászoló darabok okán is. Aimard időnként kifejezetten hangos „lélegzethorkantások” kíséretében építette fel gránitszilárdságú íveit; egy-egy leütött hangot olykor addig hagyott zengeni, ameddig azt érvényesnek érezte. Az efféle organikus lüktetés Messiaen filozófiai töltettel bíró zongoraműveit idézheti fel, de a hasonlatosság talán inkább a zongorista szuggesztív játékmódjából fakad. Pár nappal később a Kurtággal ugyancsak szoros munkakapcsolatban álló Borbély Lászlótól más megvilágításban is hallhattuk a Ligatura dolce – amara – amara dolce – Mártának című darabot, Kurtágnak tehát nincs ellenére a diverzitás.
A február 20-án a Müpában rendezett koncert első darabját, az 1990-ben bemutatott Kettősverseny térhatású zenéjét a szerző eredetileg a Zeneakadémia nagytermébe szánta.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
