Szabó Réka, a Tünetből a független színházi szcénát egyre jobban sújtó körülmények miatt Szünet Együttessé változó társulat vezetője és Kánya Kinga szociológus beszélgetésével indul az esemény. Szabó rendezőként, Kánya konzulensként készíti elő a közönséget a közösségi színházi előadásra.
A múlt század nyolcvanas–kilencvenes éveiben (nagyjából az ezredfordulóig) nagy „divatja” volt az intellektuális prózának is nevezett posztmodern szövegirodalomnak, amely (nagyon leegyszerűsítve) nem a történetekről, hanem a nyelv lehetőségeinek értelmezéséről „szól”, intertextusokkal való pazar játékokkal, irodalmi reflexiókat működtetve.
A mindenkori Oscar-díj-átadó gáláknál csak az Oscar-díj-átadó gálákról írt elemzések nyomasztóbbak.
A történet főhőse a kamasz Jézus, akit a szerző végig héber nevén, Jesuának hív.
– Sziasztok, magyarok! – mondta a Szabadság, mérsékelten kíváncsi pofával, rágózva. A magyarok nem válaszoltak, csak visszabámultak. Az egyik oldalba bökte a másikat: „Faszt akar ez?” A másik azt mondta, hogy „Honnan tudjam? De itt hiába arcoskodik, ilyeneket szoktam enni reggelire.” Ennyiben maradtak.
Kétféle ember létezik: akinek elérnie nehéz a sikert, és akinek megtartania.
A fiatal művész tavaly végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, és már akkor láthattuk is egy nagyobb műcsoportját (A celeb „istennő” és a voyeur tekintet) a Q Contemporary Mediating Time and Charm című csoportos kiállításán.
„Hosszú, hosszú gyerekkor volt az életem, amelyet egyedül a belőle keletkezett mű igazolhat” – írja Kertész Imre A néző (Feljegyzések 1991–2001) című kötetében.
„Az ég alacsony, szürke, tömör” – olvashatjuk a regény elején, és nem nehéz arra gondolnunk, hogy a vaskos könyv magja ez a kép volt.
A New Fossils kvintettben úgy kerültek a helyükre a dolgok, mint a mesében.
Modesto leghíresebb szülötte vitathatatlanul George Lucas, de ugyanebből az észak-kaliforniai városból származik Jason Lytle, a Grandaddy frontembere, agytrösztje.
Egy remekművet általában nem lehet újra megcsinálni, s folytatni is csak számos megszorítással érdemes. De van, amikor sikerül.
A hallgatag, szigorú tekintetű Etero (Eka Chavleishvili) élete az apró rutinok és visszafogott örömök köré szerveződik.
