„Donald Trump a felmelegített Monroe-elv alapján már letette a garast az argentin elnök Milei mellett – mondván, ha nem őt választják meg, akkor az Egyesült Államok nem segít az országon. Ugyanez megtörtént Hondurasban. Ennyire nyíltan ugyan nem nyilvánították ki a magyarországi választásokkal kapcsolatos preferenciájukat, de Orbán Viktor fehér házi látogatásakor Trump arról beszélt, hogy ő nem is tudja, ki a magyar ellenzék vezetője. Tehát érkeznek ezek az üzenetek, és bár a pénzügyi védőpajzsról utólag kiderült, hogy ilyet mégsem tartanak a magyar miniszterelnök feje fölé, azért egy ideig hagyta az amerikai kormányzat, hogy nálunk mégis fusson ez a narratíva. Ezek a beavatkozások zajlanak a német AfD mellett ugyanúgy, mint feltehetőleg más tagállamokban is az ultrakonzervatív erők vagy a nacionalista keresztény erők mellett, és ezek szóban, ígéretben, adott esetben pártok támogatásában is megjelenhetnek” – fogalmazott a mindig érdekeseket mondó Feledy Botond a Narancsnak adott legutóbbi interjújában.
Ennél pontosabban nehéz összefoglalni ezt: Donald Trump második elnöki ciklusa nemcsak a világrendet változtatta meg alapjaiban, de azt is próbálja újradefiniálni, hogy mi a mainstream a politikában. Ha ugyanis a világ vezető – és még mindig demokratikus – hatalmának vezetése fújja ugyanazt, amit az elmúlt évtizedekben a partvonal mellé szorított radikális erők, akkor tényleg el kell azon gondolkodni, mi is ma a fősodor.
Donald Trump még korábban teljesen nyíltan állt be az argentin szövetségese mellé, miközben az is láthatóvá vált Venezuela lebombázásában és például a kolumbiai elnökkel való szóváltásában, hogy Dél-Amerikát újra a saját érdekszférájának tekinti a republikánus vezetés. Európa viszont más ügy, már csak azért is, mert a kontinens nagy részén mégiscsak stabil demokráciákról van szó, és a kontinens érdekérvényesítő képessége még úgy is nagy, hogy most látványosan szenved, leginkább attól, hogy a hagyományos szövetségese új ösvényekre lépett.
A radikális/populista jobboldal felfutása világjelenség, ezért nyilván közel sem csak Trumpnak köszönhetően vezeti néha a közvélemény-kutatásokat a német AfD vagy az Egyesült Királyságban a Nigel Farage-féle Reform UK, készülhet kormányra a francia Nemzeti Tömörülés, lett Ausztria legtöbb szavazatot kapó pártja az FPÖ, miközben bizonyos szinten ehhez a vonulathoz tartozik Robert Fico visszatért SMER-je Szlovákiában és Andrej Babiš ANO-ja is Csehországban. Európának már Trump visszatérése előtt is megvolt a maga szélsőjobboldali forrongása, ami a 2024-es EP-választáson is látható volt: összesen nagyjából az Európai Parlament helyeinek 25 százalékát vitték el ezek a pártok.
A nagy nacionalista internacionálé egyik főszervezője a mi Orbán Viktorunk, aki Donald Trump visszatérése óta már kendőzetlenül mer arról beszélni, hogy az egész EU-projektet egy értékmentes gazdasági szövetséggé szeretné reformálni. Az erre kaphatónak tűnő társaság viszont az EP-ben is töredezett:
három különböző frakcióban foglalnak helyet, a résztvevő pártokat pedig a nagy közös ügyek (migráció) mellett is szétforgácsolja például Ukrajna és az oroszokkal való viszony kérdése.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
