Interjú

„A vér szaga elárasztotta az utcákat”

Interjú egy iráni ellenzékivel

Külpol

Az elmúlt hetekben több tízezer tüntetőt végzett ki az iráni iszlamista rezsim, a tragikus események mégsem keltettek nagyobb visszhangot. Beszélgetőpartnerünk azt kérte, ne fedjük fel kilétét, mert bárhol utolérhetik, a demonstrációkkal kapcsolatban viszont bizakodó. Nincs jogunk megkérdőjelezni a reményét. Megrázó és rendhagyó interjú következik.

Magyar Narancs: Miért érzi úgy, hogy meg kell szólalnia?

Egy hónapja zajlik tüntetéshullám, és számomra többnek tűnik, mint a korábbiak. Nagyobb az ereje, az emberek tájékozottabbak, tudatosabbak. Csak nem lehet tízezreket lemészárolni anélkül, hogy senki ne tudjon róla. Az Iszlám Köztársaság brutalitása nem új keletű. Megszámlálhatatlan kivégzés történt. A szüleim, a nagynénéim a tanúk, és több generáció 1979 óta. Akkoriban sokan hittek az Iszlám Köztársaság eszméjében, mert azt gondolták, valamiféle demokrácia alakulhat ki belőle, de már a kezdetektől minden szinten romlott volt. Óriási szakadék húzódott, és húzódik ma is, az iskolázott és az iskolázatlan társadalmi csoportok között. Az iszlám forradalom után tömegesen végezték ki az értelmiségieket a Franciaországból, Amerikából importált elképzeléseik miatt. Tudom, hogy rossz sztereotípia, de a Közel-Keleten nehéz nyugati mintájú demokráciát létrehozni. Iránban is megbukott. És utána az évtizedeken át tartó elnyomás, kivégzések, gyilkosságok, kényszerű hallgatás következett.

MN: Az utóbbi években többször fellángoltak az indulatok. Legutóbb három évvel ezelőtt, egy 22 éves nő, Mahsza Amíni meggyilkolását követően.

De ez most nem csak egy újabb tüntetéshullám. Tudom, mert rengetegszer tüntettem már. Ez lehet a végső lépés. Az elmúlt két hétben egyre erősebb kényszert éreztem arra, hogy megszólaljak, mert a nyugati országokban egyszerűen nem veszik észre, hogy az iszlám rezsim tízezreket gyilkol meg. Pedig pontosan ez történik. Az iráni emberi jogi szervezetek adatai szerint a halottak száma elérheti a 43 ezret, de más nemzetközi források is legalább 30 ezer halottról beszélnek. 21–36 ezer között van azok száma, akiket kórházakba szállítottak, és rögzítették az adataikat. A valóság ennél sokkal sötétebb: a biztonsági erők szándékosan öltek, célzottan lőttek fejre és mellkasra. Csak nagyon kevesen jutottak el élve a kórházakig, a többség azonnal meghalt. A holttesteket – gyakran azonosítás nélkül – a biztonsági erők teherautói gyűjtötték össze az utcákról, és ismeretlen helyekre szállították. A sebesültek közül sokan később haltak bele sérüléseikbe, őket nem számolják bele ezekbe az adatokba. A női áldozatok száma, valamint azoké, akiket soha nem regisztráltak kórházakban, szinte teljesen eltűnik a statisztikákból. Reális feltételezés, hogy a tényleges szám ennek akár a duplája is lehet. És mégis, a világ hallgat arról, mi zajlik Iránban. Népirtás, holokauszt, az iszlám államvezetés a saját népét semmisíti meg. Mindeközben ideológiai hálózatokon, palesztinpárti tüntetéseken, médiacsatornákon, platformokon és intézményeken keresztül igyekszik tompítani a híreket. Mi, az iráni rezsim ellenfelei teljesen egyedül állunk. Nincs pénzünk, nincs védelmünk.

MN: Nemcsak családtagjaira, barátaira jelent ez veszélyt, hanem önre is, ugye?

Pontosan tudom, hogy célponttá válhatok. Ez nem üldözési mánia. Az 1979-es forradalom után számos ellenzékit gyilkoltak meg vagy végeztek ki Iránon kívül, európai országokban is. A rezsim képes átnyúlni határokon, szívesen meg is teszi, főleg olyan országokban, amelyek elnézőek vele szemben. Alig egy hete letartóztatták édesapám egyik közeli barátját, egy ismert orvost. Az volt a „bűne”, hogy ellátta a tüntetéseken megsérült embereket. Azokat a tiltakozókat, akik lőtt sebekkel vagy verés nyomaival kórházba mennek, gyakran azonosítják, őrizetbe veszik, majd megölik. Előfordult, hogy sebesült tüntetőket közvetlenül a lélegeztetőgépről raboltak el. Egy héttel később a szülőknek szóltak, hogy mehetnek a holttestekért. Mindez az elmúlt néhány hét során történt. És senki nem beszél róla.

 
Valahol Teherán mellett
Fotó: X 

MN: December 28-án kezdődtek a tiltakozások, a teheráni bazár kereskedőivel és egyetemi diákokkal. Tényleg a gazdasági összeomlás váltotta ki a tüntetéseket?

Nem, ez alapvető félreértés. A gazdaság kétségtelenül katasztrofális, az infláció brutálisan felgyorsult. Amikor elhagytam Iránt, hogy külföldön tanuljak, a szüleim adtak egy összeget, amelynek elvileg fedeznie kellett volna a megélhetésemet. Egyetlen év alatt az iráni riál drámai mértékben elértéktelenedett, a megtakarításaim valós értéke elolvadt. El lehet képzelni, mit jelent egy ilyen összeomlás a legszegényebbek számára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.

Leszármazottak

A mester legutóbb éppen tíz éve készített értékelhető játékfilmet (Paterson), a 2019-es A holtak nem halnak meg című bűnrossz zombikomédiára pedig boruljon a feledés jótékony homálya.

Kukac a pürében

Száznál is több verset tartalmazó új kötetében a szerző nem arról számol be, hogy mi történt vele a hosszú csend alatt, a szövegek ezúttal inkább azt mutatják meg, hogy az elmúlt tizenöt év alatt az élet dolgai akár új minőséget is kaphattak.

Magyar pikareszk

Az ’56-os forradalom rövidre szabott történetének ikonikus figurájáról ez idáig még nem jelent meg átfogó, alapos, friss kutatásokon alapuló történeti biográfia.

„Borzasztó állapot”

Schaár pályája még a művész életutakhoz képest is szabálytalanabbul alakult: egészen fiatalon felfigyeltek rá – csodagyereknek tartották –, de aztán több megtorpanás után túl a hatvanadik életévén, az avantgárd jegyé­ben fogalmazódott újra a művészete, hogy végül a térinstallációival átlépjen a szobrászat hatá­rain. A művész halálának ötvenedik évfordulóján nyílt emlékkiállítás külön érdekessége, hogy a kiállítótértől néhány száz méterre állt egykor Schaár Erzsébet szülőháza, később Vilt Tiborral közös otthona és műterme.

Nem a nyúl viszi

Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.

Disznóláb

Magyarország külügyminisztere, Szijjártó Péter múlt pénteken a hivatalában fogadta Bondár Anna teniszezőt, aki azért érdemelte ki e megtiszteltetést, mert előtte kedden a kolozsvári Transylvania Open teniszversenyen nem fogott vele kezet legyőzője, az ukrán Olekszandra Olijnikova.

„Orbán kora akkor is velünk lesz”

Dolgozott Csurka Istvánnal, és ott volt a Fidesz kampányaiban is. A jobboldali közeg ismerőjeként állítja: látszik ugyan az erózió a kormánypárt környékén, de még egy választási vereség sem biztos, hogy véget vet Orbán állammodelljének.

Néma helyett bűnös

Csaló váltja az eddigi semmittevő szószólót – háborog a hazai román nemzetiség egy része. A költségvetési csalás miatt jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt Tát Margit méhkeréki fideszes polgármester lehet az áprilisi nemzetiségi voksolás után a magyarországi románok parlamenti szószólója.

Akár a csilláron is

Orbán Viktor ütközet előtti seregszemlének nevezi a fórumot, amelyre meglepetésvendégként toppan be. A Tisza Párt indulója meghirdeti gyűlését, mindenkit vár, a sajtónak regisztrációt kell kérnie, a helyi kormánypárti tévé nem kap.