Volodimir Zelenszkij háborús évei

Az elnök, aki nem futamodott meg

Külpol

Amikor Oroszország február 24-én lerohanta Ukrajnát, Volodimir Zelenszkij elnök közreadott egy azóta legendássá vált, Kijiv belvárosában készített videófelvételt. Ezen néhány közvetlen munkatársa gyűrűjében határozott közlést tett: mind itt vannak, és itt is maradnak. És tényleg maradtak.

„Megvédjük a függetlenségünket, az országunkat, a továbbiakban is ezt tesszük. Dicsőség a honvédőknek! Dicsőség Ukrajnának!” – zárta az elnök a Denisz Smihal miniszterelnök, Andrij Jermak elnöki hivatalvezető, Mihajlo Podoljak tanácsadó és David Arahamija parlamenti frakcióvezető társaságában rögzített, negyven másodperces felvételt. Pár nappal később a kijivi brit nagykövetség híradása szerint azzal a kommentárral utasította vissza az amerikaiak evakuációs ajánlatát, hogy nem fuvarra, hanem fegyverekre van szüksége. Az azóta eltelt tíz hónap alatt az öltönyét terepszínű pólóra cserélő, egyre kimerültebb Zelenszkij a honvédő háború arcává vált, különösen a nemzetközi porondon. Az előbb idézett nyilatkozatokból szálló­igék lettek, az ukrán hadsereg és a lakosság – a többség várakozásaival ellentétben – nem omlott össze, Zelenszkij és az ukrán vezetés a helyén maradt. A humorista és vígjátékszínészi múltja miatt sokszor pellengérre állított, kampányígéretei beváltásába belegabalyodó, népszerűsége megtartásáért küzdő politikusból széles körben támogatott és elismert nemzeti, nemzetközi vezető lett. Még ellenzéke és az Ukrajnán belüli kritikus hangok többsége is egyetért abban, hogy az alternatívaként szóba jöhető bármely másik személy nála sikertelenebb háborús elnök lett volna.

De kicsoda Volodimir Zelenszkij, kit és milyen politikát képvisel?

Oligarchák meg a viccesek és a találékonyak

Krivij Rih városában született 1978-ban, orosz nyelvű, zsidó származású családba. Szülei mindketten mérnökök. Zelenszkij nagyapja és az ő testvérei a holokauszt áldozatai, a város három évig tartó náci megszállása során végezték ki őket, körülbelül 20 ezer helyi zsidó lakossal együtt. Az alig százötven év alatt postaállomásból kétszázezres iparvárossá duzzadt város 1944-ben, amikor a szovjet hadsereg visszafoglalta, romokban állt. Az elnök édesapja, Olekszandr Zelenszkij ezek közé a romok közé született és vált a sztahanovista újjáépítés lázában újra gyors növekedésnek induló, acélgyártásból és fémfeldolgozásból élő iparváros műszaki egyetemén elismert professzorrá. A bányászati földmérés automatizációjával foglalkozik, munkája miatt a család egy ideig Mongóliában is élt. Krivij Rih egyébként kétes hírnévnek örvend: egy majdnem 100 kilométer hosszú várostervezési katasztrófa, ráadásul valaha a Szovjetunió egyik legszennyezettebb városa volt (a vas- és acélipar egyik központja, akkori nevén Krivoj Rog); de Zelenszkij szülei máig nem voltak hajlandók elköltözni onnan.

Zelenszkij kamaszéveit a peresztrojka, az ukrán függetlenség optimizmusa és az azt követő társadalmi krízis, az oligarchák hatalmának kiépülése határozta meg. Az ország 1991 után a többi volt szovjet köztársasághoz hasonlóan súlyos gazdasági válságba jutott: tíz év alatt a felére esett a GDP, és csak 2002-re érte el újra az akkori szintet (összehasonlításul: Magyarországon a csökkenés kb. 20 százalékos volt, és a visszaállás már 1997-re megtörtént). A függetlenség első tíz évében a várható élettartam három évet csökkent, a munkanélküliség 2-ről 12 százalékra nőtt. Az 1991-ben még 51,7 milliós lakosság 2001-re 3 millióval kevesebb lett, 2021-re pedig 43 millióra fogyott. A privatizáció visszásságai az egész térségben súlyos gazdasági, politikai és morális következményekkel jártak, de kevés országban volt olyan kártékony ez a folyamat, mint Ukrajnában. Mire Zelenszkij befejezte az egyetemet, egy maroknyi ember kezében (pontosabban kétes adóparadicsomokban elrejtett bankszámláin) az ukrán GDP kétharmadának megfelelő pénz összpontosult.

A fiatal Zelenszkij humoristakarrierje alig húszévesen, a KVN (Klub Veszjoljih i Nahodcsivih, Viccesek és Találékonyak Klubja) nevű orosz nyelvű televíziós versenyen indult. Zelenszkij hamarosan már a volt Szovjetunió teljes területén turnézott; aztán 2003-ban az azonos nevű KVN-klub tagjaival közösen megalapította a Kvartal 95 stúdiót. Megszerezte ugyan a jogi diplomát, de sosem dolgozott a szakmában. Ehelyett a Kvartal 95 hamarosan sikeres médiaprodukciós céggé nőtte ki magát, filmeket, sorozatokat és reklámot gyártottak, animációs stúdiójuk nyílt, eseményeket szerveztek. Zelenszkij a robbanásszerűen növekvő Kvartal 95 művészeti vezetése mellett sikeres színészi és szinkronszínészi karriert futott be, továbbra is főként orosz nyelven.

1240982448

 
Az ukrán legfelsőbb balettkar a felszabadított Harkivban
Fotó: Getty Images

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.