Az utóbbi hónapokban érthetően főként Peruról lehetett hallani, Fujimori elnök harmadik, alkotmányossági és választás-higiénés szempontból egyaránt aggályos újraválasztása kapcsán (vö. Magyar Narancs, június 1.). Ezúttal már nemcsak a hazai ellenzék tiltakozott, nemcsak az Amerikai Államok Szervezete vonta össze a szemöldökét, hanem - a közös külpolitikai fellépés egyfajta próbájaként - az Európai Unió is csatlakozott a nemtetszést nyilvánítók táborához. Nem mintha ez túl sok vizet zavarna a perui elnöki palotában, ahol valószínűleg nincs sok becsületük távoli politikai tényezők emberi jogi okvetetlenkedéseinek.
A perui ellenzék a jelek szerint nem hajlandó minden további nélkül lenyelni Fujimori újraválasztását. Harmadik beiktatása véletlenül pontosan ugyanarra a napra, múlt péntekre esett, amikor nálunk is hasonló ceremónia zajlott. Limában azonban
utcai összecsapások
színesítették a programot. Az ellenzék már jó előre meghirdette azt a megmozdulást, amelynek a talán nem is olyan jelképes célja a beiktatás megakadályozása volt, és amelynek során felgyulladt egy bank, és a tüntetők a parlament épületének megrohamozására is kísérletet tettek. A kezdetben békés, nők és gyerekek, továbbá Alberto Fujimorin élcelődő mutatványosok részvételével zajló megmozdulás résztvevői egy pillanatban szembetalálkoztak a rendőrök sorfalával, és az utóbbiak nem óhajtottak fraternizálni a tömeggel, annál inkább éltek viszont a tömegoszlatás megszokott technikáival, mindenekelőtt a könnygázzal. A dulakodás hat halálos és számtalan sebesült áldozatának ügyében majd vizsgálatot tartanak, ha tartanak, ami azonban a gyújtogatást illeti, a vétkesek ügyében meglehetősen ellentétesek az álláspontok.
Fujimori az általa terroristáknak minősített ellenzéki tüntetőket vádolja azzal, hogy beiktatásának megakadályozása érdekében széles gesztussal fel akarták gyújtani a parlamentet. Toledo korábbi ellenzéki elnökjelölt viszont a kezében lévő bizonyítékokról beszél arra nézve, hogy azt a bizonyos bankot igenis az államfő hívei borították lángba, majd pedig megakadályozták a tűzoltókat a helyszín megközelítésében.
A szomszédos Kolumbia története egyik legnagyobb sztrájkját élte át a múlt hét második felében. Az ország gazdasági szempontból sokkal rosszabbul áll, mint Peru, ahol Fujimori kemény liberalizációs intézkedései nem maradtak eredmény nélkül az elmúlt évtized során. Pastrana kolumbiai elnök azonban nálánál puhább eszközökkel próbálja megvívni többfrontos harcát a szegénységgel, a tartós gazdasági válsággal, a baloldali gerillákkal és az illegális kokainkereskedelemmel. Az utóbbi miatt az Egyesült Államok kiemelkedő nemzetbiztonsági veszélytényezőként kezeli a dél-amerikai országot. 1,3 milliárd dolláros katonai segéllyel kívánja alkalmassá tenni a hadseregét arra, hogy több sikerrel csatározhasson az őserdei harcosokkal, illetve az új, elődeiknél kevésbé brutális, termesztési, feldolgozási és csempészési technikáikban viszont sokat korszerűsödött
kábítószerkartellekkel,
amelyek ma az egy évtizeddel ezelőtti kokainmennyiség többszörösét juttatják el az USA-ba és Európába.
A nagylelkű felajánláshoz konkrét javaslatok is illeszkednek. A múlt héten igen ellentmondásos reakciókat váltott ki az az amerikai javaslat, hogy egy bizonyos gombafajtát kellene elterjeszteni Kolumbiában, amely a mintegy háromszázezer hektáron termesztett kokacserjét elpusztítja, más növényfajtákra nézve viszont nem fejt ki káros hatást. Kolumbiában azonban - amerikai környezetvédők támogató egyetértésével - egyelőre elutasítják ezt az ötletet, mondván, hogy a kokaölő Fusarium oxysporum tönkreteheti az Amazonas felső folyása vidékének amúgy is szélsőségesen törékeny élővilágát. Ráadásul ugyanennek a gombának egy alfaját tavaly Floridában marihuánaültetvények elpusztítására kívánták alkalmazni, de a helyi gazdálkodók és környezetvédők tiltakozása miatt végül nem lett semmi a tervből. És ha Floridában nem jó, nálunk miért volna az? - kérdezik kolumbiai szenátorok, valamint az ország környezetvédelmi minisztere.
Ami a felkelőket illeti, pacifikálásukat Pastrana két évvel ezelőtti hivatalba lépése óta legfontosabb feladatának tekinti. Többször tárgyalt már a vezetőikkel - szemben Fujimorival, aki egyszerűen szétverte a perui gerillamozgalmakat. Demilitarizált övezeteket alakított ki számukra, ahol nincsenek kitéve a fegyveres hatósági üldöztetésnek, de a békéhez így sem került közelebb. Éppen az elmúlt hetekben újultak ki ismét a fegyveres támadásaik, amelyeket természetesen megfelelő retorziók követtek. Eközben a gazdaság sehogy sem akar talpra állni, a kormány a jövő évre máris további szigorító gazdasági intézkedéseket hirdetett meg. Ez kétségkívül bátor döntés egy olyan országban, ahol a munkanélküliek aránya nemrégiben már a húsz százalékos határvonalon is túllendült.
Egy újabb határral odébb, Venezuelában még csak készül a baj, tetézendő a már meglévőket. Hugo Chavez elnök, akit nem egészen két hete erősített meg hivatalában újabb hat évre a választók majdnem kétharmada, a maga populista modorában változatlanul a
"fizessenek a gazdagok"
gondolatra alapozva képzeli el országa felvirágoztatását. "Szociális forradalma", ahogy tevékenységét ő maga nevezi, az elmúlt másfél évben nem hozott semmiféle eredményt, habár a korábbi korrupt kétpártrendszerű sumákolás résztvevőinek kibillentése a hatalomból önmagában véve akár még jó ötletnek is tűnhetett. Ami azonban ezenfelül történik - a magántulajdon elvének relativizálása, a potenciális befektetők hátát megborsództató nagy szavak ismételgetése -, aligha viszi közelebb az országot a jóléthez. A szűkebb környezetet pedig például azzal idegesíti, hogy állítólag kapcsolatot tart fenn a kolumbiai gerillákkal, akiket bizonyos mértékig elvtársainak tekint, elősegítve a két ország hagyományosan hűvös viszonyának a megmerevedését. Az elnökválasztással párhuzamosan bonyolított parlamenti választás eredménye szerencsére fékezheti Chavez ámokfutását, hiszen a kétharmados többséget itt nem sikerült megszereznie. És egyelőre úgy tűnik, a választás tisztasága körül sincs minden rendben.
- kovácsy -
