„Ez a háború 47 éve tart” – egy iráni az iszlám rezsim lefejezéséről

Külpol

Amír tíz éve él Magyarországon, és mint a legtöbb iráni, üdvözli az ajatollah rezsimjének bukását, amely csak az elmúlt hetekben több tízezer honfitársának meggyilkolásáért felelős. Úgy látja, a terrorállam elleni támadást csak az kárhoztatja, akit az iszlamista propaganda befolyásol.

Magyar Narancs: Hogyan élték meg a diaszpórában az amerikai–izraeli támadást, amelyben megölték az ajatollahot és az Iráni Iszlám Köztársaság számos vezetőjét?

Amír: Hadd magyarázzam el, miről van szó. Senki nem szereti a háborút, normális ember nem akar háborút. De Iránban ez a háború 47 éve tart – csendes háború az ország lakosai ellen. Amikor az iszlám rezsim 1979-ben átvette a hatalmat, az első naptól kezdve rombolni kezdett. Megtörték az iráni népet, a földbe tiporták a kultúráját.

Van, aki szerint 1400 évvel ezelőtt elkezdődött, amikor az iszlám megjelent Iránban. De beszélhetünk csak negyvenhétről. A gazdaság állapota romlott, a természeti kincseket elpusztították, legnagyobb tavunk, a Urmia-tó kiszáradt. Történelmi épületeink, ezeréves palotáink pusztultak el. Ez mind eltörpül a legnagyobb bűnhöz, iráni emberek tömegeinek meggyilkolásához képest. Amikor január 7-én és 8-án az emberek kimentek tüntetni az utcára, a kormány több tízezer fegyvertelen honfitársunkat megölte. Ez is háború – belső háború. De a világ alig beszélt róla. Szóval most, amikor az Egyesült Államok és Izrael beavatkozott, nem háború kezdődik, hanem megtörténhet a háború lezárása, amit ez a rezsim 47 éve folytat a saját népe ellen. A többségünk boldog – a légiriadók ellenére tömegek özönlöttek az utcákra. Nem mindenki, mert az irániak tíz-tizenöt százaléka támogatja az iszlamista önkényt.

Magyar Narancs: Kik támogatják a rezsimet?

A: Van, aki vallási meggyőződésből, a többség azért, mert anyagi hasznot, előrejutást remél tőle. Vagy azok, akik kiszolgálják a legalantasabb módokon. A biztonsági erők tagjai és a Baszidzs (Basij) nevű félkatonai szervezethez kötődő emberek. (ez az önkéntes milícia a Forradalmi Gárda része – Cs. M.) A Baszidzs tagjai nem mindig hivatásos katonák, sokan civilként csatlakoznak, és a rendszer oldalán lépnek fel tüntetések idején. Pénzt kapnak az utcai megtorlások után, mint a fejvadászok: egy gyilkosságért 30 millió tománt – ez körülbelül 500 dollárnak felel meg. Bemennek a kórházba, megkeresik azokat, akik megsérültek a tüntetéseken, megölik őket, a holttesteket elviszik.

Magyar Narancs: A családi és ismerősi körében volt áldozata a január eleji gyilkosságoknak?

A: A családomban nem, de a barátaim között igen.

Magyar Narancs: Sokkoló számokról van szó: 30-40 ezer halottról, de ennek akár a duplája is lehet, alig pár nap alatt.

A: 90 ezerről is hallottam. Nem derült ki, pontosan hány ember halt meg, mert a férfiak holttestét még inkább kiadták a családoknak, de a női holttesteket nem is adták vissza. Csak azt tudjuk, hogy az iszlamista kormány hazudik. Háromezerről beszéltek, de sok fotót és videót láttunk, amiken a holttestek úgy hevertek egymáson, mint a halak a halászhálóban. Meg sem lehetett őket számolni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.