Trump egy éve és az amerikai demokrácia

Ki bírja tovább?

Külpol

Szerepét vesztett törvényhozás, az elnök személyes érdekeit szolgáló és a politikai ellenfeleit üldöző vádhatóság, gyanús elfogultságú bíróságok, megfenyített egyetemek, a demokrata vezetésű nagyvárosok büntetése, ha kell karhatalommal, a smúzoló nagyvállalatoknak kedvező szabályozás, és oligarchák, oligarchák minden bokor alján… A filmnek, amelyet Donald Trump pörget, fájdalmasan ismerősek az epizódjai.

„Ha arra van szükség, hogy a jéghideg utcán szálljak szembe az ICE ügynökeivel, akik szarrá vernek, pedig elvileg védeniük kellene, ha ez kell, hogy a jóért, az igazságért harcoljak, akkor kibaszottul ezt fogom csinálni. Mert a kisfiam jövője is ezt követeli meg” – olvasható egy minneapolisi Reddit-csoport posztjában. A „tavak városa” forrong a 37 éves, ártatlanul meggyilkolt édesanya, Renee Good halála után. Minneapolis utcáin az egyik oldalon a bevándorlási és vámügyi hatóság (ICE) fegyvereseinek brutalitása ellen tiltakozó helyi aktivisták, családos emberek és a megbélyegzett csoportok képviselői, a másikon, kisebb létszámban pedig szélsőjobboldali tüntetők, akik nyíltan pártolják a szövetségi erők fellépését. A Trump-kormányzat propagandája a meggyilkolt nőt minden bizonyíték nélkül belföldi terroristának nevezte, ezzel egyúttal azt állítva, hogy a halálos lövések nem túlkapás, hanem jogos rendfenntartó akció következményei voltak. Az elnök a zavargásokra hivatkozva 1500 katona bevetését mérlegeli, pedig a városban már több szövetségi fegyveres van jelen, mint helyi rendőr, és nyíltan fenyeget a felkelési törvény (Insurrection Act) alkalmazásával is, ami lehetővé tenné a hadsereg bevetését a civilekkel szemben.

Az ICE gyakran azonosító jelzés nélkül, maszkban, katonai felszerelésben fellépő egységei nemcsak feltételezett illegális bevándorlókat igazoltatnak, hanem tüntetőket, új­ság­írókat, aktivistákat is. A cél egyértelműen a megfélemlítés. Az egykor a 2001. szeptember 11-e után létrehozott idegenrendészetnek nincs rutinja a civilek elleni fellépésben, s miközben a kormány rendkívüli összeget, évente 75 milliárd dollárt szán a fenntartására, gyakorlatilag kézi vezérléssel működik, Stephen Miller helyettes kabinetfőnök és Kristi Noem belbiztonsági miniszter irányítása alatt. A gyors állománynövelésnek is megvan az ára: az újonnan felvett ügy­nökök között büntetett előéletű, drogteszten elbukott, fizikailag vagy pszichésen nem megfelelt, gyakran szélsőséges nézeteket valló embe­rek vannak.

A minneapolisi események is arról tanúskodnak, hogy Trump második ciklusában az elnök végrehajtó hatalmát alig fékezi valami. Az erőszakos utcai jeleneteket azonban megelőzték a bíróságok elleni támadások, a kritikus belső és külső hangok megfélemlítésére irányuló kísérletek és a tagállami önállóság csorbítása, amihez bizonyos mértékig a legfelsőbb bíróság is asszisztál. Az önállóságukról lemondó republikánusok pedig láthatóan rábólintanak Trump „restaurációs” politikájára, amely a joguralom intézményeit zárójelbe helyezve tenné újra naggyá Amerikát, s amelynek menetrendjét keresztény fundamentalista és fehér nacionalista csoportok írták meg a Project 2025 című programjukban. Arra, hogy meddig mehet el az elnök, talán a félidei választásokon kaphatunk választ: előtte nem lesz olyan tényező, ami miatt fékeznie kellene.

Szabad a pénz útja

Ahogy azt más autoriter vezetők esetében is láttuk, a korrupció Trump számára sem járulékos nyereség, hanem központi eszköz. Tavaly februárban Pam Bondi főügyész két belső memorandumban feloszlatta az igazságügyi minisztérium (DoJ) kleptokrácia elleni csoportját – ez korrupt külföldi politikusok amerikai pénzcsatornáit vizsgálta –, valamint a külföldi beavatkozás és választási manipuláció ügyeivel foglalkozó egységet. Szétverték azt az osztályt is, amely a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő gazdasági bűncselekményeket vizsgálta. Trump még ugyanazon a héten kirúgta a korrupcióellenes kormányzati fellépés két kulcsfiguráját, azóta pedig legalább ötven, annak idején többségében szenátusi jóváhagyással kinevezett tisztviselőt menesztett. Még februárban történt az is, hogy Scott Bessent pénzügyminiszter bejelentette, hogy a kormány nem fogja végrehajtani azt a transzparenciatörvényt, amely a vállalati tulajdonosi struktúrák átláthatóvá tételét célozta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.

Leszármazottak

A mester legutóbb éppen tíz éve készített értékelhető játékfilmet (Paterson), a 2019-es A holtak nem halnak meg című bűnrossz zombikomédiára pedig boruljon a feledés jótékony homálya.

Kukac a pürében

Száznál is több verset tartalmazó új kötetében a szerző nem arról számol be, hogy mi történt vele a hosszú csend alatt, a szövegek ezúttal inkább azt mutatják meg, hogy az elmúlt tizenöt év alatt az élet dolgai akár új minőséget is kaphattak.

Magyar pikareszk

Az ’56-os forradalom rövidre szabott történetének ikonikus figurájáról ez idáig még nem jelent meg átfogó, alapos, friss kutatásokon alapuló történeti biográfia.

„Borzasztó állapot”

Schaár pályája még a művész életutakhoz képest is szabálytalanabbul alakult: egészen fiatalon felfigyeltek rá – csodagyereknek tartották –, de aztán több megtorpanás után túl a hatvanadik életévén, az avantgárd jegyé­ben fogalmazódott újra a művészete, hogy végül a térinstallációival átlépjen a szobrászat hatá­rain. A művész halálának ötvenedik évfordulóján nyílt emlékkiállítás külön érdekessége, hogy a kiállítótértől néhány száz méterre állt egykor Schaár Erzsébet szülőháza, később Vilt Tiborral közös otthona és műterme.

Nem a nyúl viszi

Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.

Néma helyett bűnös

Csaló váltja az eddigi semmittevő szószólót – háborog a hazai román nemzetiség egy része. A költségvetési csalás miatt jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt Tát Margit méhkeréki fideszes polgármester lehet az áprilisi nemzetiségi voksolás után a magyarországi románok parlamenti szószólója.