Interjú

„Ki kell fejezni a szolidaritásunkat”

Eva Blimlinger, az Osztrák Rektori Konferencia elnöke a CEU-ról és az MTA-ról

  • Teller Katalin
  • 2018. július 28.

Külpol

Hét éve a bécsi Képzőművészeti Akadémia rektor asszonya, január óta az Osztrák Rektori Konferencia elnöke. Májusban szorgalmazta, hogy a kelet-közép-európai egyetemek rektori konferenciáival közös nyilatkozat szülessen a CEU védelmében, ám ez végül a magyar fél miatt nem valósult meg.

Magyar Narancs: A magyarországi közvélemény épp azzal szembesül, hogy a kormány pénzügyi nyomás alkalmazásával akarja megnyirbálni a tudományos kutatás autonómiáját, amikor a Magyar Tudományos Akadémia költségvetésének egy része felett minisztériumi kontrollt vezetne be. Tapasztalt hasonló politikai nyomásgyakorlást Ausztriában?

Eva Blimlinger: Nem, soha, és bár a képzelet határtalan, és sok minden megtörténhet az új kormány alatt, ezt jelenleg teljes mértékben kizártnak tartom. Nincs semmiféle politikai nyomásgyakorlás. Az osztrák rektorok testülete (Osztrák Egyetemi Konferencia, UNIKO) egyhangúlag azt az álláspontot képviseli, hogy a tudomány, a kutatás, a művészet és a tanítás szabad és autonóm, ami alkotmányjogilag is szabályozott és garantált.

MN: Az UNIKO meghívást kapott a Magyar Rektori Konferencia (MRK) májusi jubileumi ülésére, amelyen a CEU-ügy kapcsán épp ennek a meggyőződésüknek kívántak hangot adni.

EB: Igen, az MRK meghívása eredetileg a Visegrádi Négyek magyar elnökségét és a jubileumi ünnepséget összekapcsoló rendezvényre szólt. Az UNIKO ezt a kombinációt ellenezte, és a két program szétválasztását kérte, amelybe a magyar fél bele is egyezett, illetve abba is, hogy záróaktusként kiadhassunk egy nyilatkozatot, amelyet az UNIKO javaslatára fogadtunk volna el. Ebben a felsőoktatás, a kutatás és a tudományosság függetlensége mellett, a mobilitás előmozdítása mellett érveltünk, és tiltakoztunk olyan populista támadások ellen, amelyeket a rasszizmus, antiszemitizmus és intolerancia motivál. Egyeztettünk más meghívottakkal is, a német, a lengyel, a cseh féllel és a szomszéd országokból érkező meghívottakkal. Az első változatot elutasította az MRK, aztán a horvátok egy kevésbé sarkos megfogalmazást javasoltak, de az MRK ezt sem fogadta el. Nemcsak a németek, hanem a lengyelek is mindvégig roppant aktívan együttműködtek az UNIKO-val. Úgy tűnik, Lengyelországban még nem olyan erős a kormányzati befolyás ebben a szférában. De a vége az lett, hogy az osztrák, a lengyel és a német felsőoktatási rektorok konferenciája úgy döntött, hogy ha nem adható ki a nyilatkozat, nem fogadja el a meghívást. Horst Hippler, a németországi rektorok képviselője még a megnyitó beszédét is lemondta, sőt levélben kérte az Európai Egyetemek Szövetségét, hogy kísérjék figyelemmel a magyarországi fejleményeket.

MN: Milyen hangnemben folytak a tárgyalások, milyen most a viszony az osztrák és a magyar testület között?

EB: Mindvégig udvarias hangnemben, de az álláspontok világos artikulálásával beszéltünk egymással. A részvétel lemondását követően a németekkel és a lengyelekkel együtt azt a javaslatot tettük, hogy Bécsben üljünk össze egy tanácskozásra, amelynek eredményeként megszülethet egy közös állásfoglalás. Ezt az MRK az épp esedékes tisztújításra hivatkozva egyelőre nem fogadta el, de őszre is javasoltunk egy időpontot, és reméljük, hogy akkor összejön a találkozó.

MN: Egy osztrák kollégája egy informális beszélgetésben azon a véleményen volt, hogy épp elég gondja van most Ausztriának, az osztrák felsőoktatásnak, vagyis minek beavatkozni más országok ügyeibe.

EB: Egyáltalán nem arról van szó, hogy be­avatkozunk. Arról van szó, hogy védelmezzük azt a meggyőződésünket, mely szerint az universitas eszméi nem támadhatók félreérthetetlenül antiszemita indokokkal, és az egyetemek szellemisége nem szorítható országhatárok közé. Az érdekvédelmi fórumokon szolidaritásunkat kell kifejezni akkor, amikor egyetemek esnek annak áldozatául, hogy a politika korlátozni akarja a tudás szabadságát. Törökország esetében is tiltakoztunk az egyetemi oktatók nyilvánvalóan politikai indíttatású eltávolítása ellen. A politikailag veszélyeztetett egyetemekkel vállalt nemzetközi szolidaritásnak igenis hatalmas jelentősége van.

MN: Miért nem keresték a sajtónyilvánosságot az MRK-val történt eset ügyében?

EB: Gondoltunk rá, de végül úgy döntöttünk, hogy – akárcsak a törökországi kollégák esetében – nem öntünk olajat a tűzre, hiszen a párbeszéd fenntartása minden félnek az érdeke, ezért is reménykedünk abban, hogy egy őszi tanácskozáson tisztázni tudjuk az álláspontjainkat. A formális dialógus mellett elkötelezettek vagyunk, ahogy amellett is, hogy a támadásoknak kitett kritikus értelmiséget legalábbis informálisan támogassuk. Ügyelnünk kell arra, hogy a nyilvánosság elé lépés ne veszélyeztesse az utóbbiakat.

MN: Június elején Michael Ignatieff, a CEU rektora úgy nyilatkozott, hogy a következő tanévet nem kezdhetik el abban a bizonytalanságban, amelyet a magyar kormányzat fenntart. Terveznek valamilyen lépést erre az esetre?

EB: Nem, egyelőre kivárunk. Szeretnénk, ha az őszi találkozó megvalósulna, amely után világossá tehetjük a közös álláspontot.

MN: Nagyon úgy néz ki, hogy a CEU, legalábbis részben, Bécsbe települ. Mit jelent ez az osztrák felsőoktatási szférára nézve?

EB: Az UNIKO szeretné elérni, hogy a város által a CEU-nak nyújtott támogatás, amelyet messzemenően üdvözlünk, ne hozza hátrányos helyzetbe az állami felsőoktatási intézményeket. Bécs városa több magánegyetemet is fenntart, de nekünk ügyelnünk kell a kilenc nagy bécsi egyetem finanszírozási egyensúlyára is. Hogy a CEU mindazonáltal az itteni tudományos életet gazdagítani fogja, kétségen felül áll.

Teller Katalin
(Bécs)

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.