Vannak országok, ahol jobb oldali közlekedés van, és a bal oldalon van a kormány; van, ahol bal oldali, és a sofőr értelemszerűen a jobb oldalon ül. Burma, mai nevén Myanmar, kivétel. Jobb oldalon vezetnek, és jobb oldalon ülnek - egyszer érdemes kipróbálni.Történt pedig, hogy Ne Win-nek, a hajdani Burmai Szocialista Párt főtitkárának horoszkópkészítői és asztrológusai 1971-ben kiolvasták a csillagokból: az ország előbbre jutásának az a hátráltatója, hogy rendes brit exgyarmathoz híven bal oldali a közlekedés. Meg is változtatták legott, de az utak és gépjárművek akkori számát nézve ez nem okozhatott túl nagy fennakadást. Az állami járművekkel nincs is baj, de a japán használtautó-piacról behozott gépjárművek továbbra is jobb kormányosak. De nem a közlekedés az egyetlen öntörvényű dolog az országban. Annak idején a bankjegyek is a horoszkóp szerint készültek. Volt 25-ös, 35-ös, 45-ös, 75-ös és 9o-es címletű is. Habár mára kiszorultak a forgalomból, azokban az években bizonyára a burmaiak voltak a világ legjobb fejszámolói.
A Szocializmushoz Vezető Burmai Út zsákutca volt - ismerték be magukban a tábornokok, és most keleti szorgalommal épül a piacgazdaság. Éppen a jégszekrény- és színestévé-vásárlási láznál tartanak, a nép boldogan egyensúlyozza haza a riksán a gombamód szaporodó boltokból az új szerzeményt. A gyakori áramszüneteket a járdákra telepített generátorokkal cselezik ki. A fővárosban, Yangonban a Swedagon-paya égbe nyúló aranykupolájával a multinacionális nagyvállalatok beton-üveg irodaházai kelnek versenyre. A járdát esténként ellepik a csempészett hongkongi, kínai, tajvani kacatáruk. Az újgazdagok óriási luxusterepjárókon gázolnak át a rozzant autók és a riksák között. A nép még longiban (hatméteres kockás abrosz, egyszerűen a derék köré tekerve) és egyenkínai papucsban jár, de a tévéreklámok már az újkori hőst, a nadrágos, cipős, mobiltelefonos fiatal vállalkozót teszik példaképpé. A szerzetesek walkmant vásárolnak - úgy tűnik,
a kapitalizmus megállíthatatlan
Egy vállalkozás beindításának és életben maradásának persze előfeltétele a hatalomhoz fűződő jó viszony - meséli vezetőm, aki angoltanári diplomával egy kanadai bányászati vegyesvállalatnál dolgozik. Mint a többi burmai, ő is csak négyszemközt beszél politikáról, és ha asztalunk mellett megáll a pincér, egyből témát vált. A junta vezetői rájöttek - mondja -, hogy a politikai hatalom mellé még időben megszerezhetik a gazdasági hatalmat. Az emberi jogokra nem sokat adó multik és a délkelet-ázsiai nagyvállalatok hamar megtelepedtek, és vegyesvállalataikban rendre megtalálhatóak a tábornoki rokonok, barátok. A természeti kincsek kiaknázása a legnagyobb üzlet. Az ország teakfaerdői thaiföldi fűrészmalmokban végzik, és legtöbbször a hadsereg szállítójárművein érnek a határig. Egy amerikai bíróságig eljutott ügyben fény derült az amerikai Unocal és a francia Total vegyesvállalat üzletére is, amelynek során a hadsereget kérték fel "alvállalkozónak", hogy megvédje az ország déli részén épülő gázvezetéket. Mint később a cégek belső levelezéséből is bebizonyosodott, a hadsereg erőszakos kitelepítésekkel, kényszermunkával segítette az építkezést. A hadsereg, a 4oo ooo fős Tatmadaw állam az államban. Vállalkozik, földjei vannak, az állami adminisztráció csak asszisztál a katonáknak. Ennek ellenére fegyvereseket nem látni. Nem parádéznak, a katonaság meghúzódik a laktanyákban.
A szocializmusból kivezető út rögös - ezt mi már tudjuk -, de a nyugati turisták is tapasztalják, ahogy a reprezentatív autópálya Yangont, a fővárost elhagyva gödrös, töredezett, el-eltűnő betoncsíkká, néhol földúttá válik. 18 óra zötykölődés után lehet eljutni az ország második legnagyobb városába, a hatszáz kilométerre lévő Mandalay-ba, a hajdanvolt királyi fővárosba. A Yangonban érezhető pezsgésnek itt nyoma sincs, az amerikai módra számozott utcák álmosan nyúlnak a végtelenbe. A város közepén, a királyi erődben a katonaság veteményesei zöldellnek, és reggelente mezítlábas, bíborszín ruhás szerzetesek rajzanak. A derűs burmaiak észre sem veszik az országszerte óriás piros táblákon hirdetett országimázst: "A nép kívánsága: zúzd össze a belső és külső ellenséget! Állj ellen a belső ellenségnek!" A szocialista jelszavakat az elmúlt években nacionalisták váltották fel. A politikai arculatváltáshoz tartozott, hogy az ország nevét 1989-ben az eredeti Myanmarra, a városok nevét a helyi fonetikához közelebb állóra változtatták.
Burma évszázados problémája, hogy több nagy törzs/etnikum alkotja a lakosságát. Az ország közepén lévő hegyi falvakat például Palaung-törzsbeliek lakják. A híres burmai szivar alapanyagát, zöld dohányt, teát és rizst termesztenek. A faekéket pontosan úgy húzzák a bivalyok, mint az ezeréves falfestményeken. Ökrös szekereken érkeznek egy szerzetes temetésére a környező falvakból a frottírtörülköző-turbános földművesek. A rendet a törzsi
paramilitáris egységek
biztosítják, az államhatalmat itt nemigen látni. A hadsereg folyamatos harcot vív a hegyi részeken élő, elszakadásért, autonómiáért küzdő chinek, shanok, karenek ellen. Ezek a fel-fellángoló gerillaharcok sokszor nem szólnak másról, mint hogy kihez jut a falvak szélén szedett "útadó", vagy ki ellenőrzi az északi részeken jelentős mértékű kábítószer-termelést és -kereskedelmet. Bizonyos területeket emiatt vagy erre hivatkozva nem látogathatnak idegenek, de ez is, mint a legtöbb szabály, kikerülhető.
Mandalayből a lustán hömpölygő Irrawaddy folyón jutunk el Baganba. A homokos part szélén bambuszból összerótt kunyhók, a halászfalvak a kiáradó folyóval költöznek hátrébb monszun idején. A gőzös a homokdűnéket kerülgetve lassan ereszkedik: a felső fedélzeten a turisták, alul banánhalmok, kosarak, kecskék, cementeszsákok közt a helyiek.
Bagan Délkelet-Ázsia egyik legnagyobb romvárosa, de jó, ha pár tucat turistával találkozni. A fehérre meszelt vagy vörös téglastupák, mint valami ősi adóállomások, negyven négyzetkilométeren merednek az ég felé. Napokig lehet bóklászni a romok között, üldögélni a kilencszáz éve sejtelmesen mosolygó Buddha-szobrok tövében.
A lassan fejlődésnek induló turizmust látva a helyiek - leggyakrabban az értelmiség - vállalkozásokba kezdenek, taxiznak, éttermet nyitnak, szuvenírt árulnak. Egy fiatal fizikus a fő idegenforgalmi attrakciónak számító Inle-tó mellett nyitotta meg családi vállalkozását, Palacsinta Királyság néven. A jövőre gondolva már internet-hozzáférést is kínál, bár egyelőre csak a kormány által üzemeltetett szerveren keresztül lehet levelet küldeni. Barátja videokölcsönzőt üzemeltet ott, ahol pár éve még tilos volt külföldi zenét hallgatni. Kínából behozott, burmai hangalámondásos, amerikai akciófilmeket lehet kölcsönözni - viszik, mint a cukrot. A pult alatt viszont ott a nem túlságosan rejtett szamizdat könyvtár, rongyosra olvasott nyugati újságok járnak körbe a helyi értelmiségiek között.
Japán pick-upra zsúfolódva jutunk el a hajdani brit hegyi állomásra, Pyun U Lwinbe. A kimondhatatlan nevű város harangtornyáról ismert, mely Viktória királynő ajándéka: száz éve minden órakor a Big Ben dallamával kísért a gyarmatosítás. Természetesen járművünk csak akkor indul el, amikor már mozdulni sem lehet benne, és hátul, szörfösök módjára kapaszkodva, fürtökben lógnak az emberek. Az országút mentén kannákban árulják az üzemanyagot. Bételtől vörös fogú sofőrünk meséli, hogy hatósági áron hetente csak pár litert lehet vásárolni, és a csempészett, hadseregtől lopott üzemanyag nélkül lehetetlen az áruszállítás, a közlekedés. A rendőrség szemet huny és részt kap, mint mindenből. A kormány is tudomásul veszi, hogy a fekete gazdaság nélkül megállna az ország. Egy kis pénzzel mindent el lehet intézni, mondják, és már a reptéren megkérdezik: "Van valami ajándék a számomra?" A kötelező valutaváltást az útlevélbe csúsztatott tízdollárossal meg lehet úszni. A fejenként kötelező 2oo dollárt FEC-re (Foreign Exchange Certificates) kell váltani, amit belépőjegyekre, szállodai szobára kéne költeni. A kettős árazás már-már vérlázító. A kompért mi 1 FEC-et, azaz 1 dollárt fizettünk, a helyiek 1 kyatot. A dollárt a feketepiacon 7oo kyatért váltják.
Mindennap - mint tudjuk - egy győzelem: hidat, utat, kórházat, ültetvényt adnak át nap mint nap
gondoskodó tekintetű, megfontolt tábornokok
az ütemesen tapsoló tömegnek. Az újságok hosszú oldalakon hozzák, az Állami Béke és Fejlődés Tanácsának mely tagjai (kivétel nélkül katonák) vettek részt az avatásokon. A burmaiak az ilyen híreknél átkapcsolják a tévét. Aztán ijedten vissza, ha észreveszik, hogy észrevetted, és közömbös arccal nézik végig az adást. Sose lehet tudni, ki figyel. A brit gyarmati tradíciót továbbépítve az elmúlt negyven év alatt igazi orwelli rendőrállamot sikerült kiépíteni. A hasonlóság nem véletlen: George Orwell 1929-ben a gyarmati rendőrségen szolgált. Tapasztalataiból írt Burmai napok című regényét olvasva az embernek sokszor támad déja vu érzése. A rendszer mai állapotára, fonákságára jellemző, hogy a regényt büszkén árulják országszerte.
Bár egyre ritkább, pár év kényszermunkát még ma is lehet kapni, ha a kormányt túl kitartóan bírálja valaki. Öt év dzsungelben eltöltött átnevelő munka után nemrég került haza például a Mustache Brothers Társulat egyik komikusa. Annak idején a testvérek részt vettek az ellenzék kampányában, és ez már túl sok volt a hatalomnak. A mandalayi családi vállalkozás most engedély nélkül, de nyilvánvalóan a hatóságok tudtával - nagyon óvatosan - élcelődik esténként a hatalom birtokosain a lelkes nyugati turisták előtt. Afféle Hofik ők, tanúbizonyságul arra, hogy Burmában már ezt is szabad. A helyiek között nagy tiszteletnek örvendenek, bár az előadásokat senki sem meri látogatni.
Az ellenzék vezéralakja a második számú, 1947-ben meggyilkolt világháborús nemzeti hős lánya, Aung San Suu Kyi. Az 199o-es választásoktól a közelmúltig rövid megszakításokkal házi őrizetben volt. Hiába szerezte meg az általa vezetett Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) az 199o-es választásokon a szavazatok 82 százalékát, a junta nem adta át a hatalmat. Az akkor megválasztott képviselők egy része azóta emigrációba kényszerült, többen börtönbe kerültek.
Az ellenzék és a junta között az elmúlt időszakban több tárgyalás folyt, de igazi változásra csak Ne Win halála után számítanak. Azonban Ne Win, az "Öreg" (ők is így hívják) még él, állítólag élet és halál közt lebeg egy indonéziai kórházban, de semmi biztosat nem tudni róla. Mondják, a háttérből még mindig ő vezeti az országot.
Ennek ellenére úgy tűnik, a gazdasági nyitás és ezzel együtt a demokratizálódás megállíthatatlan. Nemrég például parabolaantennák felszerelését engedélyezték. A tulajdonosnak makulátlan politikai múlttal kell rendelkeznie, és az engedélyt félévente újítják meg. A méregdrága engedély és az irreálisan magas ár ellenére sokan áldoznak rá, hisz a világtól elzárt országban ez az egyetlen lehetőség, hogy valós hírekhez jussanak.
A lakosság nagy része falvakban él, ahol sokszor áram sincs. Munka után a járdán, kisszéken üldögélve szürcsölik az emberek a britek által örökségül hagyott tejes teát, és örülnek féléves fizetésükből vett új kínai biciklijüknek. Szappanoperát néznek a falu egyetlen tévéjén, és nem izgatja őket a politika. Megszokták, hogy nincs beleszólásuk a dolgokba, élnek, mint ezer éve, derűsen, csendesen, buddhistán. Az éghajlat, a bétel vagy a vallás teszi, de én soha ennyi nyugodt, jókedvű embert nem láttam. Így lesz lassan a Brit Királyság hajdanvolt gyarmatából Palacsintakirályság. Előttük a jövő.
V. L.
Myanmar
Terület: 671 000 négyzetkilométer.
Lakosság: kb. 50 millió.
Etnikumok: burmai, chin, shan, rakhine, kachin, karen, kon, kayah, kínai.
Határok: északról Kína, keletről Thaiföld, nyugatról India és Banglades. Turisták csak légi úton juthatnak az országba.
1852-től részlegesen, 1886-tól teljesen angol gyarmat, a II. világháborúban angol-japán harcok színtere. 1948-tól független ország. 1962-ben Ne Win Forradalmi Tanácsa a szocializmust választja. A Burmai Szocialista Párt az egyetlen párt. Minden üzemet államosítanak, hiánygazdaság alakul ki. 1988-ban utcai demonstrációk kezdődnek. A katonaság közbeavatkozik, több mint háromezer ember hal meg. 1990-ben választásokat tartanak, győz az ellenzék által alakított Nemzeti Liga a Demokráciáért. A junta nem adja át a hatalmat.
Jelenleg Állami Béke és Fejlődés Tanácsa néven kormányoz néhány tábornok.
Május elején feloldották Aung San Suu Kyi házi őrizetét, és a Nobel-békedíjas ellenzéki vezető június végén látogathatott el első ízben akadály nélkül Mandalayba és más vidéki városokba. Mindenütt lelkes tömegek fogadták, és találkozhatott pártja helyi vezetőivel is.
