magyarnarancs.hu: A Népszabadságnak nyilatkozó Sardar Calaloglu örmény ellenzéki politikus szerint sajnálatos, hogy hazájában hősként ünnepelték a gyilkos Safarovot, viszont budapesti ítéletét igen szigorúnak tartja. Szerinte enyhítő körülménynek kellett volna tekinteni, hogy annak idején Safarov több családtagját a szeme láttára mészárolták le örmények Hegyi-Karabahban. Ön hogyan vélekedik erről?
Hayk Demoyan (a jereváni Örmény Genocídium Múzeum és Intézet igazgatója): 2004 és 2006 között az örmény védelmi minisztérium képviseletében végig jelen voltam a budapesti per tárgyalásain. Azt kell mondanom, hogy a bíró, Vaskuti András kitűnően végezte a dolgát minden törvénytelen azerbajdzsáni próbálkozás dacára. Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy a tisztet poszttraumatikus stressz szindróma elszenvedőjeként állították be, továbbá megváltoztatták az eredeti vallomását. Szerintem az ítélet összhangban állt egy alvó ember meggyilkolásával, aki soha nem sértegette vagy alázta meg Safarovot, miként ez a védelmére felhozott azerbajdzsáni állításokkal szemben bebizonyosodott. Safarov még a gyilkosság előtt azt állította, hogy korábbi törökországi tanulmányai során már találkozott örményekkel, így megalapozatlanok a családtagjai által a karabahi konfliktus során elszenvedett eseményekre történő utalások is. Ezt csak megerősíti, ha figyelembe vesszük a gyilkosság utáni első vallomásait, amelyekben nem ejtett szót a családtagjairól, sem az indítékairól, elmondta viszont a kihallgatójának, hogy a török különleges erők észak-ciprusi támaszpontjain arra képezték ki, hogy képes legyen különféle eszközökkel embert ölni.
magyarnarancs.hu: Minek tekinti Safarov azerbajdzsáni fogadtatását: egyszerűen populista, netán a lakosság által elvárt gesztusnak, vagy Örményország provokálásának?
HD: Az azeri társadalom nagyon örményellenes. Minden örményre, bármire, ami Örményországgal kapcsolatos, ellenségként tekintenek. Nem populizmusról van szó, hanem központilag összehangolt, gondosan kivitelezett politika következményéről, amely a bel- és a külpolitika részeként irányul az örmények ellen. Safarov ünneplése és heroizálása az azerbajdzsáni vezetők és társadalom által táplált örményellenes érzületek egyfajta kicsúcsosodásának tekinthető.
magyarnarancs.hu: Mi a véleménye a magyar kormány kiadatási döntéséről? Volt-e bármiféle magyar–örmény egyeztetés az üggyel kapcsolatban?
HD: A Safarov kiadatására vonatkozó döntés előtt szerintem az lett volna a korrekt eljárás, ha a magyarok konzultálnak az örmény féllel. Nem csupán etikai, morális kérdésről van ugyanis szó, hanem – miként ezt a későbbi fejlemények is alátámasztották – súlyos következményekkel járó politikai ügyről.
magyarnarancs.hu: Az örmény reakciót – a diplomáciai kapcsolatok megszakítását – az ellenzék, az értelmiség egésze, a civil társadalom is támogatja?
HD: Általában pozitív volt a fogadtatása, hiszen a Safarov-ügy szinte minden örményt érzékenyen érint. Egyébként a független Örményország létrejötte óta eddig még nem volt példa a diplomáciai kapcsolatok megszakítására.
magyarnarancs.hu: Milyen mélyebb gyökerei vannak az örmény–azerbajdzsáni ellentétnek? Összefügg azzal a ténnyel, hogy az azeriek a török népek közé tartoznak, vagy netán a törökök által elkövetett 1915-ös örmény népirtással?
HD: Az azeriek valóban török eredetűek, és az örmény népi emlékezet a kis-ázsiai törökökkel rokonítja őket. A török és azerbajdzsáni vezetők kedvenc jelszava: „Egy nép, két állam.” Szerintem ez mindent elmond, beleértve az örmény emlékezetnek változatlanul a középpontjában álló népirtásra történő utalást is.
magyarnarancs.hu: Úgy tudom, hogy mindkét oldalon történnek nem hivatalos, civil erőfeszítések a két ország közötti béke megteremtése érdekében. Ártott ezeknek Safarov kiadatása és szabadon engedése?
HD: Az, hogy az azerbajdzsáni elnök kegyelemben részesítette Safarovot, a közeledés legszerényebb lehetőségeit is megsemmisítette. Annyira cinikus és amorális döntés volt, hogy mostantól hosszú időn át nem számíthatunk tárgyalásokra, vagy bármiféle, a megbékélésre vonatkozó utalásra.
magyarnarancs.hu: Megfogalmazódtak-e Örményországban bármilyen szinten alternatív, egymással szemben álló nézetek a két ország jövőbeli viszonyát illetően?
HD: Nem, a Karabah-kérdés és megoldási módja tekintetében teljes egyetértés uralkodik (eszerint Hegyi-Karabahnak függetlennek kell lennie, és soha többé nem lehet Azerbajdzsán része – KT). Az 1988 és 1994 közötti pogromok, háborús bűnök és etnikai tisztogatások, amelyeket a Karabahban és Azerbajdzsánban élő örményekkel szemben követtek el, előidézték egy újabb genocídium veszélyét – ezúttal az azerbajdzsáni kormány részéről. Ennek megelőzése érdekében az örmények ellenállásra kényszerültek. Az, hogy a karabahi háborúban Azerbajdzsán megalázó vereséget szenvedett, folyamatos etnikai tisztogatási próbálkozásainak a következménye volt. Tehát ebben a kérdésben nem beszélhetünk különféle elképzelésekről sem az örmény értelmiség, sem általában az örmény lakosság körében.
(A Magyar Narancs mai száma több cikkben foglalkozik Safarov kiadásával és az örmény–azeri konfliktussal.)
