Magyar Narancs: Nem pusztán szimbolikus ügy, a dekrétumokra hivatkozva a mai napig hajtanak végre földelkobzásokat Szlovákiában.
Tokár Géza: Jellemzően olyan földügyekről van szó, ahol az érintett területekre állami vagy állami cégekhez köthető beruházásokban szükség van. A legnagyobb nyilvánosságot a Pozsony környéki autópálya-építések kapták: itt a Nemzeti Autópályatársaság (NDS) a Beneš-dekrétumokra hivatkozva sajátított ki értékes földeket, amelyekért normál esetben jelentős kártalanítás járna. Ezt az állam meg az állami üzletekben ügyeskedők megspórolhatják maguknak, mondván hogy a háború utáni Csehszlovákiában bizonyos földeket el kellett volna kobozni, ezt a mulasztást pedig most, visszamenőlegesen érvényesítik. Nem mindig etnikai magyar tulajdonosokról van szó, előfordul, hogy az érintetteknek magyar őseik voltak, vagy egyszerűen magyarosan csengő nevük van. A tulajdonosok gyakran csak akkor veszik észre, hogy megkárosították őket, ha tisztában vannak azzal, hogy a beruházás által érintett területen tulajdonnal bírnak. Sok eset látatlan marad, mert a sértettek fellépésére van szükség ahhoz, hogy egyáltalán kiderüljön, mikor és milyen jogcímen történt egy-egy kisajátítás. Az okozott kár valós mértéke is jóval nagyobb lehet, mint amire a jogászok és nyilvánosság rálát.
MN: Ezzel együtt nem világos, miért kellett a Fico-kormányzatnak kriminalizálni a Beneš-dekrétumok megkérdőjelezését, ezzel vihart támasztva a magyar–szlovák viszonyban.
TG: Többféle magyarázat kering, de abból, amit jelenleg tudunk, úgy tűnik, a Fico-kormány eredetileg nem akart nyomást gyakorolni a magyar közösségre, csak elmulasztották felmérni a törvény következményeit. A történet előzménye az, hogy Fico koalíciójának – Smer, SNS, Hlas – legnagyobb kihívója, a Progresszív Szlovákia a közvélemény-kutatások szerint már erősebb, és a következő választáson, 2027-ben kormányváltásra készül – hogy ez sikerül-e, az más kérdés. Ez a liberális párt november–december fordulóján, cáfolva, hogy csak a pozsonyi kávéházi közegben mozog, több kihelyezett ülést tartott az ország különböző régióiban, köztük Dél-Szlovákiában, ahol egy záródokumentumban több, teljesen szokványos, régiófejlesztési és kisebbségpolitikai célkitűzés mellett felvetette, hogy a Beneš-dekrétumokra hivatkozva végrehajtott, dokumentáltan létező, visszamenőleges vagyonelkobzási gyakorlatot meg kellene szüntetni. Ez a szlovák politikában rendkívül érzékeny kérdés, gyakorlatilag tabu. A kormánykoalíció valószínűleg úgy érezte, jó ötlet lesz erre hivatkozva letámadni a Progresszív Szlovákiát, és sarokba szorítani őket azzal a narratívával, hogy „megkérdőjelezik a háború utáni rendezést”. Így a dekrétumokat egy salátatörvénybe csomagolva érinthetetlennek nyilvánították, és szokás szerint hazaárulónak bélyegeztek mindenkit, aki megkérdőjelezi azokat. Innen indult az az eseményláncolat, amelynek hatásait ma is látjuk, és nemcsak a szlovák belpolitikát formálja aktívan, hanem a magyarországi választási kampányt is.
MN: Akkor mi ez: az előrelátás hiánya, politikai tehetségtelenség?
TG: Hajlok igent mondani, de azért nem érdemes beleesni abba a hibába, hogy egy pártot a kelleténél ostobábbnak látunk. Ám a Fico-kormány idején tényleg bevett gyakorlat lett a törvényhozás gyorsítása, sok jogszabályt minimális egyeztetéssel, társadalmi konzultáció nélkül fogadnak el, még az sem ritka, hogy a koalíciós partnerek között sincs egyeztetés. Ha a kormánykoalíció látja a következményeket, kétszer is meggondolja, hogy szerencsés-e előterjeszteni. Most olyan helyzetbe manőverezték magukat, ahonnan nehéz visszatáncolni: ha visszavonnák a törvényt, akkor a saját narratívájuk szerint maguk is a hazaárulás bűnébe esnek, a szavazóik pedig megalkuvásként értelmeznék a lépést akár a magyarokkal, vagy más külső erőkkel szemben.
MN: Egy másik magyarázat a törékeny szlovák nemzeti identitásban keresi a megoldást: időről időre szükség van a Beneš-dekrétumokra, hogy felfűtsék a nacionalista tábort.
TG: Kiváló diagnózis, amit Fiala-Butora János jogász fogalmazott meg, de a törvényre nem feltétlenül ad magyarázatot. A témának eddig is megvolt a rituális forgatókönyve. Ha valaki, jellemzően magyar részről felvetette a Beneš-dekrétumok kérdését, a szlovák politikai elit újra meg újra kinyilvánította, hogy azok sérthetetlenek, és a szlovák jogállamiság alapját képezik. Ezzel a „beszélgetés”, ami valójában nem is jött létre, véget ért.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
