A hírhez tartozó fotón három fiatal, fejkendős nő mosolyog egy Boeing–787-es Dreamliner pilótafülkéjében: Sharifah Czarena Surainy kapitány, illetve két első tiszt: Dk Nadiah Pg Khashiem és Sariana Nordin.
Brunei – malájul Negara Brunei Darusszalam, A Béke Lakhelye – apró olajszultanátus Borneó szigetén, Indonézia és Malajzia szomszédságában. A három pilótanő első közös útját szándékosan időzítették február 24-ére, ezen a napon ünnepli az ország 1984-es függetlenedését Nagy-Britanniától. Ennél is ügyesebb húzás, hogy épp Dzsiddában, a második legnagyobb szaúdi városban landolt a jelképes járat, hiszen így remekül ki lehetett domborítani, hogy lám, ott még autót sem vezethetnek, bezzeg Bruneiben! A brunei szultán országimázsközpontja láthatóan gőzerővel dolgozik azon, hogy a Nyugatnak szép és modern arcát mutassa.
Ha sok az olaj
Nem vitatjuk el a brunei pilótanők érdemeit – ha valami, a pilótafülke biztosan nem az a hely, ahol teljesítmény nélkül lehetne érvényesülni. A rangos brit iskolákat végzett Surainy kapitány nem csak hazája, de az egész délkelet-ázsiai térség első női parancsnoka lett 2012-ben, a mostani, 100 százalékban női csapat pedig még Nyugaton is ritkaság. Ám a három pilótanő fényképének margójáról nem hiányozhat, hogy míg néhány kivételezett helyzetű nő magasan szárnyalhat, addig Brunei az általános emberi jogokat tekintve zuhanórepülésbe kezdett az elmúlt években – és erről sok médium megfeledkezett.
A brunei szultán, Hasszanal Bolkiah 2014 májusában jelentette be, hogy fokozatosan bevezeti az országban az iszlám jogot, a saríát – elsőként a térségben. „Egyes elméletek szerint Allah törvénye igazságtalan és kegyetlen. Valójában Allah maga mondta, hogy a törvénye igazságos” – így a szultán megdönthetetlen érvelése. Állítólag a 69 éves uralkodó, ahogy öregszik, úgy lesz egyre „mélyebben vallásos”. Pedig ifjan nagy playboy hírében állt, és a Forbes által 20 milliárd dollárra becsült vagyonával jelenleg is a világ egyik leggazdagabb embere. 1700 termes, arannyal bélelt palotája, a földkerekség legnagyobb, 7000 nagy értékű luxusautót számláló gyűjteménye arra enged következtetni, hogy ma sem veti meg a Nyugat kényelmes vívmányait. Esetleges háreméről nincs információ, ám az biztos, hogy csak Rolls-Royce-ból 130, Ferrariból 360, Porschéból 130 sorakozik gondosan klimatizált istállóiban – és a népes dinasztia többi tagja csak néhány számmal él kisebb lábon.
Az ország kőolaj- és földgázbevételei egyelőre fedezik az uralkodók pazarlását, és a népnek is jár a kenyér és a cirkusz, ingyenes egészségügyi ellátás, oktatás, étkezési és lakástámogatás. Bár a viszonyok feudálisak, ehhez képest is óriási visszalépés a saría bevezetése.
A saría (arabul „út, vízhez vezető ösvény”, hiszen a sivatagban a víz maga az élet) a muszlimok számára az egyéni és közösségi élet minden területét szabályozza. Alapja részint a Korán, amely isteni kinyilatkoztatás lévén szent és sérthetetlen; részint a Hadísz, a Mohammed próféta életét, mondásait és szokásait megörökítő dokumentumok összessége. A saría életviteli és polgárjogi része – beleértve a táplálkozás, öltözködés, házasság, válás, öröklés kérdéseit – a világ számos iszlám országában részben vagy egészben beépül a jogalkotásba. A teljes, a büntetőjogot is felölelő alkalmazás szűkebb körű, különböző mértékben érvényesül egyebek mellett Szaúd-Arábiában, Iránban, Pakisztánban, Afganisztánban, Szudánban, Nigéria több államában.
Brunei három lépcsőben vezeti be a saríát. A halálbüntetés kiterjesztése már megtörtént: kivégzés jár egyebek mellett rablásért, gyilkosságért, nemi erőszakért, és a legfőbb bűnért, az iszlámellenességért, beleértve a Korán vagy a Próféta személyének kigúnyolását. A küszöbön álló újabb fázisokban beköszönhet akár a kézlevágás, a nyilvános korbácsolás és a többi középkori módszer. A halálra kövezést (amelyet egyébként a jogértelmezők nem a Koránból, hanem a Próféta életét megörökítő iratokból vezetnek le) kifejezetten a szexuális kihágások esetére tartják fent, úgy mint házasságon kívüli kapcsolat, házasságtörés vagy az azonos neműek érintkezése.
A megkövezés az egyik legkegyetlenebb kivégzési mód, amikor az elítéltet derékig-nyakig a földbe ássák, és halálra dobálják kövekkel. Ilyen esetekről a 2000-es években már csak szórványosan lehetett hallani, és ha egy-egy ítélet a világ tudomására jutott, annak nemzetközi nyomásra többnyire sikerült megakadályozni a végrehajtását. (Ilyen eset volt 2002-ben Nigériában Amina Lawalé, akinek házasságon kívül született gyereke.) Nem valószínű, hogy idáig jutnánk ebben a kicsi, a Nyugattal szoros kapcsolatokat ápoló országban, ám ma, amikor az Iszlám Állam a legszörnyűbb barbárságokat követi el az iszlám jogra hivatkozva, mégiscsak szimbolikus a brunei szultán döntése.
A saríával nemcsak az a gond, hogy aránytalan és kegyetlen büntetéseket alkalmaz, hanem az is, hogy bebetonozza a nők alávetettségét. A nők például – ez sok mérsékelt iszlám államban így van – kizárólag ingóságokat örökölhetnek, ingatlant nem, szélsőségesebb esetben csak férfi családtagjuk beleegyezésével vehetnek részt orvosi ellátásban, oktatásban, munkavállalásban. Ahhoz, hogy valakit elítéljenek egy bűncselekményért, négy – természetesen muszlim – szemtanúra van szükség, ugyanakkor a nők tanúságtétele pont a felét éri a férfiakénak (más szóval két nő szava ér annyit, mint egy férfié). A szexuális jellegű bűncselekményekért jóformán mindig a nőket teszik felelőssé, akkor is, ha áldozatok.
Ha kevés az olaj
A saría egyelőre a népesség 70 százalékát kitevő muszlimokra kötelező, ők már a pénteki mecsetbejárás elmulasztásáért és kisebb vétségekért is börtönbe kerülhetnek. A helyi buddhisták és keresztények (13, illetve 10 százalék) számára engedélyezett a vallásgyakorlás, de szigorúan négy fal között – a nyilvános karácsonyi ünneplés és dekoráció tilos. A saría bevezetését minden nemzetközi jogvédő szervezet aggodalommal fogadta. Amerikában számos híresség tüntetett a celebek törzshelye, a Beverly Hills Hotel előtt, amely a brunei szultán érdekeltségébe tartozik, és bojkottálták egyéb szállodaláncait is, jókora bevételkiesést okozva. Az új jogrend azonban nem gátolta meg Obama elnököt abban, hogy a csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezmény (TPP) részeként Bruneijel is szorosabbra fűzze a gazdasági kapcsolatait.
A szultán új hitvallása szerint az iszlám „tűzfal, amely megvéd a globalizáció ellen”. Elemzők szerint azonban látszólagos vallási indíttatása mögött – mint az iszlám államokban általában – valójában politikai szándék húzódik. Az ország kőolajexportja 2012–2013-ban 34 százalékkal zuhant, és a gazdaság erősen leszálló ágba került. Nyilvánvaló, hogy ennek árát őfelsége nem a saját személyi kiadásaiból fogja fedezni, hanem visszavesz a népének nyújtott szociális juttatásokból. Úgy tűnik, a saría bevezetése egyfajta gazdasági válságkezelés, megelőző csapás az esetleges elégedetlenség féken tartására; eszköz az uralkodócsalád hatalmának megszilárdítására.
